Emberemlékezet

A munkaverseny kommunista találmány. Valamivel ösztönözni kellett a munkásokat a nagyobb teljesítményre, ha már a piacot kiiktatták a társadalomból. Elmerülünk a szocialista munkaversenyek szürreális világában.

A zsarnokságnak különböző arcai vannak. A kommunista zsarnokságnak volt arca Magyarországon Rákosi Mátyás, aztán az arc Kádár Jánosére cserélődött, de a lényeg ugyanaz maradt: a párt uralma a társadalom fölött.

A kommunista gondolkodás nem tűri az autonómiát. Márpedig aki 1945 környékén földet művelt, nem vagy csak kevéssé függött az államtól. Így ezek az önálló és nyakas parasztemberek törvényszerűen lettek a kommunista hatalom célpontjai. Nagyipari rendszerekbe akarták szervezni a mezőgazdaságot, hogy a parasztság is függő munkáslétbe kényszerüljön – akár a saját földjén is. Ennek volt egyik eszköze a beszolgáltatás, a begyűjtés.

A Szent Korona többször volt külföldön, de legmesszebbre 1945 után került, amikor először Németországban majd az Egyesült Államokban őrizték. 1978-as hazatérését az amerikaiak feltételekhez kötötték, például ahhoz, hogy az 1956-os megtorlást jelképező Kádár János ne legyen ott az átadáson. De a Szent Korona végül hazajött, s elkezdett „dolgozni”…

Életutak rejtélyei. Miként lesznek 1945 után szabósegédekből vagy kovácsinasokból néhány év alatt magas rangú katonai vezetők a kommunista rendszer kegyeltjei? S miként lehet az, hogy még 15 évvel az 1956-os alapokra hivatkozó rendszerváltoztatás után, 2005-ben is kaptak kitüntetéseket az 1956-os forradalom leverésében részt vevő pufajkások egyes parancsnokai? Életrajzok nagyításban.

Mindenki és minden szem a láncban. A balatoni munkatáborok, kitelepítettek és ellenállók nyomában járunk. 1945-ben a szovjet vashenger gördült végig ott, ahol most békésen nyaralnak az emberek, majd a szovjetek után érkezett Rákosi és rendszere, velük a villák elkobzása, a munkatáborok, a kitelepítések, a tönkretett életek. De előkerültek az ellenállók is.

Szovjet törvények alapján ítéltek el magyar állampolgárokat 1945 után Magyarországon a megszálló szovjet csapatok. Ráadásul ezeket az ítéleteket gyakran a magyar kommunisták kérték az elvtársaktól. Fájdalmas ez, de az így hozott döntésekkel a Szovjetunióba került emberek csak töredékét jelentették annak a több mint egymillió magyarországinak, akiket a második világháború után ilyen-olyan indokokkal a szovjet táborokba hurcoltak.

Miként ágyazott meg a Magyarország kárára történt trianoni határdöntéseknek a külföldi és a velük szövetséges magyar újságírók „munkája”? Miként írt és dolgozott Magyarország ellen a nyugatra és keletre menekült magyar vörös emigráció? Szomorú sajtószemle kis derűvel: amikor egy brit figyelmezteti a vörös emigrációt a hazájukkal szembeni kötelező hűségre.

A nagyhatalmak malomköveiről szól az adás, pedig a lengyel-magyar Korompay családról beszélgetünk. Arról, hogy miként talál szerelmet, boldogságot, alakít ki szép családot egy magyar férfi Lengyelországban a XX. század második évtizedében, miként vesz részt a lengyel állam közel másfél százados szünet utáni újjáteremtésében, majd miként lesz bolsevikok katyni tömegsírokba bedobált áldozatainak egyike, családja pedig miként esik áldozatul a nemzetiszocialista brutalitásnak. Két pogány közt… vagy két malomkő közt… sokféleképpen fogalmazhatunk: ez a lengyel-magyar sors.

Utolsó csatlós, bűnös nemzet… és folytathatnánk a sort azokkal a kifejezésekkel, amelyeket történészek majd újságírók és politikusok aggattak ránk 1945 után, miközben nem volt igazságtartalmuk. De arra alkalmasak voltak, hogy megbélyegezzük vele magunkat, hogy indokolatlanul rontsunk az önképünkön, s éles fegyvert adjunk ellenségeink kezébe.

Ugyanazona napon győzte le a magyar válogatott a Wembley stadionban az angolok csapatát, amikor hazatértek a gulágról az első magyar rabcsoport. A rádióközvetítést már hallhatták az első magyar vasútállomáson, ahol megállt a vonat. De ez nem hozta meg nekik a szabadulást: a koncepciós pereken nyugvó szovjet büntetés után a magyar büntetés következett a kommunista logika szerint.

A salgótarjáni fiatalembert szülei hazahívták 1956 október végén a veszélyes Budapestről, hogy a biztonságos otthonban vészelje át a veszélyes időket. De nem számoltak Kádár, Münnich és Marosán terveivel….

A második világháborúból is szerettünk volna kimaradni. Nem sikerült. Az utolsó esély arra, hogy a háború ne dúlja végig az országot s netán megmaradjon valami a hazatért területekből, az 1944 őszi kiugrás volt. Ennek előkészítésére komoly hazafiak vállalkoztak a kormány és a kormányzó stábjában.

Gömbös Gyuláról sokáig nem beszélhettünk a tényeknek megfelelően. Ő is az 1945 utáni feledés és átszínezés rohamcsapatainak egyik áldozata volt. Most igyekszünk realista képet rajzolni a magyar miniszterelnökről.

Magyarország a béke szigete volt, miközben körülöttünk etnikai tisztogatással járó véres háborúk formálták át a Balkánt és formálják most a keleti síkságot. Horvátország újjászületésének krónikája magyar szemmel.

Milyen szerepet játszanak a gyermekkori játékok későbbi identitásunkban és egy történészi életműben? S mi olvasható ki a múltból Magyarország jövőjére vonatkozóan? Ezt a kérdést tesszük fel Szerencsés Károly történésznek, aki a XX. századi magyar történelem nagyjainak megmutatására szentelte életét.

Maguk addig mentek jobbra, amíg meg nem érkeztek balra – így hangzott egy hozzászólás a nyilas és a kommunista mozgalom közös gyökereiről a magyar Országgyűlésben a Horthy-korban. A kisnyilasok 1945-ben simán átigazolhattak a kommunista pártba, sőt, szívesen is látták őket a tömegbázis nélküli kommunisták. De akkor miért szélsőjobb az egyik és miért szélsőbal a másik? Mi a közös bennük? Ezt elemezzük.

És még mindig a folytonosság: 1920 után, amikor a trianoni torzóból országot faragott egy tehetséges és hazaszerető politikusnemzedék, a kiegyezés utáni politikai rendszer példáihoz és módszereihez nyúltak vissza. Mik ezek a példák, s hogyan segíthetik a jövőt?

A magyar parlamentarizmus hajnalát elemezzük. Azt az időt, amikor nem tömegpártok, hanem „klubpártok” uralták a magyar politikát. Igaz, ez még nem a tömegdemokrácia ideje. De sok minden átmentődik belőle későbbre is. Mert van folytonosság a magyar politikában. S a folytonosságnak vannak eredményei.

Vajon mi maradt meg a sztálinizmusból és Rákosi rendszeréből a 21. századra is? Vajon velünk él-e a szellemi életben a sztálinizmus? Néhány szempontot vetünk fel.

A falvak népe 1956-ban napok alatt visszavette életét a kommunistáktól. A magyar nép demokratikus hagyományai működtek: a legrátermettebbek kerültek a falvak élére. De a falvakban vértelen szelíd forradalom után jött a kádári megtorlás, s ez már nem volt vértelen vidéken sem.

Mindenhol lázadtunk 56-ban. Még Kárpátalján is, a szovjet-ukrán bilincsekben is. Magyar kutatók elképesztő eredményeit tárjuk a hallgatók elé 1956 kárpátaljai titkairól.

Más volt a titkos parancsban és más a falragaszokon. Kárpátalja ezer éven át Magyarország része volt, s ez a természetes állapot állt helyre 1939-ben, de csak kicsit több mint öt évre. A szovjet-orosz-ukrán új világ kényszermunkával tört be Kárpátaljára.

A XX. században a kihalás szélére került ezeréves örökségünk. Kevés biztosat tudunk őseink vadászkutyáiról, de az biztos, hogy már a honfoglalók is nagy becsben tartották őket. Mindennapos használatuk azonban kikopott az életmódból, s ez megkérdőjelezte létüket is.

Számtalan kisebb-nagyobb sérülés érte kalandos élete során a magyar Szent Koronát. Sorra vesszük a sérüléseket, de közben kipillantunk a Szent Korona eredetére és jelképrendszerére is.

Mindannyiunkban van tűz. A közösség, a segítés tüze. S ha ez van, mehetünk is a tényleges tüzeket oltani, amelyeket a bombák, a robbanólövedékek és a nyomukban járó pusztulás gyújtott Budapest ostroma idején.

1939 ősze. Lengyelország megszűnt – legalábbis látszólag. Egyek felét a nemzetiszocialista Németország foglalta el, másik felét a szocialista Szovjetunió. De mégis működött a földalatti lengyel állam, s ennek az államnak sokat segítettünk mi, magyarok. Ezt a segítséget elemezzük a tátrai futárok példáján keresztül.

Miért kapja meg egy magyar ember halála után 63 évvel az egyik legmagasabb finn kitüntetést? Mit kellett tennie ezért a budapesti ostrom alatt? Rejtély és emberségből példa 1945-ből.

Találkozhattunk volna vele az utcán. Talán találkoztunk is. A „boldog békeidőkben” kezdte diplomáciai pályáját, de itt volt velünk a következő század végéig. Hevesy Pál Ferenc József diplomatája volt. Beszélgetés róla és egy elképesztően tehetséges családról.

Mi kell ahhoz, hogy egy ember rátaláljon a hivatására, arra, amiért született a földre? És a kérdés, ami ezzel rokon: vajon hány könyvespolcon férhet el egy Braille írással nyomtatott Biblia? Miközben a kérdésekre válaszolunk, középosztálybeli hölgy története bukkan elő a feledés homályából.

1956 magyar forradalma címlapsztori volt, méghozzá hosszú ideig. Többet szerepeltünk ekkor a nyugati újságok címlapjain, mint az előző 150 évben összesen. 56 nyugati sajtóját elemezzük.

Ha nincs az a nürnbergi bombatámadás, akkor katonatisztként szolgált volna. De amikor az amerikaiak lerombolták a német várost, a bombák a lelkében robbantak. A robbanások messzire röpítették: túl Európán és túl a befogható anyagi világon.

Átvitte a dinasztiát a királyságból a demokráciába. Hagyatéka most itt van Budapesten. Olyan hagyaték ez, amely nemcsak nekünk és az egykori monarchia népeinek, de az egész világ tudományosságának érdekes, mert a hosszú XX. század szellemtörténeti és történelmi összegzése is.

Beszélgetés azokért a százezrekért - apákért, anyákért, lányokért, fiúkért, férjekért és feleségekért -, akik elmentek egy „kis munkára” és soha nem tértek vissza.

Az 1963-as kádári amnesztia utána a forradalom igazi mozgatói börtönben maradtak. Kiket engedtek ki? Erről szól a beszélgetés.

Csak egy „kis munka”, „malenkij robot”. Sokszázezer magyar összességében sokmillió évi munkája gazdagította a Szovjetuniót.

Salgótarján, 1956. Fordulópont a kádári politikában. Amikor halottakon taposva akarnak békét teremteni Moszkva küldöttei. A beszélgetéssel M. Kiss Sándorra is emlékezünk.

Tabudöntögető beszélgetés a Nyugati téri sortűzről, amikor Kádárék már elég erősnek érzeték magukat, hogy a szovjet tankokkal maguk mögött szembe forduljanak a nemzettel. A beszélgetéssel M. Kiss Sándorra is emlékezünk.

A Székely hadosztály rövid története a hősies önfeláldozás és a kormányzati bénultság története, amikor vezetői szembe fordulnak a nemzet akaratával. De ki és miért tette tönkre a Székely hadosztálynak küldött ágyúkat?

Észak-Erdély visszatérése részleges gyógyír volt a trianoni sebre. Ezek az évek a megmaradást jelentették és jelentik az ottani magyar közösségek számára.

Trianon okait kutatjuk. Milyen belső és külső okai voltak annak, hogy – pedig megtehettük volna - nem védtük meg országunkat?

Nagy Imre nem a forradalom miniszterelnöke volt, hanem miniszterelnök a forradalom idején. Miként igyekeztek az akkor hatalom lévő szocialisták 1989-ben mégis megteremteni a Nagy Imre mítoszt?

Amikor Isten a generális. Az Őrvidéket és Nyugat-Magyarországot felszabadító Rongyos Gárda története. Kétezer magyar ember a világ ellen – és győznek. De eléggé kiaknáztuk-e a győzelmüket?

Az első világháborúban Magyarország sok embert vesztett, de a románok, szerbek sokkal többet. Számokban: Magyarország: 6%, Románia: 9%, Szerbia:14,5%. Nálunk volt az erő, a hadianyag, a kisebb veszteség. Miért tudták mégis elvenni Magyarország egy részét?

Vajon vannak-e a magyar történelemben olyan mintázatok, amelyeknek megjelenésére minden korban bizton számíthatunk? Mi köti össze a dualizmus időszakát a Horthy korral? Melyek a közös jellemzői Tisza Kálmán és Bethlen István országvezetésének?

A Felvidék felét két hét alatt felszabadította a Tanácsköztársaság északi hadjárata során a magyar hadsereg, s ezzel bizonyítást nyert, hogy a történelmi Magyarországot meg tudtuk volna menteni, ha méltó vezetők vannak a nemzet és a hadsereg élén. De vissza kellett vonulnunk – mert a vezetők nem voltak méltók a nemzethez.

Ahogy a magyar néphumor a három vezető politikusra (Kádár János, Apró Antal, Dögei Imre) utalva mondta, „Kádár apró dögei” szorították Magyarországot az 1956-os forradalom leverése utáni terror idején. Kik voltak ők és mit tettek? M. Kiss Sándor történész előtt is tisztelgünk a beszélgetés újraközlésével.

Egymillió magyar emberből álló közösséget ziláltak szét a csehszlovák hatóságok 1918 után, mégpedig a nemzetközi „közösség” és 1945 után főként a Szovjetunió cinkos asszisztálásával, néha közreműködésével.

Nem a semmiből termettek itt 1956-ban a sortüzeket vezénylő, magyarokat ölő pufajkások. Itt voltak előtte is, csak más gúnyában. M. Kiss Sándor történész előtt tisztelgünk a beszélgetés újraközlésével.

Recsken nem egyszerűen tábor volt, hanem megsemmisítő tábor. A kőfejtőben a munka eredményességét nem tonnákban, hanem emberéletekben mérték.

Hogyan ferdített a nemzetközi sajtó a holocaust ügyében a második világháborúban? Miért és hogyan vette át a nemzetközi lapok egy része sokáig a nemzetiszocialista narratívát?

Jónak lenni jó. De háborúban, különösen a második világháborúban miként lehetséges ez? A magyar katonák Volhíniában embereket mentettek. Mindez leginkább az ukrán és a lengyel történelem része, de az ott állomásozó magyar csapatokon keresztül már a miénk is.

Sokat beszéltünk már a szovjet hadifogolytáborok borzalmairól. Most nyugatra nézünk, a francia, angol, amerikai táborok életét mutatjuk be egy magyar vezérkari tiszt naplóján keresztül.

Bármilyen furcsa is, ma sem tudjuk, hogy a legtöbb magyarországi településen mikor és hogyan ment át a második világháborús front. Rövidesen azonban mindannyian a magyar történelem második világháborúról szóló könyvének szerkesztői lehetünk. Készül ugyanis a második világháborús front átvonulásáról az adatbázis, térképpel, adatokkal, s ehhez mindannyian hozzátehetjük a saját történeteinket.

Mi érdekelte a kommunista állambiztonságot a szocializmus alkonyán, 1987-89-ben? Ez is kiderül a napi operatív jelentésekből. Elsősorban a megalakuló pártokra és az egyházakra figyeltek. Alkony ide vagy oda, a megfigyelési rendszer működött ugyanúgy, mint évtizedekkel korábban.

Amikor az állam az egész nép ellen védte magát. 1945-ben kezdődik a kommunista államvédelem kialakítása, megnézzük a kezdetet és a véget.

Igazságtétel? Talán, nyomokban. Bosszú? Igen, meglehetősen. Joguralom? Semmiképpen. A népbíróságokat elemezzük.

1945. Régebben felszabadulásnak kellett nevezni. Ahogy erre válaszolva a pesti vicc mondta: tatárdúlás, törökdúlás, feszabadúlás. Erről az időről beszélgetünk.

1916-ban Románia hadüzenet nélkül, meglepetésszerűen megtámadta addigi szövetségesét, Ausztria-Magyarországot. Az erdélyi betörést a pár hét után ellentámadásba átmenő magyar-osztrák-német-bolgár csapatok elhárították, Bukarestet és Románia nagy részét elfoglalták. A román állam függésbe került, különbékét kellett kötnie, hadserege romokban volt és veszteségei nagyok voltak.

Korsós József vezérkari századost kísérjük el a naplója segítségével Felvidék visszatérésétől Székelyföldön át az amerikai hadifogságig.

Amikor sárga csillaggal a mellén kiszolgálta az elegáns férfiakat az erre az időre kinyittatott boltjában, aligha gondolta Stemmer Ödön antikvárius, hogy éppen két vezető nemzetiszocialista vásárol tőle erotikus nyomatokat 1944 tavaszán a németek által megszállt Budapesten.

Orvosok a frontvonalban. A Semmelweis Egyetem klinikáin az orvosok és ápolók folyamatosan dolgoztak akkor is, amikor bombák hullottak vagy utcai harcok dúltak az épület környékén a második világháború után.

A Winston Churchill képviselte Brit Birodalom és Magyarország negyvenes évekbeli keszekusza kapcsolatát mutatjuk be. Igaz-e az, hogy a brit miniszterelnök Teleki Pálra utalva azt mondta, hogy „Magyarországnak lesz egy széke a háború utáni béketárgyalásokon”?

A nemzetiszocialista és a fasiszta ideológia forrásvidékét keressük. S meg is találjuk: Marx, Lenin, a kommunista szocialista mozgalom és a baloldal környékén. No de akkor miért tartják ma a nácizmust és a fasizmust szélsőjobboldalinak?

A Margit híd a második világháborúban kétszer robbant fel. Először 1944 novemberében, amikor a front még távol volt, „véletlenül”. Másodszor 1945 januárjában, immár tervezetten. A Margit híd rejtélyeit vízalatti robbantás szakértővel bogozzuk.

Bizony, a Kárpátokon nehéz áttörni. Évezreden át védte ez a hegygerinc Magyarországot, mígnem Károlyi Mihály és társasága el nem tékozolta ezt a geopolitikai előnyt. De ez az előny az első világháború idején még megvolt. Ám ahhoz, hogy megmeneküljünk az orosz megszállástól, kellett a katonák vitézsége is.

A kommunista rendszer a Fradit ki akarta radírozni a futballklubok sorából. Pár évre sikerült is. De 1956. október 23-án, mint sok minden másban, úgy ebben is eljött a felszabadulás. De a kommunista rendszer nyomása a klubon csak a rendszerváltoztatással tűnt el. De miért félt Kádár János a focimeccsektől és a Fradi szurkolóktól?

Születési hely: Budapest. Elhalálozás helye: Dien Bien Phu. Vendégem ilyen bejegyzésekkel találkozott a budapesti anyakönyvben. De hogyan kerültek tömegével magyarok az indokínai hadszíntérre és mi köze volt ehhez a francia hadifogság kegyetlenségének vagy a magyar kommunista rendszernek?

A történelem néha éles reflektorfénybe helyezi az emberséget, a hűséget, az együttérzést és az elnyomottakért végzett tetteket. A Szociális Testvérek Társaságának és Slachta Margitnak a tetteire most mi is reflektorfényt irányítunk. Dokumentumok többek között a most megnyílt vatikáni archívumból többek között arról, hogy miként mentették magyarok a szlovákiai zsidókat?

A Balaton nemcsak évszakonként mutatja más arcát az oda látogatónak, hanem a különböző történelmi korokban is. Volt a magyar végvárrendszer része, volt tömegtermelési egység, volt szántóterületért lecsapolandó vízfelület és még sok minden más. Ezeket az alakváltozásokat vesszük sorra.

Bős-Nagymaros ügye máig rendezetlen. De a történet nem 1977-ben kezdődik, hanem száz évvel korábban, a kiegyezés utáni Magyarországon. S nem fejeződött be a 21. században sem.

Áldás, ha a nagypapa mesél a gyerekeknek-unokáknak esténként. Még nagyobb áldás, ha megírja emlékiratait a második világháborúról és az utána átéltekről, a hadifogságról és a hazatérésről. Ilyen történetekből áll össze a nemzet történelme. Egy sorsot mutatunk be a magyar história sok tíz (vagy száz-?) millió történetéből.

Amikor a japánok a Csendes-óceánba lőtték a misszionáriusokat, velük együtt végeztek ki egy magyar nőt is, Molnár Máriát. Miként kerül a református diakonissza Várpalotáról a második világháború csendes-óceáni hadszínterére, miért végzik ki a szövetséges ország állampolgárát a japánok és hogyan ápolják ma emlékét Új-Íroroszág bennszülöttei?

Jászberényben ma is áll az épület, amely rejti a gulágról visszatért foglyok és az ávó küzdelmének titkait. Valamikor az igazság házának építették, de a kommunista időkben a gazság háza lett.

Szerintünk nem történelmietlen arról beszélnünk, hogy Mi lett volna, ha…. Ilyenkor egyszerűen csak számba vesszük a kortársak előtt álló lehetőségeket.

Az internálás nagy találmány. Nem kell hozzá bírói végzés, per, ítélet, egyszerűen csak egy döntés, s évekre bárkit kivonhatnak a forgalomból. A kommunista Magyarországon bőven éltek e lehetőséggel Rákosiék.

Öngyilkos lett, nem is akárhogyan. Belügyminiszterként felügyelt és irányított sok mindent, ami ártott az országnak. Végül őt is elérte az, ami a francia forradalom óta minden jakobinust vagy bolsevikot elér: társainak keze. A kommunista Zöld Sándor élete és halála.

A román állam nem volt gondos és jó gazdája Erdély népeinek. A Magyar Királyságban hétszáz éven át autonómiát élvező és virágzó szászok szinte teljesen eltűntek, a román milíciák pedig időnként végig irtották a magyar és székely lakosságot. Ami az 1700-as évek végén vagy 1848-ban történt, az történt 1944-45-ben is.

A XX. században megváltozott a politika. A század elején bevezetett általános választójog meghozta a tömegek hatalmát. Aki a tömeggel tud bánni, sikeres lesz. Nézzük csak a kommunisták megoldásait!

1918-ban még megvédhettük volna az országot. Talán 1919-ben is. De 1920-ban ezt már alá kellett írni. Vonakodva, ócska tollal, állva, szitkok között és utána kijelentve, hogy ez a papírdarab nekünk nem jelent semmit, hogy az erőszak nem teremt jogot, de akkor is alá kellett írni. No de ki írja alá?