dzsungelharc

Miért nem hozza be a menedzsment a digitalizációt a cégébe, miközben a magánéletében már mindenki azt éli? Ács István, az Ipar 4.0 Technológiai Platform elnöke szerint a válasz nem a technológián múlik — hanem a vállalati kultúrán.

A beszélgetés fő témái:

#IparDigitalizáció #Ipar40 #Dzsungelharc #VállalatiKultúra #mesterséges intelligencia

A féktelen fogyasztás valójában pótcselekvés egy mély biológiai sebre vagy inkább hiányra. A szorongást – akár a klíma, akár a saját életed miatt – nem tudod „kisimogatni”, csak akkor, ha kilépsz az eddigi kereteidből.

Miért próbáljuk vásárlással, fogyasztással betömni azt a belső hiányt, amit a természettől való elidegenedésünk okoz?

A Dzsungelharc vendégei Molnos Zselyke (biológus, pszichológus, az ökopszichológia hazai úttörője) és Donáth Attila (szupervízor, folyamattámogató), az Ökopszichológiai Intézet alapítói.

Beszélgetésünkből kiderül, a fogyasztói infantilizmus és az omnipotens vezetői gőg felváltható arra, ami biztos nem zsákutca: a rendszerszintű alázatra, a kölcsönösségre, az együttműködésre és a cselekvésre.

Magyarországon az emberek átlagosan mindössze 55%-os energiaszinten ébrednek a nem megfelelő alvás miatt. Ez túlzás nélkül is tragikus valóság: úgy megyünk neki minden napnak, hogy a figyelmünk, a jelenlétünk és a bennünk rejlő lehetőségek felét kidobjuk az ablakon. Vada Gergely alvásszakértő, egyetemi docens elmondja, miként rabolja el tőlünk ez a sokszor félvállról vett állapot a minőségi, valódi életet, és akadályoz meg abban, hogy a legjobbat hozzuk ki magunkból.

Miről lesz szó?

A Dzsungelharcban a cégeket működtető emberi energiáról beszélgetünk, ma azonban kicsit tágítunk ezen, és nem egy céget, hanem egy egész országot működtető energiát vizsgálunk meg. Témánk történelmünk egyik legfontosabb fordulópontja, a mohácsi csata.

Van az a mondás, hogy a történelmet nem azért írják, mert úgy volt, hanem hogy úgy emlékezz rá. Nos, a mai adásban ezt megfordítjuk: azt pontosan tudjuk, hogyan emlékszünk Mohácsra, most az a kérdés, mi történt valójában.

B. Szabó János történésszel az ismert – és bizony lehangoló – legendák helyett a tények, a számok és a korabeli országvezetés valósága felől nézzük meg az eseményeket.

Tényleg egy széthulló, szétlopott ország állt ki a mezőre? Milyen volt a 16. századi információs hadviselés, a tudatos török megtévesztés? Tényleg ostoba, fejetlen lovasrohammal rontottunk az ágyúkba, vagy a küzdelem a valóságban annyira kiélezett volt, hogy a szultán aznap még nem tudta biztosan, megnyerte-e a csatát?

Ebben az epizódban az életről és a határhelyzetekről beszélgetünk. A küzdelemről, amely mindent áthat: az élet megtartásáért és annak a szervezetnek a jó működéséért, amely azért született, hogy segítsen megtartani az életet. És arról, ami mindezt összetartja: az emberségről. A dzsungelharc vendége Adorján Katalin, a Mosoly Alapítvány ügyvezetője.

Amikor a mai adás készült, elgondolkodtunk: mi tartja benne a szereplőit a történetükben. Egyszer csak felbukkant a szó: gravitáció. De nem a súly, a nehézségi erő, hanem ahogyan Einstein leírja: térgörbület.

A dzsungelharc mai vendégei számára arra a helyre lejt a tér és tartja ott őket, ahol átléphetnek a mindennapi világukból oda, ahová a saját gravitációjuk mutat. Vannak ilyen helyek. Ide nem az erő, hanem a saját terük görbülete vonzza az embereket.

Talán nem tudják, miért, de ha ott vannak, megérkeztek. Nem könnyebb, mint máshol, lehet, hogy nem is jobb, mert a mindennapok azok mindennapok. De gravitáció ott tarja őket, a tér mutatja helyüket.

A bor pedig, amit készítenek, legyen az a vibráló siller vagy a friss, gyümölcsös olaszrizling, ennek a gravitációnak a palackba zárt eredménye.

A dzsungelharc vendégei: Kállai Éva és Székács Krisztián, a Kállai Borház társtulajdonosai.

Képzeljünk el egy helyet, ahol szinte minden másodpercre jut egy előre megírt szabály, ahol az érzelmeknek nincs helyük, csak a hidegvérű profizmusnak, és ahol a legkisebb hiba akár végzetes is lehet. Ez a pilótafülke steril valósága.

De mi történik akkor, ha ez a tökéletesen kiszámítható világ egyszer csak szertefoszlik, és a fellegek helyett – egy világjárvány miatt – hirtelen a magyar rögvalóságban, a kisvállalkozói lét bürokratikus és kaotikus mocsarában kell helytállni?

Ebben az epizódban arról a belső hajtóerőről beszélgetünk, amely képes a pilóták extrém kríziskezelését és jéghideg fegyelmét átültetni az üzleti túlélésbe is. Megnézzük, mit kezd egy tökéletes rendhez szokott elme a kiszámíthatatlansággal, miért a legrosszabbra való folyamatos felkészülés adja a legnagyobb szabadságot, és hogyan válik egy egzisztenciális kényszerből született B terv egy új út kezdetévé.

A dzsungelharc vendége Szénási Márton kereskedelmi pilóta és cégtulajdonos.

Az magától értetődő, hogy a vállalkozás és tulajdonosának élete összefonódik. Az sem kérdés, hogy ennek a kapcsolatnak a dinamikája létfontosságú a cég életében. Ha ez egészséges, akkor a vezetőjével együtt a cég is fejlődik, ha túl szoros marad, az bizony megfojthatja a vállalkozást. Ebben az epizódban erről a dinamikáról, a belső mozgatórugókról beszélgetünk, de leginkább arról, hogyan válhat teljessé az élet, miként alakulnak prioritásai, és persze arról is, miért az egyik legfontosabb dolog számunkra a tudás. A dzsungelharc vendége Nyisztor József, a Training 360 ügyvezetője és társtulajdonosa.

Ebben az epizódban egy olyan rendszer működésébe pillanthattok be, ahol a gazdasági realitások és a társadalmi felelősség élesen ütköznek. A terület, ahol a Dzsungelharc mai adásának vendége dolgozik, emberek tömegeinek életminőségére hat, miközben a szűkös, alulfinanszírozott keretek adottak.

De létezik kitörési pont: a pragmatikus szolgáltatásfejlesztés. Ám ehhez a nyolcvanas években ragadt reflexeket is meg kell haladni, az „így szoktuk” és a „jól van az úgy” mentalitást fel kell számolni. A helyzet nem reménytelen, a gyakorlatban már kipróbált példák mutatják, hogy a szektor képes a megújulásra.

A Dzsungelharc vendége Czirbesz Gergely, a GasztVitál stratégiai igazgatója.

Ebben az epizódban az agrártudományok területén az egyik legidézettebb magyar tudóssal beszélgetünk. Szó esik növénygenetikáról, magyar és nemzetközi tudományos műhelyekről, de a lényeg mindenhol egy: a tudomány sokkal inkább makacs ostrom, mint megfigyelés.

Benézünk a tudomány "elefántcsonttornyába" is: az alapkutatás nem elszigetelt köldöknézés, hanem az az értelmezési, valóságismereti képesség, amely megvéd minket attól, hogy kiszolgáltatott technológiai analfabéták maradjunk a saját jövőnkben.

A Dzsungelharc vendége prof. dr. Galiba Gábor növénybiológus, a HUN-REN Mezőgazdasági Intézetének nagydoktora, a MATE professzora.

Ebben az epizódban egy olyan országról beszélünk, amelyet sokan következetesen és kompromisszummentesen egy optimalizált laboratóriumnak látnak, ahol a túlélés záloga a tudás. Talán nem is ország, hanem egy cég, hatmillió alkalmazottal, ahol a jelent és a jövőt a stratégiai tervezés határozza meg, és mérnöki pontosságú térkép mutatja az utat.

Ez biztosítja számukra, hogy fennmaradjanak a globális hatalmak tektonikus játszmáiban, és persze azt is, hogy képesek legyenek szó szerint a világ élvonalába kerülni és ott is maradni.

Akivel minderről beszélgetünk: Aigner Iván közgazdász, Szingapúr-szakértő.

A transzparencia sokszor csak egy unalmas, kiüresedett vállalati hívószónak tűnik. Ám rögtön húsbavágó lesz, ha a saját vagyonunk, a megélhetésünk a tét.

A pénzügyekben a bizalom nem magától jön: csak akkor bízhatjuk rá valakire a vagyon "málháját", ha kristálytiszta, mi miért történik a pénzünkkel. Ez mindenkit véd, persze a piac kiszámíthatatlan változásaitól még ez sem, mert befektetés nincs kockázat nélkül.

Rétalji Igor beszélgetőtársának kijutott a hullámvasútból: a rendszerváltás utáni vadkapitalizmus dzsungelében még látta, ahogy BMW motorral törlesztenek bedőlt hiteleket, a kétezres években a monitor előtt élte át, ahogy limit nélkül zuhannak az árfolyamok.

Egy olyan történet következik, ahol a válságok nem tűnnek el nyomtalanul, hanem tanulsággá sűrűsödnek, a szabálykövetés nem gúzsba köt, hanem értéket teremt.

Ebben az epizódban Schuszter Péter, az Univerz Invest ügyvezetője és társtulajdonosa a Dzsungelharc vendége.

Mielőtt elkezdtük volna ezt a beszélgetést, arra lehetett számítani, hogy a technológia csúcsairól, a mesterséges intelligenciáról és az orvosi innovációról esik majd szó. Hiszen azzal az emberrel készültünk beszélgetni, aki kutatóként és gyakorló sebészként a világ legjobbjai között van. De aztán valahogy beugrott az orvosi eskü: ebben a gyógyítás nem szakma, tudomány, hanem művészet, Ars. És ez megnyitotta a kaput, amelyen most ti is beléphettek. Egy olyan világba, ahol a hűség természetes, az együttérzés magától értetődő, és a gyógyítás életforma, akár kutatásról, akár gyakorló sebészetről van szó.

A Dzsungelharc vendége Prof. Dr. Hangody László, az Uzsoki Kórház Ortopéd-traumatológiai Osztályának osztályvezető főorvosa, a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja, a GenuForm AI alapító társtulajdonosa.

Mitől lehet az, hogy az ügyfél akkor is elégedett, ha nem kapta meg azt, amiért jött, amit szeretett volna? Igen, pontosan attól, ami manapság talán nem annyira jellemző világunkra: az őszinteségtől és a hátsó szándék és érdek nélküli segítségtől. És ez hogy fér össze egy cég profitorientált működésével? Nos, ez látszólagos ellentmondás csupán, mert éppen az ilyen mintákban működhet jól egy cég, de akár az egész gazdaság is. Hogyan lehet ezt csinálni? Minden bizonnyal leginkább a sallangok nélküli, belső meggyőződésből fakadó partnerségből. Ez nem hangzik bonyolultnak, de nap mint nap ebben a szellemben dolgozni bizony önmagában is teljesítmény. De ez, mondjuk így, az alap. A működéshez meg kell az energia – ami messze nem csak pénz. És vajon még mi? Erről beszél dr. Márton Zoltán, a CreditExpert ügyvezetője és alapító tulajdonosa.

"Egy vállalkozás nagyon egóból indul, de ha nem tudod levetkőzni, akkor véged" – mondja a Dzsungelharc vendége, Czeglédi Tamás, a Mozgásklinika társtulajdonosa és stratégiai vezetője. De hogyan is lehet levetkőzni ezt az egót? Nos, erről is szót ejtünk, meg arról, hogy miért van az, hogy vezetőként sokkal kevesebb dolgot engedhetsz meg magadnak, mint munkavállalóként. Persze a sikerhez, a fennmaradáshoz más is kell: például az életvitelszerű figyelem, kapcsolatépítés, az egyenes kommunikáció és az ebből kinövő bizalom. Ezek azok "soft" elemek, amelyekre bizony kevéssé figyelünk, pedig nem csak a vállalkozásépítésben fontosak. (Fotó: Stiller Ákos / Portfolio)

Ha nehéz a futás, fuss még többet – ez a mottó szerepel a Dzsungelharc aktuális vendégének futóblogjában. Persze nem véletlenül, hiszen immáron 15 maratont teljesített a világ szinte minden pontján, emellett egy regionális terjeszkedésbe kezdett tőzsdei agrárvállalkozás vezérigazgatója. De a világa is ezt tükrözi: nem adja fel, addig küzd, amíg el nem éri a célját. De mindez korántsem egy autokrata jellemet takar, épp ellenkezőleg: a csapatmunkában, az együttműködésben hisz. Ezzel együtt lenyűgöző kitartással dolgozik saját önfejlesztésén: "az egóval nekünk az a dolgunk, hogy jobbat csináljunk annál, mint amit elképzeltünk, és jobbak legyünk annál, mint amilyenek tegnap voltunk" – mondja Horváth Péter, az UBM Holding vezérigazgatója.

A Dzsungelharc extrában a gazdasági élet gyakorlati kérdéseiről beszélgetünk. Ezúttal a Demján Sándor Tőkeprogramról lesz szó: többek között arról, pontosan mit jelent a tőkealapú finanszírozás, milyen félelmek, tévhitek élnek a cégekben ezzel szemben. Átbeszéljük azt is, hogyan zajlik a program a gyakorlatban: ki juthat ilyen módon tőkéhez, mi a monitoring szerepe, milyen vállalkozói célokat támogatnak, és mit mutatnak a legfrissebb tapasztalatok a jelentkezésekről, elbírálásról, napi problémák kezeléséről. Vendégünk dr. Bánfi Zoltán, a MKIK Tőkealap-kezelő Zrt. vezérigazgatója. (Fotó: Hegedűs Bence, 4K Media Studio)

A Dzsungelharc Extrában a gazdasági élet gyakorlati kérdéseit járjuk körül. Ezúttal Panyi Miklós, a Miniszterelnökség államtitkára beszél az Otthon Start lakáshitelről és az első hónap tapasztalatairól. Szó esik az árplafonokról, azokról a piaci és finanszírozási újdonságokról, amelyek a kínálat oldali élénkülést, gyorsabb hitelfolyósítást és komplex jogi–pénzügyi biztonságot célozzák.

Tudod, mi a közös a kolbásztöltésben és a pályázatírásban? A Dzsungelharc új részében Csomár Zoltán, az European Conformity Check társtulajdonosa és társügyvezetője mesél arról, miért kell a humor, lehet-e bízni egy magányos farkasban, és mikor válik egy céges kapcsolat tíz-húsz év alatt barátsággá, igazi közösséggé.

Ez a beszélgetés nem arról szól, hogy vállalkozni jó vagy nehéz, hanem arról, hogy hogyan lehet ennek egyszerre rabja lenni, és szabadnak is maradni.

Meg arról is, hogy mi az, nem feladni az emberséget, a jó kompromisszumkészséget, akkor is, ha a valóság bejelentkezik, a hullámhegyeket völgyek követik, kívül is, belül is. Hol van ebben a stabil pont? Egy látszólagos közhelyben: az emberi kapcsolatokban. No meg a szívben. Mert – idézve Zoltánt – "ha a szíved ott van valamiben, az okoz örömet".

A Dzsungelharc mai vendégei számára a munka olyan magától értetődő, mint a levegővétel. Közben persze ott van benne a közös nevetés és a romantika is. De nem hátrálnak meg akkor sem, ha szembejön a valóság.

Miközben hallgatod a történetüket, lassan rájössz: a hely, amiről beszélünk, valójában egy tükör. Visszanéz belőle harminc év, a család ereje és az is, hogy érdemes adni a tágabb közösségnek.

Fülöp Judit és Mogyorósi Péter, a tatai Malom és Kacsa tulajdonosai számára egy vállalkozás sosem csak számlákból, tervekből és eredményekből áll. Hanem abból a közös munkából, amitől élővé, otthonossá és emberivé válik egy ház, új formát és értelmet kap egy már funkcióját vesztett épület.

Az igazi veszély nem az, ha letérsz az útról, hanem ha észre sem veszed, hogy már rég nem oda tartasz, ahová indultál.

Ebben az epizódban arról beszélgetünk, hogyan ismerjük fel a saját tévutainkat, mikor válik a növekedési kényszer önsorsrontássá, és hogyan lehet végre kilépni a körből, amit magunknak rajzoltunk.

A Dzsungelharc vendége Rimóczi Oszkár, a Mégis kollektíva alapítója és a The Daring Self Project kezdeményezője.

A fine diningról sokaknak a merevség, mondhatni a proccság jut eszükbe - talán jogosan. De mint minden előítéletről kiderül, lehet ez másképp is: nem áhítat, ájult csodálat, netán sznobság, hanem életöröm, humor és könnyedség. Mert minden attól függ, ki csinálja, mit gondol az életről, és megengedi-e magának, hogy jól érezze magát a világban. Van rá recept? Bizonyára nincs. de az, hogy ők hogy csinálják, kiderül a beszélgetésből - a Dzsungelharc vendégei Sárközi Ákos és Kalocsai Zoltán, a Textúra társtulajdonosai.

A legrosszabb kérdés a fel nem tett kérdés - vallja a Dzsungelharc mai vendége. És ez nem csak egy szakmában, hanem - minden bizonnyal - az élet valamennyi területén igaz. Mert a helyes út megleléséhez elengedhetetlen kíváncsiság ahhoz is kell, hogy igazán megértsük a másikat, ne csak válaszok, hanem történetek szülessenek. Szabó Sándor közgazdász, bankár, a Maalbeck ügyvezető partnere számára a befektetési tanácsadás nem aknákkal teli pénzügyi labirintus, hanem emberi kapcsolat. Itt messze nem csak az a kérdés, mennyi a hozam, hanem az is, hogy hogyan épül és marad meg a bizalom - mert ez a lényeg a pénzügyekben is. Meg az is, hogy mindig tartsuk szem előtt: a pénz nem cél, hanem eszköz. Ez az egyszerűnek látszó, ám a gyakorlatban annál nehezebben megvalósítható alapgondolat - ha úgy tetszik, szemlélet - a jól-lét kulcsa, és azé, hogy ne a rabjai legyünk, hanem minket szolgáljon. Erről szól a mai beszélgetés: pénzről, de nem pénzszagúan. Az emberről, kérdésekről, döntésekről és arról, mit jelent jól segíteni másokat abban, hogy saját döntéseik valóban az övék legyenek.

Ki lehet törni az aranykalitkából? Érdemes egyáltalán? A választ - legalábbis a dzsungelharc mai vendégének esetében - egy a Kopaszi-gáton eltöltött, energiadús délután adta meg. Itt indult el vállalkozása, ami nem csak önállósodást, hanem teljesen új ösvényt is jelentett számára: régóta élő belső késztetését váltotta valóra, amikor elkezdett tanítani. Ehhez persze hosszú út vezetett, és át kellett törnie saját korlátait is. Ezt a belső munkát a kíváncsiságból is táplálkozó alkotási vágy, a bizalom és persze az eltéphetetlen gyökereket adó család is táplálta, segítette.

Ebben az epizódban Filep Szabolcs és a PROGmasters történetét ismerhetitek meg.

A vállalkozás egyik lényege a mozgás. De tudjuk, ez sokszor nem könnyű. Ám akkor könnyebb, sőt természetes, ha ez sugárzik a vezetőjéből. Itt a hangsúly a "természetes" szón van: mi az, ami magától értetődővé teszi, és nem a versenytársak, a piac vagy más külső erők által kikényszerített jellemzővé?

A választ a Dzsungelharc vendégének mélyen gyökerező és olthatatlan kíváncsisága adja meg. Ez az, ami új utakra vezeti, ez az, ami egy sokszínű, de mégis egyfelé húzó csapat építésében segíti, és ez az, ami összeköti benne a nagyvilágot és az otthonát. Ez a kíváncsiság ugyanis nem cégeket, hanem világokat épít. Márton Miklóssal, a ViVeTech Nyrt. vezérigazgatójával és társtulajdonosával beszélgetünk.

Az erdő nem csak fák összessége, hanem egy történet is - egy életközösségé, amelynek mi, emberek szintén részesei vagyunk. Ha meg akarjuk tartani, meg kell ismernünk, hogy együtt írhassuk tovább.

A Dzsungelharc vendége nem csak járja, hanem látja és érti az erdőt. "ahhoz, hogy jól dolgozz az erdőben, ott kell járnod, meg kell értened. Ha nem vagy kíváncsi, ha nem vagy ott, akkor igazából nincs is kapcsolatod vele" - mondja.

De mit jelent ma a felelős erdőgazdálkodás? Hogyan alakítja az erdő az embert, és fordítva? Miért fontos, hogy partnerként tekintsünk a természetre? Ezekről és sok másról beszélgetünk Lomniczi Gergővel, a Pannon Örökerdő ügyvezetőjével.

Egy vállalkozás ezerféle módon születhet. Például egy több mint húsz éve hordott cipőmárkából is. Ebben azért már mutatkoznak az alapok: stabil önkép, kitartás és nem utolsó sorban türelem - no és a munka szeretete.

Persze ez utóbbi hangozhat közhelyesen is, de a műsor mai vendége olyan természetességgel beszél az éppen rábízott feladatról - legyen az még a legegyszerűbb is -, hogy az ember akaratlanul is elhiszi: tényleg nincs kis munka, csak munka. Se feszengés, se fontoskodás - csak a hozzáállás, ami bárhol és bármikor működik.

Egy olyan történet következik, amely sok-sok évtizeddel ezelőtt Chilében kezdődött, és amely a történelem viharában elkerülhetetlenné vált emigrációval és két kultúra, a chilei és a magyar egymásra hatásával, összefonódásával épült fel.

A Dzsungelharc vendége José Lattes, a Superstar Budapest tulajdonosa.

Vállalkozást indítani, működtetni és fejleszteni magától értetődően nem lehet önbizalom nélkül. Kevésbé egyértelmű azonban, hogy önreflexió nélkül sem. A Dzsungelharc mai adásának vendége ezt így látja: "bármi is történik, mindig érdemes átgondolni, ebben én hol vagyok benne."

Ez a szemlélet nem csak segít elviselni a következményeket, hanem lehetőséget is ad arra, hogy tanuljunk belőlük, és valami igazán értékeset hozzunk létre. Ez a gondolkodás különbözteti meg az álmodozót az alkotótól. Persze azért kell más is a sikeres vállalkozáshoz, aminek talán az egyik legfontosabb jellemzője az erős közösség, olyan, amelyet nem a pénz tart egyben, hanem a hasznosság tudata.

Balogh Petyával, a STRT Holding társalapítójával és az igazgatóság elnökével beszélgetünk.

"Vannak intuíciók, és ezeknek engedni kell, mert nem véletlenül vannak. ráteszem magam, és működik. Így kétszeresen keresek: egyfelől megélhetést, másfelől szabadságot kapok."

Ebből az attitűdből születnek azok a párjukat ritkító utak, amelyeken egyszerre csak néhány - mondjuk úgy egy tucatnyi - ember vesz részt, úgy utazva, hogy nem a felszínt, hanem az adott ország kultúrájának lényegét ismerhetik meg. De ugyanez a forrása annak a blognak (a Wang folyó versei: http://wangfolyo.blogspot.com), ahol a szellem utazásaiban vehetünk részt, írásokat olvasva vagy előadásokat hallgatva. A 15 nyelven professzionálisan beszélő és további tucatnyin - saját meghatározása szerint elboldoguló - Sajó Tamás művészettörténész kutatói, tudósi eredményeit teszi közkinccsé ebben a formában. Akik csatlakoznak hozzá, mélyebben, helyesebben mondva őszintébben ismerhetik meg a világot és összefüggéseit - legalábbis azokat, ahová elkalauzolja őket. Mert ez a legfontosabb: az összefüggések meglátása és megtapasztalása a számunkra szinte elképzelhetetlenül széles Eurázsiában. Ezt kaphatjuk tőle, és még egy nagyon fontosat: a közhelymentességet, a túl egyértelmű és lapos közmegegyezés oldalba döfését egy új szemponttal.

(Fotó: Tóth Szabolcs Töhötöm)

A hely szelleme, a genius loci létezik – ezt minden bizonnyal sokan megtapasztalhattuk. Ám Hamvas Béla szavait kölcsönözve: a tér és a hely között van különbség, mégpedig az, hogy a térnek száma, a helynek arca van. Ebben a beszélgetésben egy hely arcát ismerhetitek meg, de legfőképpen azt a két embert, akik a több mint évszázados tér mai arcát alakítják. Ezen a helyen a lokálpatriotizmus kapcsolódik a lélekemelő kultúrával és a csúcsgasztronómiával – mindez olyan természetességgel, hogy észrevétlenül egyesíti közösséggé a jelenlévőket. Annak, hogy ez éppen egy vállalkozás formájában jelenik meg, valószínűleg nincs jelentősége, persze mégis, mert így fenntartható.

Szerelemprojekt - így hívják a vállalkozásukat a Dzsungelharc vendégei, Komaság Léna és Kovács Borisz, a Tenshibag tulajdonosai. Ez a szó nem csak a kezdeteket, hanem az eddigi útjuk minden állomását is leírja.

Az, hogy mi legyen a vállalkozásuk, szinte magától értetődő volt: sokat bringáztak, de nem találtak olyan táskát, ami igazán nekik való lett volna. Így hát elkezdtek saját maguknak tervezni és készíteni.

Persze egy dolog megalkotni egy jó táskát, és egészen más piacra vinni, és abból megélni - ráadásul úgy, hogy közben a tulajdonostársak házastársak is. Egyik sem könnyű feladat. Nekik a jó kommunikáció segített átvészelni a nehézségeket, és az, hogy a céljaik közösek maradtak: a szerelemprojektet megtartották.

Nem akarnak úszni az árral. Olyan táskákat és céget építettek, amilyenek ők maguk. Ez az ő világuk, ahol minden táskának is saját története van.

"Lehet élvezni a problémamegoldást" - mondja a Dzsungelharc vendége, Visy Zoltán, a Redmenta társalapítója, és vállalkozóként talán ezt tartja a legfontosabbnak. Mivel cégük elkezdett kilőni, és egyre több a felhasználójuk, így várhatóan azért lesz még mit élvezni.

Az általuk fejlesztett alkalmazás inspirációja nem kis részben saját tapasztalataikból származott, és nem véletlen, hogy a személyre szabott oktatást segíti. Nagyon széles eszköztárat biztosít a pedagógusnak, így akár a rendszerben eddig nehezen kezelhetőnek bizonyult - például diszgráfiás - diákok is kibontakozhatnak.

Ebben a beszélgetésben ezért talán ez a legfontosabb: a Redmenta alapítói esélyt adtak maguknak, és megcsinálták az alkalmazást, amely esélyt ad a tanárnak, hogy jobban hasson, hatékonyabban oktasson, a diák pedig esélyt kap megmutatni magát, a képességeit, akkor is, ha kicsit más, és kicsit kilóg a keretekből.

Egy olyan utat ismerhettek most meg, amely kívülről nézve korántsem volt egyenes vonalú, de a mélyben határozott belső irányt követett, így elvezett oda, ami igazán azé, aki végigjárta.

Az intenzíven és őszintén megélt családtörténet nem csak az egyéni életet, hanem egy vállalkozást is táplálhat. Nem csak azért, mert az elődök példája hatékony mentális túlélőkészlettel is szolgálhat a mában élőknek, hanem talán azért is, mert segít meglátni a fontosat, elvetni a kevésbé lényegeset - egyszóval iránytű ott, ahol kérdések vannak, vagy választani kell, és az sem mindegy, hogyha tudjuk, nem egymagunkban állunk, hanem egy történet szereplői vagyunk, és rajtunk is múlik, folytatódik-e. Az, hogy miként hasznosul mindez, vagy mondhatnánk inkább úgy, hogyan épül be egy vállalkozás életébe, kiderül ebből a beszélgetésből. (Fotó: Szepesvári Petra)

Valójában nem lehet tudni, mikor válik egy út puszta álomból valósággá. Utólag persze mindig van magyarázat, de a kérdés mindig az, milyen belső erő segít irányban tartani valakit. A Dzsungelharc mai vendége már egészen korán, alig tizenévesen eldöntötte, hogy cukrász lesz, de nem csak "simán" cukrász, hanem "maszek", vagyis "a maga ura cukrász". Ebből aztán nem engedett, és gyakorlatilag az iskola befejezése után, amikor még húszéves sem volt, nekivágott. Máig sem hagyta abba, és úgy tűnik, gyermekei is követik. A "recept" egyszerűnek tűnik: kitartás és a lehető legmagasabb szakmai ismeretekre támaszkodó minőségmánia. De ez természetesen korántsem ilyen egyszerű, és ahogy Szoljár Csaba mondja: "A recept önmagában mit sem ér. Csak az számít, milyen szívvel készíted el a süteményt, az ételt – mert a vendéglátás erről szól, a szeretetközlésről."

A társadalmi elvárások, vagyis a külső kényszerek ideig-óráig vezethetnek egy életet, de aztán - jó esetben - felszínre tör az egyéni út. Ez persze nem megy magától, sok-sok kanyar, gondolkodás, erős impulzusok is kellenek hozzá, főleg ha a megfelelés a külső elvárásoknak már évtizedes gyakorlat.

Ebben az epizódban egy olyan történetet hallhattok, amelyben a belső késztetés győzött. Az önazonosság vágyából valóság lett. Persze nem volt ez diadalút, mert jöttek a nehézségek is. Ám ezek nem bukást, hanem tanítást hoztak: a saját erő megtapasztalását, mély önismeretet és önelfogadást. Ebben a művészet elementáris ereje is segített, meg kellett hozzá a B terv nélküli életszemlélet, az addig rejtegetett képességek felszabadítása és használata is. Ez vezetett ahhoz, hogy immár nem csak önmagán, hanem másokon is képes segíteni Froner Tünde art coach.

Vajon hányan tennénk meg, hogy ha nem áll rendelkezésre a legkiválóbb, természetes alapanyag, akkor inkább nem is készítjük el a terméket, a minőségi kompromisszum gondolatát is elutasítva?

Vagy hányan kezdünk valamibe úgy, hogy nincs B tervünk? Merjük-e spontánul élni az életünket?

Szóval: van-e merszünk, bátorságunk kompromisszumok nélkül önazonosnak lenni, nem beállni a sorba, és akkor is ragaszkodni a legjobbhoz, ha ez éppen nem kecsegtet anyagi előnnyel?

Ebben az epizódban egy olyan emberrel beszélgetünk, akinek van bátorsága mindehhez, sőt nem is tud másként élni. A Dzsungelharc vendége Fazekas Ádám cukrász.

Ebben az epizódban a vállalkozáshoz szükséges mentalitásról, a vállalkozói gondolkodásról beszélgetek vendégemmel, Csillag Péterrel. Ő jelenleg a Magyar Üzleti Angyal Szövetség elnöke, üzleti angyal, a Starschema nevű technológiai cég alapítója, melynek jó egy évtizedig ügyvezető igazgatója is volt. A vállalkozásalapításba az az ambíciója vitte, hogy úgy érezte, tudná jobban is csinálni azt, amivel foglalkozik, a mások által megszabott kereteket ráadásul szűknek tartotta. Ez az érzés persze mit sem ér a megvalósítás képessége nélkül, és éppen ez az, ami igazán érdekessé teszi azt, amit elért, főleg pedig azt, ahogyan elérte. Rám talán ebben tette a legnagyobb benyomást, ahogyan a kockázatokról gondolkodik, és kompromisszumok nélkül ragaszkodik a valósághoz, nem hagyja magát a saját sikereitől elkábítani. Mert kell a küldetéstudat, a vízió, de emellett kell "félni" a hibás döntések következményeitől, meghallani a valóságot, mert minél nagyobb a cég, annál nagyobb a kockázat is, hiszen egyre több ember életére van hatással. 

Üzleti angyalként éppen ezért az új cégeknél, startupoknál erre is különösen figyel: az alapító hallgat-e a valóságra, a piac szavára, a visszajelzésekre, tudatában van-e a kockázatoknak, és mindezt hogyan építi be az üzleti koncepciójába. Vagyis tiszteli-e a problémákat, vagy nem.

Emellett beszélünk a magyar startup kultúráról, meg arról, miért kellenek az unikornisok, miért nem kapnak a diákok a magyar oktatásban a vállalkozást, vállalkozó szellemet támogató ismeretet, és arról, is, mikor jön el a nagy döntések pillanata.

Én úgy vagyok vele, hogy igazán szívmelengető számomra, ha olyan emberrel találkozom, aki már kora ifjúságában megtalálja hivatását és nem inog meg, megy az általa választott úton. Nyilván azért is, mert nem ez a mindennapi tapasztalat, sokkal inkább a folyamatos útkeresés. Ma éppen ezt a kivételt ismerhetitek meg, csendes, halkszavú, ám választott hivatását annál szenvedélyesebben megélő, kitartó embert. Ez az energia hozta létre az egyik legjobb, minőségi előadókat felvonultató és végtelenül kitartó, odaadó közönséget teremtő magyar zenei fesztivált, egy innovatív és hatékony jegyértékesítő-felületet és fontos zenekarok lendületét tartja fenn, vagy éppen azoknak segít, akik meginogni látszanak, noha zenéjük ezt nem feltétlenül indokolja. Egy szubkultúra képviselője, aki azon van hogy mindez a magyar kultúra elidegeníthetetlen része legyen.

Mostanában sokat beszélünk a Z-generációról, de jóval kevesebbet velük, legalábbis a nyilvánosságban. Rácsodálkozunk világlátásukra, szokásaikra, vágyaikra és céljaikra, és bizony sokan érzik úgy, hogy eléggé eltávolodtak elődeiktől. Ők az elsők, akik a digitális korszakba születtek, ami számunkra, akik nem "Z-sek", lényegében idegen környezet.  Az tény, hogy az eddig megszokottól meglehetősen eltérő felfogásban néznek a világra: felhasználóként tekintenek nagyon sok mindenre. Ez persze rögtön felveti az egyén és a közösség viszonyát, ami náluk gyökeresen eltér az előttük járók mintáitól. Eléggé másként kapcsolódnak, és hajlamosak határozott körvonalú buborékokkal védeni magukat, ezeket "offline" eszközökkel nemigen tudjuk áttörni. Persze ez sem teljesen igaz, mert mára ez a generáció kezdi megkérdőjelezni, hogy az online lét valóban boldoggá teszi-e őket. "Az információdömping első varázsa után most inkább az ellene szóló lázadás a jellemző ránk. Régen az internet volt egy menekülő útvonal a valóság elől, ma pedig a valóság a menekülő útvonal az internet elől" - mondja a Dzsungelharc vendége, Vasali Dávid. Egy szó, mint száz: az általánosítás - nevezhetjük akár előítéletnek is - az ő esetükben sem vezet eredményre. Ami biztos, hogy olyan generáció következik, amely egyszerre racionálisan és szenvedéllyel kérdez vissza, és csak akkor tudunk szót érteni, ha mi, az idősebbek hitelesek maradunk a szemükben. Az, hogy ezt ki-ki hogyan éri el, már a saját feladata.

Ebben az epizódban egy rendkívül sikeres és kreatív szakembert ismerhettek meg, akinek alapjellemzője, hogy nem szereti a megszokottat, és szenvedélyesen keresi a szokatlan, sőt egészen meghökkentő megoldásokat. A tempója is elképesztő: gyakorlatilag minden nap dolgozik, ahogy mondja, nem volt még munka nélkül, sem beteg, szabadságon is csak nagyon módjával. Ez persze meg is látszik a produktumon, idén például 52 fajta sörrel szeretne kijönni. De nem csak erre a - bizton mondhatjuk - egyedülálló munkabírásra van szüksége, hanem arra is, hogy maradéktalanul bízzon magában. Ez táplálja céltudatosságát, ami persze nem önmagáért való, hiszen a piac nap mint nap igazolja. Egy olyan embert ismerhettek meg, aki nem az íróasztal mellett tanulta a szakmát, hisz a korrektségben, és nagyon nem szereti a merev kereteket. Gerilla a javából.

"A szabadságod szintje megegyezik a napi választásaid számával" – mondja a Dzsungelharc vendége, Szabó Kornél Dénes. A dizájnvállalkozás és az aktív zenei, zeneszerzési és előadói tevékenység egyaránt önazonos számára, ahogy mondja: az egyik a másikat szolgálja és segíti. Ez biztosítja a megfelelő szabadságot ahhoz, hogy "ne essek a ló egyik oldaláról a másikra". 

Ebben a portréban egy olyan embert ismerhettek meg, akinek a szabadság kivívása és megtartása az egyik legfontosabb az életében. Ennek ugyanúgy tere a vállalkozása, mint a zene. A beszélgetésből kiderül, hogy a képességek, az érdeklődési körök lehetnek sokfélék, de az igazi eredmény, a valódi hatás akkor jön létre, ha mindebben van egy közös, mindent meghatározó, a mélyben meghúzódó szándék és szüntelen törekvés az önazonosságra. Ez a szabadságigény gyökere, így lehet hosszú távon elkerülni az értelmetlen, romboló kompromisszumokat, ebből építkezik a lényeget megmutató harmónia.

Ha nem tudatosan használod, ingyen kapod, termék vagy – mondja a Dzsungelharc mai vendége, Rab Árpád jövőkutató. Igaz, tudatosnak lenni fárasztó, viszi az időt, és talán feleslegesnek is tűnik, hiszen ma már számos, korábban elképzelhetetlen segítséget kapunk digitális eszközeinktől. Ha nem figyelünk, ez bizony könnyen függőséghez is vezethet, ha pedig ez történik, akkor már elveszítjük azt a tudást, ami megvéd minket attól, hogy termékké váljunk a globális turbulencia korában. De ez nem félelmetes, sőt nagyon izgalmas időszak, mert a technológia a választás szabadságát adja meg. Azt a lehetőséget, hogy emberek maradjunk, jobban éljük az életünket – és ez a lényeg. 

Egy beszélgetés arról, hogyan érdemes a jövőnkre néznünk, miként őrizhetjük meg a szabadságunkat és integritásunkat, amikor a kényelem csábítása fon körénk láthatatlan, de erős hálókat a nyilvánosság korbácsolta, fenyegetőnek beállított turbulenciák közepette. De szó esik az őszinteség megkerülhetetlenségéről, a katedrálisépítésről, a tudás növekvő felértékelődéséről és Batmanről is.

(Fotó: Neményi Márton)

Ebben az epizódban egy utazásra hívunk benneteket, egy olyan felfedezésre, amelyre mindenki elindulhat, és ha eddig nem vágott bele, bátran tegye meg, mert végtelenül izgalmas tényekre, történetekre lelhet. Nem biztos, hogy mindig öröm, de az biztos, hogy sok olyasmivel találkozhattok majd, ami más megvilágításba helyezheti az életeteket. Megérthetitek, miért vannak többek között bizonyos visszatérő szokásaitok, félelmeitek, kapcsolódási mintáitok. Feltárul a múlt, mégpedig a saját, személyes múltatok, amely megmutatja, hány és miféle ember kapcsolata vezetett ahhoz, hogy most itt vagytok, és miért vagytok olyanok, amilyenek. Ha akartok, találkozhattok emberekkel, akik hozzátok tartoznak, bár erről még nem tudtatok. Ebben a felfedezésben segíthet nektek vendégünk, Kovács Barbara családfakutató.

"Nem akarok a saját magam rabszolgája lenni" – mondja mai vendégem, Kroneraff István, akit sokan Becsületesnepperként ismernek. A saját törvénye szerint él, és a saját útját járja, olyan ember, akiből nem csak az önbizalom, hanem ami fontosabb, a szabadság levegője árad. De eközben egy pillanatra sem enged a morális kontrolljából, sem magát, sem az ügyfeleit nem hajlandó átverni, becsapni. Talán ez a legfontosabb abban, hogy talpon tud maradni, ahogy ő fogalmaz, egy cápákkal teli medencében. Egy történet az élet maradéktalan megéléséről, a humor fontosságáról, autókról, versenyszellemről, a korrektségről, ami nem csak személyiségének, hanem vállalkozásának is tartóoszlopa, és talán mondhatjuk, fenntarthatóságának záloga.

Ebben az epizódban egy nemrég indult vállalkozást és legfőképpen tulajdonosát ismerhetitek meg. Amit leginkább tanulhatunk tőle – bár közhelynek hangzik –, az az optimizmus és az elszánt minőségkeresés. Ambrus Györggyel, a Novelment mérnökiroda ügyvezetőjével és tulajdonosával beszélgetve azonban egyáltalán nem az, hanem mindennapi gyakorlat és valóság. Egy olyan szakmáról hallhattok, amelyben ezerféle szereplő és szempont szünet nélküli összehangolására van szükség, úgy, hogy közben a fókuszt, a végső célt egy pillanatra sem lehet elengedni, szem elől téveszteni. Miként lehetséges ez? A recept, mint kiderül, lebilincselően egyszerű, de csak akkor, ha az, aki a feladatot végzi, megingás nélkül, szakmai és személyes hitelességével támasztja alá munkáját. Egy beszélgetés az ingatlanfejlesztői szakma kulcsmomentumairól, a szenvedély vezérelte precizitásról és egy különös, nagy zenekar karmesteri feladatairól, amelyben a kapcsolódás nem csak az emberek közös munkáját, hanem a megalkotott épület környezetével való összhangját is megteremti.

Ha egyetlen mondatban kellene összefoglalni, akkor az így hangzana: ebben az epizódban a belső folyamatok manifesztációjáról, a vállalkozás és az életút összefonódásáról beszélgetünk.

"Őszintén szólva soha nem is gondoltam arra, hogy másképpen is lehet élni, mint úgy, hogy az ember önálló, a saját gondolataiból, teremtő erejéből gondoskodik magáról" – mondja Merena Rudolf. Több cég tulajdonosaként és szakmai vezetőjeként ezt olyannyira így gondolja, hogy soha nem is volt alkalmazott. "A hangsúly nálam mindig az önállóságon volt, olyan körülmények megteremtésén, hogy ha bajlódom is problémákkal, vannak is nehézségeim, azokról tudom, hogy nagy részüket én csináltam, tehát én is tudok kezdeni velük valamit " – teszi hozzá.

Ebben a világban a szabadság kulcskérdés, ami egyúttal a felelősségvállalás fokát is jelenti, azaz: minél szabadabb valaki, annál nagyobb mértékben vállalhat felelősséget.

"Néhány szó eddigi munkáinkról: tavaly részt vettünk az Innovációs Olimpián, ahol mindketten helyezettek lettünk. Ősszel a MOME-n rendeztek egy 72 órás versenyt külföldi és magyar indulók számára. Csináltunk egy olyan weboldalt, ami képes megállapítani, hogy egy videón valós személy van-e. A versenyt ezzel meg is nyertük. Én idén érettségizem, Dani jövőre fog..." Így mutatkoztak be a mai epizód vendégei, Bacsur Dániel és Vajda Ádám, akiket nem lehet másként jellemezni, mint két ifjú felfedezőt. Beszélgetésünk apropóját legújabb közös projektjük, az önvezető kerekesszék adta. Ez önmagában is óriási kihívás, sokan lehetetlennek is tartják, de mint a diskurzusból kiderül, ez korántsem azt jelenti, hogy feladják, éppen ellenkezőleg. Egy történet két fiatalember indulásáról, amiben szó esik a generációkról, a mesterséges intelligenciáról és a matematikáról, a barátságról és a saját útról, amin járni érdemes. 

Ebben az epizódban egy nálunk eddig kevéssé, vagy inkább alig ismert vállalkozási formáról, a társadalmi vállalkozásról lesz szó, pontosabban azokról, akik ezt működtetik. Vendégeim egy házaspár, Tóth Aliz és Jakubinyi László, a Szimbiózis Alapítvány megálmodói és működtetői, akiknek az a hivatásuk, hogy méltó és a társadalom számára is értékteremtő életet biztosítsanak több száz sérült és megváltozott munkaképességű embernek. Ezzel egy teljesen új modellt építettek és működtetnek, ahol nem a segély, a támogatás és az adomány biztosít megélhetést az itt élőknek és dolgozóknak, hanem a munka és az általuk előállított termékek, szolgáltatások, amelyek a piaci versenyben is megállják a helyüket. A sokszor súlytalan közhelyként eleresztett mondás, hogy a munka méltóságot ad, ezen a helyen megelevenedik, és mindennapi valóság, a saját, önálló élet alapja és semmivel sem pótolható lényege lesz. Egy valódi, egymást feltétel nélkül támogató közösség történetét ismerhetitek meg, ahol az egyéni utak, sorsok kibontakozása áll a középpontban.

Mai történetünkben egy kreatív vállalkozás vezetőjét ismerhetitek meg. A közgazdász végzettségű Tischler Márkot az informatika és a videójátékok iránti – máig nem szűnő – vonzalma vitte el mai cégéig, az Universum 8 Zrt.-ig. Az eredetileg e-sporttal foglalkozó társaság egyre több feladatot kapott a marketing más területeiről, így – ahogy Tischler Márk mondja – belevágtak ebbe is, olyannyira, hogy mára leginkább ezzel foglalkozik a magát kreatív vállalkozásként meghatározó cég. Bár történetük nincs egy évtizedes, már ennyi idő alatt is jelentkezik a kihívás: hogyan lehet megteremteni és megtartani annak a feltételeit, hogy ne csak nevükben, hanem mindennapjaikban és munkáikban is valóban, a szó eredeti értelmében kreatívok legyenek. Milyen az a vezetési és szervezeti kultúra, amelyik elvezet ide, és mit jelent, ha a cég első embere és társtulajdonosa azt mondja, „sokkal erősebben hiszek a coopetitionben, amikor akár a versenytársakkal együttműködve érünk el valamit, mint a competitionben.”

Nem félek belevágni új dolgokba, érzem, mikor nyílik meg egy lehetőség, és élek vele – mondja magáról és működéséről Kárpáti Judit. 15 éve vállalkozó már – ezt az életformát is egy látszólag hirtelen, de már hosszabb ideje érlelődő döntése nyomán választotta, – és egy percre sem bánja. Már pályája elején sem a "többségi" utat választotta, diáktársaival szemben nem egy jónevű médiumhoz, hanem a hazai üzleti kiállítási szektor nagyágyújához ment, ahogy ő nevezi, inasévekre. Miután itt megtanulta azt, amit szeretett volna, jöttek az újabb munkahelyek, és az alkalmazotti létet az egyik nagy telekommunikációs multinál zárta le. Most szabadúszó és persze vállalkozó, és nagyon hisz a védőháló-nélküliségben, mert ha biztonságra játszana, ma nem tartana ott, ahol. Mi motiválja? Az idő, a saját magának megteremtett idő, ami számára többet jelent, mint a magasabb bevétel. Mert számára az az öröm, hogy élhet, hogy "megéli" az életet.

Ebben az epizódban egy több mint 100 éves múltú gyár mai életéről lesz szó. Azért, mert itt az időt más léptékben mérik. Az első világháború végén, Trianon után indult részvénytársaságot a második világháború befejezése után néhány évvel – sok száz társával együtt - államosították. Aztán egy évtized múlva, 1960-ban Szentesre került a gyártás, egy újabb emberöltő után, 1992-ben pedig már egy nagy világcég tagja. Első ránézésre így elég nehéz önazonosságot, belső kultúrát építeni, a valóság azonban mást mutat, mint gondolnánk. a belső kultúrát ugyanis azok építik, akik részei a szervezetnek, és olyat teremtenek, amilyenek ők maguk. Ők pedig nem máshol akarnak kibontakozni, hanem azt a helyet jobbá tenni, ahol élnek, dolgoznak. A fenntarthatóság nem cél, amit egyszer el kell érni - egyszerűen ez a mindennapi gyakorlat. Mert a fenntarthatóságot nem csak biológiai-fizikai jellemzőkben, adatokban lehet mérni, hanem viharálló emberi kapcsolatokban, egymásra figyelésben. Erről az életformáról és mindennapi gyakorlatról a Legrand két munkatársa, Károlyi László vezérigazgató és Soós Viktória szereldei csoportvezető beszél.

Ebben az epizódban egy az emberi létet meghatározó munkáról, a saját útjukat megtaláló emberek magától értetődő, könnyed határozottságáról, valamint egy házasság lehető legteljesebb megéléséről szóló történetet hallhattok. A keretet egy négyszobás kis hotel adja, ahol minden munkát a tulajdonos házaspár végez, egyetlen alkalmazott nélkül. Azt, hogy miként születhet egy vállalkozás kapcsolatból a kapcsolatért, hogyan lesz saját kisugárzásuk a náluk megszállók számára is megélhető valóság, mai vendégeim, Herbst Kinga és Nagy Attila mondják el.

Ebben az epizódban egy olyan történetet hallhattok, amelyben a főszereplők egy pillanatra sem szakadnak el a fenntarthatóságtól, sem emberi, sem pedig materiális értelemben. Egyáltalán nem elvonult, saját világába zárkózott vállalkozásról, közösségről van szó, éppen ellenkezőleg: termékeiket nem csak itthon, hanem a világ tucatnyi országában ismerik Ausztriától Kazahsztánig. A családi vállalkozást a tiszta és őszinte kommunikáció, a feleség kifogyhatatlan energiája – ő azt szereti, ha az ideje legalább kétszer ki van használva – és a férj kuruc rebellis identitása és a sejtjeit is átható szakmaszeretete tartja nem csak életben, hanem folyamatos mozgásban. Arról, hogy ez miként működik, mi vezérli őket, és hogyan néznek a világra, vendégeim, Bodnár Marianna és Kalina Gábor, a Kalina Kádárműhely tulajdonosai mesélnek.

Ebben az epizódban a vállalkozási kultúráról esik szó. Ez az elsőre talán általános megközelítés a gyakorlatban azt jelenti, hogy az évek, évtizedek munkájával felépített cég képes-e megtartani munkatársait, jól és hosszú távon kapcsolódni a fejlett piacokhoz, és azt is, megáll-e a saját lábán, ha a tulajdonos már hátrébb lép, és nincs ott annak mindennapjaiban. Mi az a plusz, ami a szakmai sikert fenntarthatóvá, mások számára vonzóvá és követendővé teszi, hol húzódnak azok a mélyrétegek, amelyek alapvetően meghatározzák azt, hogy egy cég nem múló kaland, hanem stabil és viharálló építőköve egy családnak, közösségnek és a társadalomnak. Ezúttal egy olyan cég tulajdonosait hívtuk meg, amely nem csak a magyar gazdaság sűrűjével találkoznak nap mint nap - maguk is megküzdöttek a növekedés, a közösségépítés számtalan kihívásával.

Talán alig van olyan ember, aki ne gondolkodott volna el azon, milyen vezetőnek lenni. A motiváció persze mindenkinél más és más: pénz, hatalom, vagy pusztán az, hogy mi tudjuk a legjobban, hogyan kellene mennie a dolgoknak.  De valójában milyen a jó vezető? Valószínűleg erről is megvannak a magunk szilárdnak hitt meggyőződései, mintái, példaképei. De vajon elegendőek-e ezek ahhoz, hogy tényleg jó döntéseket hozzunk, hatékonyan és munkatársainkat motiválva működjünk. Ebben az epizódban messze nem elméletről, hanem a valóságról, a gyakorlatról lesz szó, hiszen vendégem maga is felső vezető volt három évtizedig, és ahogy erről írt könyvében fogalmaz, látott már mindent. Vezetésről tabuk nélkül – Füredi Juli szervezetpszichológussal.

"Akármi történik, az nem opció, hogy otthagyjuk a másikat, hanem megoldjuk a helyzeteket" – mondják a kezdetekről mai vendégeim, Vitézy Péter és Kardos Marcell, a vállalatok működését az általuk kifejlesztett tréningekkel támogató Actionlab alapító tulajdonosai. A több mint egy évtizede elhangzott ígéret és viselkedésminta a sok-sok átélt konfliktus, dilemma ellenére máig érvényes, és része mindennapi működésüknek. "Ha van egy ilyen erős szövetségesed, akkor az nagyon sokat ér, és nem reprodukálható" – mondja Vitézy Péter. 

A pókerben sikeres döntéskontrollt vállalati működési modellé formáló megközelítést és módszertant persze először magukon próbálták ki. Ennek sikerében is azt tartják a kulcsnak, hogy megállapodtak a saját maguknak épített stratégia maradéktalan és következetes betartásában. Noha tervek nélkül nehéz haladni, leginkább a reflexivitás és az alkalmazkodás magas szintre fejlesztett képessége az, ami igazán jellemzi őket. Egy történet, amelynek kulcsa az átgondoltság és az ebből születő jelenlét, az, ami nekik és másoknak is azt hozza, amit várnak.

"Teljesen mindegy, hogy milyen utakon, de juss el a célodhoz" – mondja a vállalkozásról és a vállalkozói gondolkodásról Dr. Dura Mónika, a Mindwell Pszichológiai Központ alapító tulajdonosa, akit a legjobban az új szituációk megoldása, az alkalmazkodás inspirál.

Bizonyítékként szolgál erre eddigi szakmai útja: az adóhivatal egy szakterületének irányítását követően egy addig számára teljesen új területen, az IT szektorban lett sikeres vezető, majd egy nem várt találkozás után az AGNESKOVACS márkát juttatta a korábbinál jóval magasabb pozícióba. Eközben – rá nagyon is jellemző elnevezéssel – megindította a Célirányos karitatív kezdeményezést, amelyben az adományozó és az adományozott átláthatóan és felesleges kanyarok nélkül találkozhat.

"Ahhoz, hogy vezetőként jó döntéseket hozz, nyitottnak kell lenned más megközelítésekre is, mert nem az a fontos, hogy az egód győzedelmeskedjen, és neked legyen igazad" – mondja szemléletéről. De akárhonnan is közelítünk, életének, munkájának lényege a jelenlét, az, hogy teljes mértékben képes átadni magát és koncentrálni arra, amit éppen csinál.

"Soha nem késő, hogy azzá válj, aki lehettél volna" – vendégem ezzel a George Eliot-idézettel zárja hamarosan megjelenő könyvét. László Móni közel húsz éve foglalkozik személyes márkaépítéssel, és abban ad tanácsokat embereknek, miként mutathatják meg tehetségüket, szakmai tudásukat annak érdekében, hogy karrierjükben előrébb léphessenek. Nem csak tévhitoszlatásról beszélgetünk – a személyes márkaépítés nem az öneladásról szól –, hanem arról is, hogy a személyiségjegyek (például az introvertáltság) nem akadályai a személyes márkaépítésnek. De tapasztalatai szerint a helyzet – legalábbis itt, Kelet-Európa tájain – sokszor nem egyszerű, mert miközben szeretnénk sikeresek lenni, tartunk is tőle. Kutatásai ugyanis azt mutatták, hogy azok, akik intenzíven építették személyes márkájukat, saját bevallásuk szerint nem teszik ezt. Társadalmi méretekben is jellemző hozzáállásuk azt a közvélekedést rejti, hogy a sikeres emberek másokon átgázolva, tisztességtelenül jutottak a csúcsra. Ez nem kevés belső konfliktust okoz, ezért valójában titokban szeretnének világhírűek lenni, mert bevallani, hogy személyes márkát építenek, sokszor kínosabb, mint pszichológushoz járni.

Persze beszélgetünk vendégem saját karrierjéről is, a zsákutcákról és a kudarcokról, a kiút felleléséről, és arról, miért éppen vállalkozásba kezdett ahhoz, hogy ezzel a területtel foglalkozzon.

A mesterséges intellingenciát ma leginkább fenyegetésként (munkahelyek megszüntetése, szakmák eltűnése, a gépek uralma) - látjuk a közbeszédben. De ebben a szinte már követhetetlenül gyorsan változó világban, a globális turbulencia idején a fennmaradás, a fejlődés kulcsa mégiscsak az ember, persze nem csak a cégek életében, de a kérdés talán itt vetődik fel a legélesebben.

A Dzsungelharc vendége, Szirtes Hajnalka szervezetpszichológus éppen a mesterséges intelligenciát használja arra, hogy a cégek életéből ne tűnjön el, sőt növekedjen az emberség. Az általa kifejlesztett, évtizedes szakmai tapasztalatait felhasználó szoftver az eddig vezetői kiváltságnak számító, a személyes és szakmai fejlődést támogató coachingot teszi elérhetővé a cég minden munkatársa számára. Mert ahogy mondja, a pszichológiailag biztonságos környezetben tud igazán kibontakozni az együttműködés, az innováció, a kezdeményezőkészség, és ez edzi valóban ellenállóvá, hatékonnyá, versenyképessé a cégeket. 

Persze arról is beszélünk, hogy ő maga hogyan éli meg és kezeli a turbulenciákat saját vállalkozásában, amikor a helyzet nem éppen úgy alakul, ahogyan előre eltervezte, és arról is, mi a legfontosabb, amire figyelni kell az új, váratlan körülmények felbukkanásakor.

"Mintha minden, amit eddig csináltam, ide vezetett volna" – mondja Rétalji Igor vendége, Tkacsik Márta. Elméleti matematikusnak tanult, és ez a határokat feszegető gondolkodásra ösztönözte. Rögtön egy olyan problémával kezdett foglalkozni, amelynek megoldása akkor szinte lehetetlennek tűnt, és ez, ahogy fogalmaz, "ad némi alázatot a világgal szemben". Ám elszántsága cseppet sem csökkent, és amikor első munkahelyén találkozott az akkor még csak a kezdeteknél tartó világhálózatokkal, rögtön ráérzett, hogy ez neki való dolog: a hálózatok, a kommunikáció, a dolgok, jelenségek összekapcsolása. Így a következő évtizedekben az elektronikus piacterekkel, komplex vállalati informatikai infrastruktúrákkal foglalkozott. Egy idő után azonban rájött, valami nem jó: az ő világukban mindent saját maguk határoznak meg, és ebből elkezdett hiányozni a valóság, az élet.

Életének egy nehéz fordulata azonban újra előhozta tudós énjét, és a saját problémájára talált válasz arra ösztönözte, hogy mások számára is hozzáférhetővé tegye a megoldást – ebből született a Patikakert. A teljesen vegyszermentes, ásás nélküli, regeneratív gazdaságban feketebogyós gyümölcsöket termesztenek munkatársaival, amelyeket kézzel szednek le, mivel a gépi szedés éppen a gyümölcsök lényegét öli meg. Ültetvénye az ember és a természet szimbiózisa, ahol a fenntarthatóság azt jelenti, hogy a növekedés nem közgazdasági, hanem az élőlények sokféleségében van. "Ez nem cél-, hanem értékracionális világ" – vallja erről Tkacsik Márta, aki a természetben naponta megtapasztalt együttműködést szeretné kiteljesíteni a saját vállalkozásában.

(Fotó: Rákossy Péter)

A mai epizódban a szabadságról beszélgetünk, bár nem így kimondva és aláhúzva, hanem a szavak mögött meghúzódó felszabadultsággal és hitelességgel. Egy fiatal házaspár hazatérésének és vállalkozásindításának történetével ismerkedhetünk meg, népmesei fordulatokkal, s őket hallgatva úgy tűnik, van, amit csak itthon lehet megcsinálni. Az, hogy ennek mi az oka, kiderül a beszélgetésből, ahogy az is, miért éppen a nálunk igen ritka ásás nélküli módszerrel fogtak bele a zöldségtermesztésbe, vegyszermentesen, az élővilág folyamataira és erejére támaszkodva. De nem csak a kertészetük, ők is természetes, a kapcsolatokra figyelő emberek, nem véletlen, hogy ragaszkodnak ahhoz, hogy saját maguk adják át vevőiknek a megtermelt zöldségeket. Így bontakozik ki a két ember kapcsolatából indult, mára azonban több ezer ember kapcsolatává terebélyesedett jászsági zöldségkert története.

Kis zenei kiadó – ők azt mondják magukról, menedzsment – minőségi zenekarokkal, akik nem a mainstreamet követik - ők a Dzsungelharc mai adásának vendégei. Munkájuk és kapcsolatuk ezért is rendhagyó zenekaraikkal, sokkal inkább együttműködés, partnerség, mint a klasszikus értelemben vett "menedzselés": nem akarják megmondani, mit játsszanak, inkább lehetőséget adnak és keresnek számukra. "A zene betölti az életünket, ez köt össze minket a zenészeinkkel, mert azt látom a szemükben, hogy nekik is ez a legfontosabb" - mondja erről Sándor Dániel társalapító. "Nem egy terméket akarok rásózni valakire, hanem értéket adok, nyugodtan, szívből tudom mondani, ez olyan dolog, amiben én is hiszek, és neked is jobb lesz tőle" – teszi hozzá ehhez Chikán Eszter, a másik társalapító, amikor a saját motivációjáról beszél. Talán banálisnak hangzik, de a Launching Gagarin története a valóságban mutatja meg: a személyes kapcsolat minősége az, ami értéket teremt, és ezt hosszú távon fenn is tudja tartani ebben az igen sok bizonytalansággal és még nagyobb versennyel teli szakmában.

Az ételpazarlás a fejlett államokban sajnos mindennapi probléma: csak az Európai Unió tagországaiban évente közel 90 millió tonna ételhulladék keletkezik. Ennek megtermelése, majd szemétté válása utáni ártalmatlanítása pedig 170 millió tonna szén-dioxid kibocsátásával jár.

Négy magyar fiatalember arra vállalkozott, hogy ők bizony tesznek valamit ez ellen, mégpedig piaci alapon. Így jött létre a Munch, aminek lényege, hogy egy általuk fejlesztett ételrandi-applikáció segítségével egymásra talál a fogyasztó, aki kedvezménnyel juthat jó minőségű élelmiszerhez és a kereskedők, étteremtulajdonosok, akik meg nem kényszerülnek kidobni azt, amit nem tudtak eladni aznap.

Némi izgalmas csavar a dologban, hogy a fogyasztó nem tudja pontosan előre, mit fog majd kapni a "munch-ban", azaz az általa aznapra lekötött csomagban, de ahogy Pethes Ambrus, a Munch egyik kulcsembere mondja, ez adja a felfedezés örömét, az új dolgok kipróbálásának lehetőségét.

És a dolog működik: social media oldalukat több tízezren ezren követik, több száz üzleti partnerük van már, éttermek, élelmiszer-forgalmazók, kávéházak, pékségek országszerte, sőt Csehországban is elindultak.

Ebben az epizódban erről beszélgetünk vendégemmel, no meg arról, szeret-e enni és mit, milyen az, amikor a céges kultúrában nincs hibáztatás, és hogyan lehet úrrá lenni a gyors növekedés okozta problémákon.

Mai történetünk a magasságok és mélységek megéléséről, a türelmetlen alkotó energiáról és a kreatív szünetről szól. 

Vendégem, Perényi András sikeres története a Webshippy-vel azonban nem diadalmenettel, hanem éppen fordítva, egy hosszú ideig tartó mélypontról indult, melynek során szinte minden veszni látszott: egzisztencia, emberi kapcsolatok, szakmai elismerés, önbizalom. A hosszú, évekig tartó, idegen földrészeken töltött magány azonban a kiutat is megmutatta: itt ismerte fel, mi számít valójában, és azt is, ki is ő, mit is akar valójában.

"Korábban mindig azt kaptam meg, hogy türelmetlen és lobbanékony vagyok, de valójában ez vitt előre. Nem fogadtam el, hogy nem lehet, vagy drága megcsinálni valamit, mert minden megtanulható" – szögezi le magáról Perényi András. Ez az energia tartotta lendületben, miközben kifejleszttették azt a rendszert – fulfillment szolgáltatásukat –, amiben mostanra piacvezetők lettek itthon.

Budapestnek sok rejtett kincse van, de szerintem arra kevesen gondolnak, hogy egy Lónyai utcai pincében vagy a Gogol utcában friss, élő fűszernövényeket, ehető virágokat, leveles zöldeket és zöldségeket termesztenek. Néhány egyetemista úgy gondolta, mindez megvalósítható, és belevágott, töretlen lelkesedésüket mára már egy csapat is követi. 

Kiindulópontjuk és motivációjuk az, hogy érdemben tegyenek a biztonságos és fenntartható élelmiszertermelésért, ezért fogtak bele az indoor farmingba, amely beltéri, a legapróbb részletekig szabályozott körülmények közötti növénytermesztést jelent.

"Mi megadtuk magunknak az engedélyt, hogy felelősséget vállaljunk egy misszióért" - mondják, "ha pedig felelősséget vállal az ember, akkor hatása is lehet rá" - teszik hozzá.

Persze azt is tudják, egy fecske nem csinál nyarat, és a fő kérdés az, hogy ezzel a növekvő komplexitású problémával egyenlő arányban nő-e a megoldással foglalkozó emberek száma, mert ha elég sokan lesznek, a megoldás is megszületik.

Ők mindenesetre azon vannak, hogy ne csak nekik legyen hasznuk, hanem az általuk felépített rendszernek is egyre több alkalmazója legyen.

(Fotó: Jágity Fanni)

Ebben az epizódban egy világújdonságot kifejlesztő vállalkozásról beszélgetünk vendégeimmel. Elsőre talán nem nyilvánvaló, de a nehézségek zöme éppen ebből fakad.  

Járatlan úton haladni ugyanis sohasem könnyű, és főleg nem kockázatmentes, hiszen bármikor felbukkanhat egy váratlan, nemritkán leküzdhetetlennek tűnő akadály. A merőben szokatlannak, mondhatjuk, forradalminak számító technológia bevezetése sokszor ütközik a kétségek és hitetlenség falába, nem beszélve arról, hogy mindezt egy ismeretlen, kis magyar cég ajánlja. De a befektetők meggyőzése sem sétagalopp, éppen a radikálisan új megközelítés és technológia miatt. Ez a történet nem csak a repülés olthatatlan szeretetéről, hanem a mindennapok néha bizony elriasztó nehézségeinek legyőzéséről, az elszántságról és a kihagyás nélküli fókusztartásról is beszél, olyan fiatalemberekről, akik elhatározták, valódi hatást érnek el egy az életünket alapvetően érintő iparágban.

Ebben az epizódban a rendszerváltozással beindult, de mára a megszűnés fenyegetésével szembenézni kényszerülő szakma élete elevenedik meg. Rohánszky Mihály, a Kémfogó Detektív és Információvédelmi Iroda tulajdonosa több évtizedes rendőri és elhárítási munka után lett magándetektív. Persze gondolkodásmódja, mentalitása nem változott meg, csupán a saját maga ura lett, és a vállalkozás egyben azt is jelentette számára, hogy nem engedi el a szakmát. "A mi fajtánk olyan, hogy addig dolgozik, amíg össze nem esik. Nem állunk le, nem tudunk leállni, mert ez a vérünkben van" - mondja a hivatásáról. Persze - s ez már szinte közhely - az élet nagyon más, mint amit a filmekben látunk. De azért egyvalamiben hasonlít a valóság és a mozik világa, ez pedig az igazságtalanság elleni harc. Ez a legbelsőbb motivációja, mert - ahogy Rohánszky Mihály mondja - ha valaki egyszer rendőr volt, az is marad élete végéig. Bár munkája sokkal inkább az élet árnyas oldalához kapcsolja, arra a kérdésre, hogy tud-e hinni a jóban, egyértelmű igen a válasza.

A Dzsungelharcban ezúttal a fenntarthatóság egyik kulcsproblémájáról és ennek egy lehetséges piaci megoldásáról beszélgetünk. Egy olyan projektről, amelyből egyelőre kevés van itthon, de Európában sem tömegével.

"Valami többet akartunk tenni, mint pénzt keresni, mert ez tölt fel energiával, ez motivál" - mondja Percze Rajmond, az Agroloop társtulajdonosa és ügyvezetője. "2030-ra várhatóan nem lesz elegendő fehérjénk – ez az a terület, amiben egy óriási problémát fedeztünk fel" – teszi hozzá.

Hollandiában megismerkedtek a rovarfehérje-előállítással, amely régiónkban még a kezdeteknél tart. "Lapot húztunk 19 és félre azzal, hogy alig néhány hetes ismeretséget követően elindultunk együtt"– mondja Percze Rajmond a cégalapításról, de egyáltalán nem bánták meg. A bizalom és a lendület azóta is tart, az élet hullámzásai, esetleg konfliktusai ellenére, vagy inkább azokkal együtt.

A befektetőikkel is ilyen kapcsolatuk már a kezdetektől – ahogy Percze Rajmond mondja: "itt az emberek győzték meg az embereket arról, hogy ne csak mentőöveket dobáljanak a Földnek, hanem hosszú távon is működő, piacképes alternatívákat építsenek."

Epizódunk vendége aktív részese a hazánkban alig egy évtizede kibontakozott sörforradalomnak. "Elindultunk azon az úton, amin a bor már végigment" - mondja erről Csepregi András, a Fehér Nyúl alapító-társtulajdonosa, aki az informatikáról váltott craftsör készítésre.

A házi sörfőzés közös szenvedélyéből nemcsak barátság született az alapítók között, hanem ebből épült a ma már nemcsak a fogyasztók, hanem a befektetők bizalmát is elnyerő sörfőzde. Figyelő fül, nyílt beszéd - mindez megelőzi és meg is oldja a konfliktusokat, de ami fontosabb, így lesznek egyre jobbak is. A fejlődés nem csak úgy van, ezért tenni kell, többek között azzal, hogy a céges kultúra része a jobbítás. "A legnagyobb hülyeség nem kimondani egy ötletet, mert minden, ami eszébe jut valakinek, az okkal van" - mondja erről Csepregi András. Minden héten van egy kísérleti főzetük: "a tudásszomj, a kísérletezés izgalma inspirál és motivál bennünket, minden héten tudunk olyat alkotni, ami ízében, minőségében megfelel nekünk, ez a kézzelfogható alkotás a Fehér Nyúl igazi mozgatórugója" - teszi hozzá.

Beszélünk a sörfőzés folyamatairól és arról, hogyan alakul ki a kapcsolat az ételekkel. és persze arról is, hogyan csiszolódik össze három ember a barátság megőrzésével az üzlet nagyon is objektív világában.

A Dzsungelharc mostani epizódjában szenvedélyes és kreatív szemüvegkeret-készítőket ismerhettek meg, akik családi vállalkozásként néhány év alatt egy nemzetközileg is értelmezhető márkát építettek fel – meg persze mindazt, ami emögött van. "Szemüvegviselőként ne elégedj meg azzal, amit eléd raknak" – mondja Kis Arnold alapító-tulajdonos. Ezt mondani könnyű, de meg is valósítani... Nos, erről szól mai történetünk. Az alig évtizedes cég olyan anyagokat és technológiát fejlesztett, ami alá is támasztja az idézett mondatot. A rendszerváltozás után újraéledő szemüvegkeret-készítési kultúra megújítása azért korántsem megy simán: a kísérletezés bizony rejteget csapdákat és buktatókat, amiről szintén beszélnek vendégeim, Varga Zsófia és Kis Arnold, a Thinwood társtulajdonosai. "Én alapból eredményorientált ember vagyok, nekem az számít, amit elértünk, nem az, hogy miként. Ha az út nehéz és döcögős, akkor is azt nézem, hol vagyunk, hova jutottunk" – mondja erről Kis Arnold. Meg persze az sem könnyű, hogy családi cégként működnek, hiszen a munka és a problémák nem maradnak az irodában. Ebből a történetből kiderül, hogyan lehet egy kreatív világot létrehozni, meg az is, mi az, ami minden körülmények között összekapcsolja őket, még akkor is, ha úgy alakul az élet, hogy nem akarnak egymás mellé ülni egy moziban.

„Először nagyon szkeptikus voltam, de aztán éreztem, nekem ebben részt kell vennem” – mondja az indulásról mai vendégem, Takács Zoltán, a Bake My Day társtulajdonosa. Munkahelyén zömében megváltozott munkaképességű emberek dolgoznak, akik valamilyen testi vagy lelki sérüléssel élnek. De nem ezen van a hangsúly, hanem azon, hogy ők is képesek arra, amire ép társaik, igaz, egy kicsit másképpen. Ezért mondja Takács Zoltán: "egy klasszikus pékséghez nem hasonlítanám a miénket. Az a kollégám, aki olyan betegségekkel küzd, hogy nem tud végigvinni egy folyamatot, megtalálta azokat a munkafázisokat, amikben szívesen vesz részt, és az egészségügyi állapota is megengedi." Akik ebben a közösségben dolgoznak, és korábban beskatulyázták őket az örökre eltartottak közé, itt csúcsminőségű, a piacon nagyon keresett termékeket hoznak létre. Az, hogy a munka méltóságot ad, számukra nem puszta szlogen, hanem életmentő és életemelő valóság. Mitől működik mindez? "Beletettem, amit tudtam, de nyilván a másik oldalról is kaptam. Így közösen fejlődünk a kollégákkal" – mondja Takács Zoltán. Ilyen egyszerűen, minden nap, sok-sok éve. 

Mai beszélgetőtársaim vállalkozói útjuk elején járnak. A két, húszas éveit éppen megkezdő fiatalember nemcsak azt döntötte el, hogy vállalkozást indít, hanem azt is, olyat, aminek valódi és pozitív hatása van a környezetre. Ez az elhatározás vezette őket oda, hogy olyan megoldással álljanak elő, amivel eddig senki: a világon elsőként építettek dezodor utántöltő automatát, ami már működik is egy áruházláncban. Persze azért nem ment minden zökkenők nélkül: az első, másfél éves munkával megalkotott gépük közel sem tudta azt, amit vártak tőle. Működött ugyan, csak sokkal kisebb dimenzióban, ipari felhasználásban nem lett volna alkalmazható. Ám ahogy a beszélgetésben mondták: "mi nem ezért indultunk, mi fújós dezodorokat akartunk újratölteni, aminek nagyságrendekkel nagyobb a pozitív környezeti hatása." Így a szerényebb és azonnal munkába állítható helyett a hatásában nagyságrendekkel jelentősebb gép kifejlesztéséhez fogtak, noha közel sem tudták még a megoldást, és szinte elölről kellett kezdeni mindent. Réti Andor és Zámbó Gergely története a tudatosság és a fókusztartás meglepőnek látszó, de valójában belőlük fakadó eredményeiről, az alkotás érzelmi hullámvasútjáról és a kitartásról, a célok kompromisszummentes követéséről mesél nekünk, arról az energiáról, ami minden vállalkozás éltetője.

Ez a történet egy étterem fejlődéséről szól, arról, hogyan lehet lépésről lépésre egy gasztronómiai hagyományait sok-sok évtizede szinte elfelejtett városban egy mára Michelin-ajánlást kapott helyet létrehozni. Mindez két - nyugodtan mondhatjuk - határokat nem ismerő, kifogyhatatlan energiájú nő munkájának eredménye, akik saját lábukra akartak állni, és ebben nem tudta megakadályozni őket semmi. Budaházy Csilla és Varga Heni, a miskolci Végállomás Bisztorant tulajdonosai két lábbal a földön állnak, és soha nem adták fel álmaikat. Szó szerint abból főztek, amit az a vidék adni képes, és azokkal az emberekkel, munkatársakkal dolgoztak, akik szintén ott éltek, abban a városban, ahol emberöltők óta híre-hamva sem volt a minőségi gasztronómiának. De - ahogy mondták - kell az adrenalin, és amit elgondoltak, meg is csinálták. Bebizonyították, nem az számít, hol, hová születtél, csak az, elég bátor vagy-e felszabadtani energiáidat és akkor sem ülsz le, ha éppen nem állsz nyerésre.

(A fotót Bátor Laca készítette.)

Ebben az epizódban egy olyan történetet mutatunk meg, amely egy nagymarosi házból, néhány chilipaprika palántából indult. Az akkor még közlekedésmérnökként dolgozó Nagy Gábor sokáig hobbiként működő paprikanevelése és szószkészítése azonban elkezdte hozni az eredményeket: világverseny-győzelmeket, egyre több vásárlót és így persze bevételt. Ez persze dilemmával is járt: kétgyerekes apaként otthagyhatja-e a jól fizető, biztos megélhetést jelentő alkalmazotti létet. A szíve a vállalkozáshoz húzott, amelyet ösztönösen, saját tapasztalatai árán tanult, a növekedés örömével és nem kis nehézségeivel együtt, olyan emberként, aki szinte mindent feladatot maga végez. De mindez ez nem tántorítja el. Ahogy mondja: lehet, hogy többet dolgozom, mint előtte, de mégis a saját életemet irányítom. Egy szenvedélyből kinőtt, ma még családi vállalkozás története következik, amelyben a teljes önállóság nemcsak felszabadító érzés, hanem dilemmák forrása is.

Ezúttal egy 1990-ben alapított cég tulajdonosaival beszélgettem, akiknek gondolkodása és mindennapi működése klasszikus példája az adódó lehetőségek, a piaci rés felismerésének és betöltésének, valamint a kitartó, lépésről-lépésre építkezésnek. Tóth Zoltán a ma már 600 főt foglalkoztató WHC alapítója, Berta Péter pedig az egyik későbbi, ám immár egy évtizednél is több ideje tulajdonosa. A terület, ahol dolgoznak, megtanította őket arra, hogyan lehet úgy foglalkoztatni embereket, hogy ne csak szavakban és díjakban érezzék, a legjobb munkahelyen vannak, hanem ez legyen mindennapos tapasztalatuk. A beszélgetésből az is kiderül, mit lehet és érdemes tenni akkor, ha egy válság harmadolja a cég bevételeit, mit jelent egy nagy külföldi, ugyancsak a HR területén működő cég megvásárlása, mitől válik hasznossá a digitalizáció és ehhez miért kell megküzdeni a szokásokkal cégen belül és a nagy változásokat a hosszú távú működés és elfogadás érdekében inkább „eladni” érdemes a munkatársaknak, mint áterőszakolni a szervezeten. Egy, méretében ugyan nem, de szellemében családi cég története következik, olyané, amelyet tényleg így élnek meg mindazok, akik részesei.

Vendégem kibervédelmi szakértő, aki már több mint két évtizede foglalkozik ezzel a területtel. Harold Teasdale, az XS Matrix ügyvezetője sok évig vezette a világ egyik legnagyobb kiberbiztonsági vállalatának Közép-Európával foglalkozó részlegét, s mikor már úgy érezte, nem jönnek az új kihívások, saját vállalkozásba fogott társaival egy olyan területen, amely most kezd igazán előtérbe kerülni, mivel a bűnözők felismerték, sokkal egyszerűbb az embereken keresztül megtámadni egy rendszert, mivel a technikai védelmet ma már nagyon nehéz áttörni.  

Beszélgetünk arról, mi az oka annak, hogy ma már egyre több kibertámadás éri a kis- és középvállalatokat, miért okoz komoly dilemmát egy nagy tőkebefektetés elfogadása, meg arról, hány percük van egy befektető figyelmének felkeltésére.

Egy, a nemzetközi piacoknak most nekivágó magyar startup története következik, amely valójában a reformkorban, a Lánchíd építésével és a Pest-Budára érkezett angol mérnökcsapattal kezdődik. Harold Teasdale, a XS Matrix ügyvezetője.

Mai vendégem immár több mint harminc éve piackutató és pályája során megteremtette Magyarország egyik meghatározó piackutató vállalkozását. Eközben arra is figyelnie kellett, hogy női vezetőként konszenzussal és kifinomult egyensúlyérzékkel vezesse azt a céget, amely máig a nevét viseli. Beszélünk arról is, hogyan lehet kiolvasni a kommunikációból a jövőt, a reklám miért a kulturális mainstream lenyomata, de arról is, mi volt a legnehezebb pillanat és mi a legfontosabb egy vezető piackutató vállalkozás életében.

Az, hogy kiből lesz igazi vállalkozó, attól függ, kitartó-e, akar-e fejlődni és ha kudarc éri, fel tud-e állni – mondja vendégem, Dr.Huzdik Katalin, a Metropolitan Egyetem oktatási rektorhelyettese. 

A Dzsungelharc mostani epizódjában nem vállalkozóval, hanem egyetemi oktatóval beszélgetünk arról, tanulható-e a vállalkozás, s ha igen, hogyan érdemes hozzáfogni.

Az első lecke például az, hogy soha nincs egy helyes megoldás és leginkább a kompetencia az, ami számít. Azt is megbeszéljük, miért fontos belevágni egy olyan feladatba, amiről azt gondoljuk, meghaladja az erőnket, min múlik egy vállalkozás fenntarthatósága és arról is, a komfortzónánk elhagyását nem lehet elég korán elkezdeni.

A vállalkozásban, a startup-működésben elképesztő fókusztartásra van szükség. Próbálnak minden irányba kilökni, de menni kell egyenesen előre – mondja mai vendégem, Deliága Ákos, a Talk-A-Bot ügyvezetője. Beszélgetünk arról is, miért látunk most áttörést a mesterséges intelligencia világában, az azonnali válaszok igénye miért és hogyan szorítja háttérbe az emberi kommunikációt, miért szexibb a startupper, mint a pilóta, vagy a tűzoltó, és arról is, hogy az emberi kapcsolatok minősége fontosabb az üzletnél. 

Mi igazából a törzsvendégekből tudunk megélni – mondja vendégem, Galajda Péter, az újpesti Központ Bisztró, a Calavera és a Mayer Szörp vezetője. Beszélünk arról, miért a Központ Bisztró számára az origó, mi motiválja a munkájában és mitől ugrik meg az adrenalin-szintje, meg arról is, hogyan épül fel egy étterem, ami nem csak fizikailag lesz része a város szövetének, hanem identitásában, kötődésében is újpesti. Választ kapunk arra is, miért Újpest a világ közepe és mi a szerepe a törzsvendégeknek a minőség megőrzésében és javításában. 

Azzal foglalkozunk, hogyan tudjuk megmutatni közös múltunk azon oldalait, amelyeket kevésbé ismerünk, viszont sokkal könnyebb hozzájuk kötődni – mondják vendégeim, a városi sétákat szervező Hosszúlépés. Járunk? társtulajdonosai, Koniorczyk Borbála és Merker Dávid. A beszélgetésben szóba kerül Budapest identitása, meg az is, mitől besétálható és miért a világ egyik legbiztonságosabb városa. Beszélünk arról is, milyen megélni a családi vállalkozást, hogyan lehetséges, hogy minden budapesti újpesti is valahol és miért a személyesen elmondott történetek jelentik vállalkozásuk lényegét. 

Ha valamit csinálok, abban nyerni szeretnék – mondja vendégem, Tomcsányi Péter, a Prime Rate nyomda többségi tulajdonosa, aki sakkozási szenvedélye révén került kapcsolatba a nyomdaiparral, ahol lépésről-lépésre fejlesztette vállalkozását, amely ma már piacvezető a digitális nyomtatásban.

A beszélgetésből az is kiderül, egy elővigyázatos lépésből miként vált piacvezetővé, kereskedőből gyártóvá, mit lehet tenni a mai, válságos időkben a fennmaradásért és a növekedésért, reagálni olyan körülményekre, amire nincs hatásuk és milyen csapdákat rejt a növekedés. 

"A versenyhelyzetben nem ismertem a vesztes állást, ez persze néha nehéz, de az életben szerettem volna bizonyítani" – mondja Bácsfalvi Tamás, a TOP3 Ingatlan tulajdonosa, aki egy sérülés miatt félbeszakadt sportpályafutást követően végigjárta az ingatlanszakma minden lépcsőfokát, volt része kirobbanó sikerben és mélyen ütő csalódásban is. Nem kevesen gondolják azt, az „ingatlanozás” nem szakma, miközben nagyon is az, bár az itt dolgozó értékesítőkből kevesen alkalmasak rá – vallja.

A beszélgetésből kiderül az is, hogyan lehet felállni egy igazán mély ütésből, miért izgalmas éveket szánni egy tehetségkutató applikáció kifejlesztésére, ami a siker mellett arra is megtanította, öröm megújultan visszatérni a már jól ismert vizekre.

Ha az ember felteszi magának a kérdést, miért éhezik a művészetre, akkor a válasz az, hogy inspiratív környezetre vágyik. A dizájn, a tervezőgrafika is tud inspiratív környezetet biztosítani és a XXI. században – többek között a social media-felületeknek köszönhetően – már nincs lényegi különbség az embereket érintő ingerek között, mert egy túlsúlyosan vizuális környezetben élünk – mondja Ördögh László, a Graphasel Design Studió egyik társtulajdonosa. Nekünk volt egy vágyunk, hogy legyen egy jó alkotóközösségünk, designstúdiónk és erről vágányról nem tértünk le – teszi hozzá Drozsnyik Dávid, a cég másik társtulajdonosa. A páros interjúban beszélünk arról, mi a receptjük arra, hogy valóban társas vállalkozásként működjenek ők és kollégáik, milyen az alkotás folyamata és miért fontos számukra, hogy legyen „alázatos” munkájuk is.

Ez a világ komoly függőséget tud okozni és olyan, mint egy lavina – mondja Fazakas Ágnes művészettörténész, a kávézó-étteremmel integrált Asterisk galéria tulajdonosa.  A századfordulós, iparművészeti alkotásokat fókuszba állító hely koncepciója és lényege, hogy a tárgyak a megélt térben, emberközelben láthatók. A mai világban elég céltudatosan kell A-ból B-be haladni, különben úgy érezzük, hogy lemaradunk valamiről. Én azt szeretném, hogy belépjünk egy olyan világba, ami egy kicsit analógabb, egy kicsit szebb – teszi hozzá, miközben beszél a műgyűjtés szenvedélyéről, az akadémiai világ elvárásairól, eltűnt, de fennmaradt emlékeiben még létező tárgykészítési tudásról és a történetek erejéről. 

A Dzsungelharc vendége ezúttal Maruzsi László, aki végigjárta a magyar autósport ranglétráját az ügyességi szlalomversenyzéstől a rali első osztályáig és a versenydrukk máig sem múlott el belőle. Az is kiderül, hogy az autóversenyzők nemcsak a sebesség megszállottjai, hanem valójában szív-lélek emberek és az is, mikor jön el a pillanat, ami könnyeket csal a versenyző szemébe. 

Megtudhatjuk, milyen energia indít el és tart életben egy fejlesztést, amire évtizedeket áldozott, mi segít felállni a bukásokból és milyen lenne Maruzsifalva, ha egyszer felépülne.

Tehát Dzsungelharc este nyolctól, portrék, amelyek a cégeket működtető emberi energiát mutatják meg. On-air az FM 98.0 frekvencián, on-line a radiocafé honlapján.

Kétfajta ember létezik: az egyik, aki mindig is szerette a fagylaltot és már a babakocsiban ülve is össze volt kenve az arca, a másik, szerintem ez a ritkábbik, aki meg nem szereti és később sem fogja – én a babakocsis eset voltam – vall többek között fagylaltszenvedélyéről, Damniczki Balázs cukrász, a Somlói revolúció és vörösboros málnafagylalt megalkotója. Beszélgetésünkben szó esik arról is, hogy alkotás-e a sütemény, kihez igazodik a magyar cukrászat, milyen az igazi somlói galuska, miért nincs itthon specialista cukrász és mi a szerepe a Hupikék Törpikéknek a minőségi magyar fagylaltok megszületésében.

"Az erdészre azért van szükség, hogy az erdő fennmaradjon. A mi feladatunk az erdőterületek megőrzése, növelése és az, hogy vigyázzunk az erdőre, miközben a faanyagot kinyerjük belőle. Mi abból élünk, amit nagyapáinktól örököltünk és legalább ilyen, vagy még jobb minőségű erdőket kell unokáinkra hagynunk" – mondja Boros Attila erdőmérnök, magánerdész. A beszélgetésből kiderül az is, milyen a jó erdő, miért kell generációkra előre gondolkodni ebben a hivatásban, hogyan hat a klímaváltozás erdeinkre, mit várnak az erdőtulajdonosok erdeiktől és miért fontos az, hogy kezeljük erdeinket.

"Éttermet nem nyitottam volna máshol. Azért tettem, hogy az örökségemet, ezt az épületegyüttest átmenthessem a jövőnek. Ehhez kellett egy ürügy, hogy ne múzeum, vagy privát célú felújítás legyen belőle. Nekem ez a hely a világ köldöke és úgy tekintek rá, mint egy átutazó, egyike az itt élő és dolgozó sok generációnak" – mondja Ásványi Rita, a minap Michelin Zöld csillagot kapott Almalomb Kulináris Kitérő és Találkozóhely tulajdonosa. A beszélgetésből az is kiderül, milyen energiák hozhatnak létre és működtetnek egy következetesen saját útját járó vállalkozást a Keleti-Mecsek lábánál fekvő kistelepülésen, ahová csak azok jutnak el, akik éppen ide akarnak jönni és az is, miért akarnak éppen ide jönni. Megtudhatjuk azt is, miként lehet szinte a romokból újjáépíteni a családi örökséget, mi az oka annak, hogy a minőségi konyha működtetéséhez szinte vallásos meggyőződésre van szükség és miért hiányzik a tulajdonos szótárából a „nem lehet” kifejezés.

Gablini Gábor, a Gablini cégcsoport vezérigazgatója többek között arról beszél, mi az, ami segít a nehéz időkben, hogyan lehet akkor is talpon maradni, ha egyre kevesebb az új autó, amit el lehet adni és azt is, hogyan függ össze a tulajdonosi lét a gyomorba költözött gombóccal.

Az összes vállalkozásunkban kell, hogy legyen egy olyan plusz – mi házon belül úgy hívjuk, jósági fok – ami a projektet nemcsak pénztermelővé, profitcenterré teszi, hanem megoldást nyújt egy problémára is. A profit, a versenyképesség, szükséges, de nem elégséges feltétel, mert nem a pénztermelés az alapvető célunk, hanem az, hogy értéket teremtsünk – mondja Márkus Zsolt, a Jemefy cégcsoport vezetője.  Tőle többek között azt is megtudhatjátok, hogyan lehet szinte űrtechnológiás kertészeti farmot felépíteni és működtetni, mivel jár egy valóban környezetbarát termék kifejlesztése, milyen lehetőségeket nyit a válság, de az is kiderül, miért dolgozik olyan emberekkel, akik önjárók és ha kell, átmennek a betonfalon is.

Nem elég csak „odalökni” a terméket a szupermarket-láncok polcaira, hanem meg kell találni a saját fogyasztói rétegünket és nekik meg kell adni azt az üzenetet, hogy a terméket miként tudja felhasználni – mondja Mutsy Árpád, a Biofungi tulajdonosa. A beszélgetésből az is kiderül, hogy mikor igazán magányos a vállalkozásában, mi az összefüggés a válságállóság és az őszinteség között és miért jó, ha erős ligában versenyez a cég.