Útszélen

Olyan fiatalokról, sokszor nem is annyira fiatalokról beszélünk, akik sohasem repülnek ki otthonról. 2026-ban ha nem gondoskodik valaki halmozottan fogyatékos gyerekéről, akkor senkire nem számíthat – legalábbis aze mberi méltósághoz illő, támogatott lakhatásra megteremtésében nem. Most valami történt, a főváros egy telekkel segíti egy otthon megépítését. Az út a lakáskulcsig azonban még nagyon hosszú lesz. Vendég: Simonics Benjámin, a Gondoskodás Gyermekeinkért alapítvány ügyvezető kurátora

Két élethelyzet, amikor váratlanul lecsap egy betegség – és ilyenkor látszik, hogy mennyire magukra maradnak a családok. Monostori Klaudia  izomsorvadással élő fiáért, Ádámért küzd. Hogy megszerezze a valószínűleg egyetlen, reményt adó, és csillagászati összegbe kerülő kezelést. Bajzát Krisztián, a Tegyünk a Leukémiás Gyermekekért és Betegekért Közhasznú Alapítványelnöke hosszan, végül sikerrel harcolt és meggyógyult– most azokért dolgozik,akiket mostanában kapott el – ahogy ő fogalmaz – a jégeső.

A 2026. július 9-ei adás ismétlése: Ki mit vár az új kormánytól? Körkérdést hallhatnak. Csordás Anett a Civil Kollégium Alapítvány képzési vezetője és az Akadálymentes munkacsoport tagja első sorban azt várja: az érintettek bevonásával gondolkodjanak azon, hogy milyen Magyarországot szeretnénk. Nagy Viktor, az Idősotthonok és Nyugdíjasházak Országos Egyesületének elnöke szerint komoly beruházásokra és nehéz döntésekre lesz szükség – például hogy beengedünk-e Unión kívüli szakembereket a hazai idősellátásba. Mert nélkülük valószínűleg nehezen megy majd. Nyikes Fatime, az Új látásmód – Budakörnyéki Látássérültek Egyesületének vezetője pedig esélyegyenlőségről és munkahelyteremtő oktatásról álmodozik. Ami közös: mindannyian párbeszédben reménykednek.

A jó, vagy inkább méltó halálhoz való jog nem csak, hogy jár mindenkinek, hanem elvileg törvényi garancia volna rá. Azonban Magyarországon naponta átlagosan száznegyven olyan beteg hal meg, akinek állapota indokolhatná az otthoni hospice ellátást, de csak tizenegyen részesülnek ebben az elvileg mindenkinek járó szolgáltatásban. És közük is csak öten vannak olyanok, akiket a jogszabályban előírt teljes szakmai csapat lát el. Állapította meg az adás vendége, Szöllősi Melinda, az ELTE Szociológia Doktori Iskola Társadalom- és Szociálpolitika Program doktorjelöltjének új kutatási jelentésében.

Van olyan, volt állami gondozott fiatal, akit tizennyolcéves korában elvitték a Blaha Lujza térre egy Pest megyei intézményből, kapott három szendvicset, és azt mondták: csinálj, amit akarsz. Ő egy a sok közül. Százezer ember van ma Magyarországon ilyen-olyan intézményben csak azért, mert nem tud hol lakni. Értük dolgozik az Utcáról Lakásba Egyesület. És, különösen a rendszerváltáshoz hozzájáruló 2024-es influenszertüntetés óta, az állami gondozottakért. Akik közül többeket most új trauma ért: szabadult a börtönből volt igazgatójuk, Vásárhelyi János, a fiatalok rettegnek tőle, de egy jogszabály miatt nem lehet távoltartási végzést kérni ellene. Vendégem: Kiszely Tibor, az Utcáról Lakásba Egyesület munkatársa

Mit tehet az új kormány azért, hogy méltóbb körülmények között élhessünk? Például hogyan lehet ésszerűen légkondit telepíteni időseknek és gyerekeknek, miként lehet bevonni a fogyatékkal élőket a döntéshozatalba, és mit kellene tenni ahhoz, hogy az egykori nagyvállalatok lakásaiban élő bérlők ne kerülhessenek hirtelen az utcára – ahogy az sok egykori MÁV-dolgozóval, vagy éppen a Kincsem park épületeiben lakó nyugdíjasokkal történik. Vendégek:  Orosvári Zsolt civil aktivista Csordás Anett a Civil Kollégium Alapítvány képviseletében Szarka Mártonné, Margit és jogi képviselője Molnár Noémi Fanni, utcajogász, ügyvéd

Litkén előfordul nyaranta, hogy több angol szót hallani a faluban, mint magyart. A falu Nógrád megyében van, nem messze a szlovák határtól. A helyi gyerekekkel a világ számos országából érkező önkéntesek foglalkoznak, játszanak, házhoz viszik a nagyvilágot. Akikkel beszélgettünk: MillerMariann és Demszky Dorottya Tanoda alapítók, továbbá Oláh András, Bandi helyi programkoordinátor, aki kerekesszékből irányítja télen-nyáron a Tarisznya Alapítvány eseményeit.

Ki mit vár az új kormánytól? Körkérdést hallhatnak. Csordás Anett a Civil Kollégium Alapítvány képzési vezetője és az Akadálymentes munkacsoport tagja első sorban azt várja: az érintettek bevonásával gondolkodjanak azon, hogy milyen Magyarországot szeretnénk. Nagy Viktor, az Idősotthonok és Nyugdíjasházak Országos Egyesületének elnöke szerint komoly beruházásokra és nehéz döntésekre lesz szükség – például hogy beengedünk-e Unión kívüli szakembereket a hazai idősellátásba. Mert nélkülük valószínűleg nehezen megy majd. Nyikes Fatime, az Új látásmód – Budakörnyéki Látássérültek Egyesületének vezetője pedig esélyegyenlőségről és munkahelyteremtő oktatásról álmodozik. Ami közös: mindannyian párbeszédben reménykednek.

Leendő, és megválasztott politikusok, akartok tanulni? Az emberek elkezdtek élvezettel foglalkozni a közügyekkel, és nem félnek már. De ennek a figyelemnek és érdeklődésnek fent kell maradnia – mondja Vajda Viktória, aki politikai-oktatási munkatárs a Közélet Iskolájában. Hiszen az alakuló új rendszert közös erővel kell megépítenünk.

A bukott kormány homofób uszításai nagyon sok kárt okoztak az LMBTQ közösségnek, de látható, hogy nem csak a fiatalok, hanem a középgeneráció sem dőlt be a propagandának. Békés, de a tavalyinál kisebb Pride-ra számít Polgári Eszter, a Háttér Társaság jogi programjának vezetője. Azzal is tisztában van: provokációk azért mindig voltak és lesznek.

Nem állnak vele szóba, megverik, elveszik az uzsonnáját, gúnyolják délelőtt a folyosón, délután a közösségi médiában - a legtöbb iskolában van kiközösített gyerek. Persze van hangadó is. És van egy eszköz, az a „Ne Bántsátok Egymást! -Piros Lapot az Iskolai Bántalmazásnak!” kampány. Akik sikeresen teljesítenek, jutalmul részt vehetnek még a Kamaszfesztiválon is. Vendégek:  Jakabné Majzik Eszter tanár és osztályfőnök Rózsaszentmártonból Nagy Anita, az ötletgazda, a 8K Alapítvány ügyvezetője

A 2026. április 9-ei adás ismétlése: Dolgozni, lakni, élni, utazni – ezek a mindennapos kérdések kerekesszékből is megoldhatók volnának, ha figyelembe vennénk az érintettek tanácsait. Nincs éles választóvonal, a civil társadalom szereplői és akadémiai kutatók remekül együtt tudnak működni számos kérdésben. Például amikor közösségi tapasztalatokat fontos beépíteni egy kutatásba. A fogyatékossággal élő emberek mindennapjai így jelenhetnek meg a döntéshozók előtt. Vendégek: Hruskó Erika az Önállóan Lakni – Közösségben Élni Egyesület képviselője László Flóra, a CEU Társadalmi Felelősségvállalás irodavezetője Petri Gábor, a CEU Demokrácia Intézet kutatója

A 2026.március 5-ei adás ismétlése: Pince-vagy barlanglakásban nőtt fel, onnan segített kiszabadítani saját magát és társait Szomolyán Lázár Irén, a Roma Női Civil Díj közönségdíjasa. Aki pár napja szerezte meg a második diplomáját, és azt mondja: ahhoz, hogy roma gyermekekkel dolgozzunk, bele kell néznünk az életükbe. És még az is kevés, ha csak belenézünk. Azért sok minden segíthet, ilyen a pszichodráma, amelynek segítségével a borsodi asszonyok nemzetközi porondokra is eljutottak. Nem mellesleg sokan ki is rángatták magukata bajból.

Magyarországon tudjuk, hogy mit kellene csinálni, csak az valahogy nem történik meg. Ha mégis, akkor civilek pótolják mindazt, amit az intézményekben is mindenkinek el kellene érni. Általános tapasztalata ez azoknak, akik például sérült fiataloknak teremtenének sportolási, vagy szabadidős lehetőséget. Vagy akik azon dolgoznak, hogy minden közintézményben hallgassák meg az érdekvédelmi szervezetek véleményét, sőt: vegyék igénybe atudásukat. Vendégek: Kranzieritz Viktória, a szellemi és mozgássérült fiatalok sportolási lehetőségét segítő Para-fitt Sport Egyesület önkéntese, Kapitány Imola, az Autisták Országos Szövetségének elnöke.

Rivaldafény, pompás smink és frizura, taps, virágcsokrok és főként tapsvihar– ez a divatbemutatók világa, amelyet legtöbben csak a tévéből ismerünk. A tökéletes új kollekciókhoz tökéletes alkatú manökenek illenek. Mi is azok vagyunk – mondják azok a modellek, akik akár kerekesszékkel, dongalábbal, vakon, vagy értelmi fogyatékkal lépnek ki a kifutókra. És aratnak sikereket.   Vendégek: Jánosa Leonetta és Együdné Bolbás Andrea, a Divattal a Fogyatékkal Élőkért Egyesület elnöke és alelnöke.

Út a börtönből kifelé – Magyarországon nagyon sokan kerülnek rácsok mögé olyanok, akiknek más büntetés hasznosabb volna. Nemcsak nekik, hanem a velük együtt bűnhődő, ártatlan családjaiknak is. A szabadulás után többségüknek esélyük sincs a társadalomba való visszailleszkedésre. A bukott hatalom mindezidáig mindent megtett, hogy az ebben segítséget nyújtó civil szervezetek munkáját tönkre tegye. Vendégek: Kovács Petra, a Helsinki Bizottság Fecske programjának kriminológusa és „Tamás”, egy volt fogvatartott, tapasztalati szakértő – akik hangsúlyozzák: távolról sem a büntetés megúszásáról van szó.

A gyerek csak mesét néz, közben egy eszköz arra tanítja, hogy ne csak bámulja, hanem figyelje is. A módszer például autista, sajátos nevelési igényű, ADHD-s gyerekek számára jelent komoly segítséget. Vannak országok, ahol ingyen is elérhető ez a fejlesztés. Kisné Hullán Gabriella és Bukó Andrea, az Országos Biofeedback és Neurofeedback Független Egyesület elnöke és elnökségi tagja azt szeretnék, ha Magyarországon is minél többeknek segíthetnének megtanulni figyelni.

Saját gyerekkori traumáikból nevelnek gyerekeik számára traumát a szülők – mondja Petki lldi coach, mentálhigiénés konzulens, tréner és emberjogi nevelő. Aki úgy látja: csaknem minden, a látókörébe került iskola bántalmaz – de még inkább a politika. A kampányban a háborús félelem ráragadt a gyerekekre.

Mi történik azzal, akit egy buliban tesztelnek HIV-pozitívra, vagy szifiliszre? Vagy Hepatitis C-re? Nyilván kiborul, kétségbe esik, de jó eséllyel el is tud indulni a megoldás felé. Főként ha segítik ebben is. Mert az ártalomcsökkentés, a megelőzés mindig olcsóbb, mint a következmények kezelése – mondja Kováts Virág, az Alternatíva Alapítvány, azaz az Altalap szakmai vezetője és Krsják Attila melegjogi aktivista, önkéntes tesztelő.

Ha velük történik valami, akkor az velem történik. Magyarországon cigányként úgy kell viselkedned, mintha nem lennél cigány, mert akkor jó pontot kaphatsz a többségi társadalomtól. Melegként pedig szintén nem lehetsz önmagad. Gondolatok a Londonban élő Váradi Bélától, aki az egykori, vállalhatatlan  közmédiás mikrofont fényképezőgépre cserélte. És most számos egyéb művészi munkája mellett az egyik, ha nem a legjelentősebb brit lap, a The Guardian munkásságát is erősíti.

Dolgozni, lakni, élni, utazni – ezek a mindennapos kérdések kerekesszékből is megoldhatók volnának, ha figyelembe vennénk az érintettek tanácsait. Nincs éles választóvonal, a civil társadalom szereplői és akadémiai kutatók remekül együtt tudnak működni számos kérdésben. Például amikor közösségi tapasztalatokat fontos beépíteni egy kutatásba. A fogyatékossággal élő emberek mindennapjai így jelenhetnek meg a döntéshozók előtt. Vendégek: Hruskó Erika az Önállóan Lakni – Közösségben Élni Egyesület képviselője László Flóra, a CEU Társadalmi Felelősségvállalás irodavezetője Petri Gábor, a CEU Demokrácia Intézet kutatója

Mi a közös pont a Kádár-korszak luxuscikke, az Amo-szappan,valamint a határon inneni és túli magyarok között? Hogy lehetne elérni azt, hogy bármely generáció ne konfliktushelyzetnek, hanem megoldandó ügynek tekintse egy kallódó kisdiák, mondjuk egy kárpát-medencei Nyilas Misi jövőjét? Hogyan érhetjük el azt, hogy ne a politikai mellébeszélés, hanem a megoldandó ügy legyen a szempont? Vendégem Entz Géza művészettörténész, műemlékvédő, akire a Nyilas Misi Tehetségtámogató Program támogatói között bukkantam rá. És átbeszéltünk pár évtizedet.

Mi lehet vajon a Treva? Nem könnyű kitalálni, annál könnyebb megérteni. Az éleTrevalók szó közepe, egy hatékony önvédelmi módszertan. Hogy kinek jó? Gyógypedagógusoknak és szülőknek, akinek nincs erőszakmentes eszközük például egy kétségbeesett autista gyerek kezelésére. Hogy miért nem oktatják minden iskolában, hiszen valamilyen bántalmazással, ha más nem szemtanúként amúgy a legtöbb gyereknek szembe kell néznie? Az iskolákat működtető Klebersberg Központ már csaknem megállapodott velük, de végül megrettentek attól, hogy nem az iskolarendőr, hanem egy civil szervezet segítségét fogadják el. Vendégünk Balázs György közgazdász, önvédelmi oktató.

Nyilas Misinek pakkja érkezett, mondhatnánk. Ezt a csomagot megtarthatja, és beoszthatja. Nagy cégek nem álltak a Móricz Zsigmond regényhőséről elnevezett alapítvány mellé, kisebbek, és a tudományos élet civil képviselői közül annál többen. Csaknem negyed évszázad óta támogatják a Kárpát-medence falvakban élő, vagy más ok miatt hátrányos helyzetben levő kisdiákjait. Vendégünk Péntek János, Széchenyi-díjas nyelvész, néprajzkutató, egyetemi tanár, a Magyar Tudományos Akadémia külső tagja, kezdeményezője és elnöke a 2003-tól működő Nyilas Misi Tehetségtámogató Programnak.

Vadnyugati alapon működik a bérlakáspiac, a magyar jogszabályok egyáltalán nem foglalkoznak azzal, hogy milyen kiszolgáltatott helyzetben van egy lakó, mondjuk egy egyedülálló anya. A lakásvesztés nem pusztán azt jelenti, hogy valaki az otthonát veszíti el, hanem a családját is. Mindennek nagyon-nagyon sok kárvallottja van, ezzel pedig a döntéshozók egyáltalán nem törődnek– mondja Molnár Noémi Fanni utcajogász.

Pince-vagy barlanglakásban nőtt fel, onnan segített kiszabadítani saját magát és társait Szomolyán Lázár Irén, a Roma Női Civil Díj közönségdíjasa. Aki pár napja szerezte meg a második diplomáját, és azt mondja: ahhoz, hogy roma gyermekekkel dolgozzunk, bele kell néznünk az életükbe. És még az is kevés, ha csak belenézünk. Azért sok minden segíthet, ilyen a pszichodráma, amelynek segítségével a borsodi asszonyok nemzetközi porondokra is eljutottak. Nem mellesleg sokan ki is rángatták magukata bajból.

Egymásra számíthatunk, az államra nem számíthatunk. Ez egytizennyolc éve tartó tapasztalat összegzése, mondja Sztojcseva Eszter, a Világom Alapítvány kuratóriumi elnöke. Az autizmusról eleinte mindig az Esőember jut az átlagember eszébe – ameddig valamilyen módon nem lesz érintett. Például születik egy autista gyereke. És ettől kezdve magára marad.

Idősek, demenciával, vagy fogyatékkal élők számára elsöprő élmény lehet – de lényegében bárki életében megnyugvást, új kapcsolati, közeledési lehetőséget ad a zeneterápia. Csak ki kell próbálni. Nullától kilencvenkilenc évig minden korosztálynak javasolja az adás vendége, Szabó Mátyás zeneterapeuta, zenepedagógus, zenész.

Otthon fagyoskodók, mentális zavarral küzdők, vagy egyszerűen csak az utcán talált, járókelők által – amúgy helyesen - jelentett fázó emberek is bekerülnek a hajléktalanellátásba a nagy hidegek idején – holott nem is ott volna a helyük. De ha három hónapon belül nem találnak megoldást, akkor könnyen hajléktalanná válhat az is, aki számára bőven adódna más megoldás. Ha jobban, logikusabban működne aki véreztetett szociális háló. Vendégünk Végh Ádám, a Támasz Alapítvány Nappali Centrumának részlegvezetője Pécsről.

Magyarországon közel annyian várnak idősotthoni elhelyezésre, mint ahány embernek már jutott hely. A bekerülési költség radikálisan nő, és a legtöbbek számára megfizethetetlen. És lehet, hogy a házi ápolás emberségesebb, sokszor olcsóbb volna. Ausztriában az ilyen munkák jelentős részét magyarok végzik, az itteni bérek többszöröséért. Persze ott sincs kolbászból a kerítés – csak éppen nem szögesdrótból van. Mondja dr. Nagy Viktor, a tartós bentlakásos idősgondozás szakértője, aki most éppen Ausztriában űzi a szakmáját, előtte itthon küzdött az elemekkel.

Sarkvidéki mínuszokkal, és fázó, fűtést nélkülöző, éhes emberekkel élünk együtt, ha észrevesszük őket, ha nem. Jobban tennénk, ha jobban figyelnénk. Hetek óta él a Vörös kód. Ami azt jelenti a szociális rendszerben kötelező minden bajba jutott segítése és befogadása. Hogy mit tehetünk? A kérdésre Róla Beatrix, a Szolnoki Kistérségi Központi Társulás Humán Szolgáltató Központjának intézményvezetője, Kocsenga Anton, a Máltai Szeretetszolgálat Miskolci Hajléktalanellátó Központjának vezetője és Kiss Anikó, a Szociális Csomagküldő Szolgálat, a SZOCSOMA létrehozója válaszol.

Mi is az eltávozott gyerekek bűntudatát hordozzuk magunkban, amikor hazalátogatunk a nagymamánkhoz – mondja Goldberg Emília filmrendező, influenszer, a BIDF, a budapesti nemzetközi filmfesztivál egyik lengyel gyártású filmjének, a Huncut barátnéknak civil nagykövete. Szó esik arról, hogy kikkel tudják megvitatni a nagymamák a szexuális élményeiket, és Emíliáról egyúttal kiderül az is: mért készítette első nagyjátékfilmjét Pipás Pistáról, egy női ruhába bújt legendás bérgyilkosról. Előzetesen annyi: egyreformátus gimiből jött az ihlet.

Hogyan kaphatnának az erőszakot elszenvedett nők jobb minőségű ellátást – és miért nincs Magyarországon protokoll arra az esetre, ha egy áldozat segítséget keres? Milyen típusai vannak az abuzálásnak, és hogy lehetne megelőzni, hogy aki hatalomra kerül, az a hatalma alá került embereket ne használja ki? A kérdéseket Spronz Júliával, a Patent Egyesület jogászával beszéltük meg.

A hatalom idén is látványos csődöt mondott a gyermekvédelemben, miközben egyre többen vannak olyanok, akik saját erőből cselekszenek. Önként fordítják tudásukat, idejüket, sokszor pénzüket arra, hogy jobb helyen éljünk. Állami gondozásban élő gyerekekkel, idősekkel, szegregátumban élő iskolásokkal, és kárpátajai menekült roma családokkal foglalkozó önkéntesek összegezték az évet. Akik minderről beszámoltak: Marton Kriszta, a Világszép Alapítvány vezetője, Farkas Emese, az Önkéntes Központ Alapítvány ügyvezetője, Bakó Boglárka antropológus, Moldován Szilvia, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem mesteroktatója, a Taléta Interkulturális Központ és Inkubátorház társalapítója, majd Zolika, és édesanyja, Gábor Anita, akik négy évvel ezelőtt menekültek Magyarországra Munkácsról.

Évről évre karácsony tájt olyan történeteket mesélünk el, amelyekben valami sikerült – például fedélhez jutniuk az addig kunyhókban, vagy utcán élőknek. Az Útszélen ünnepi kiadásából kiderült az is, hogy mi lett az Odakint most szörnyek járnak elnevezésű, hatalmas tavalyi tüntetésen összegyűjtött pénz sorsa. Az Utcáról Lakásba! Egyesület eddig tizenkét nevelőintézetből kiengedett fiatalt juttatott lakáshoz – és persze nem állnak meg itt. Vendégeink Kovács Vera, az Utcáról Lakásba! Egyesület társelnöke és Krivácsy Balázs, az egyesület vezetőségi tagja voltak.

Egy iskola összetett kérdés, a pedagógusokon kívül asszisztensek, pszichológusok, logopédusok és számos szakma művelői dolgoznak. Rájuk nem vonatkozik a pedagógusok béremelése, lehetetlenül alacsony fizetésért végzik munkájukat, és persze óriási a szakemberhiány. Erre próbálja meg felhívni a figyelmet a Civil Kollégium Alapítvány, a CKA. Melynek szervezésében úgynevezett Mikuláscsomagot kaptak a parlamenti képviselők, a felhívásban a nevelést, oktatást segítők érdekei mellett próbálnak érvelni. Vendégek: Csordás Anett a CKA - Egyszer Gyerek oktatásimunkacsoportjának vezetője – a beszélgetést halmozottan sérült, ám értelmileg ép fia, Erik is követte Tóth Tünde, a Pedagógusok Szakszervezetének alelnöke

Ha nem gondolunk elveszített kisebbségeinkre, akkor mitől reméljük, hogy ránk emlékezik majd valaki – teszi fel a kérdést a Svédországban élő Sall László irodalmár, műfordító. Minden idejét és megtehető kilométerét, cipelhető hátizsákjának tartalmát arra szánja, hogy ne felejtsük el Nagyvárad lakosságának egykor harmadát adó magyar zsidókat. Választ kapunk arra a kérdésre is: van-e,létezhet-e nagyváradi Anne Frank.

Egy ember, aki egyszerűen a fején találta a szöget. Gyerekei használatlan, kinőtt ruhái és játékai láttán úgy döntött, hogy jól jöhet még mindez egy oviban. Majd beszámolt a barátainak az ötletről. Sok-sok fej és szög lett ebből, ez az Örökbe fogadok egy ovit mozgalom és egyesület. Az alapító-ötletgazda Barát Hella fejében ma már ott van Magyarország szegénységtérképe, és az a hívószó, amellyel segítésre bírja mindazokat, akiket ez megszólít.

Kárpátaljai és józsefvárosi roma, afgán, vietnámi, és még ki tudja, honnan jövő nehéz sorsú gyerekek második otthona a Taléta. A névnek több megfejtése is van, az egyik: találkozás az életért. Az orosz-ukrán háború kitörése után, kezdetben menekülteknek alapított tanodáról van szó, ahol nemcsak az egyre több iskolai sikerrel büszkélkedő gyerekekkel, hanem családjaikkal is törődnek. Megszólalók: Moldován Szilvia a Pázmány Péter Katolikus Egyetem mesteroktatója és a Taléta Interkulturális Központ és Inkubátorház társalapítója Zolika, és édesanyja, Gábor Anita Kacsó Tímea, Makai Nikoletta és Mága Mátyás mentorok Pletser Ágnes tapasztalati szakértő, a Taléta Interkulturális Központ és Inkubátorház tásalapítója

Fahéj Kutyát arra képezték ki, hogy társa legyen Samunak, akinek az emberekkel nehezebben megy a kommunikáció. Fahéj labrador, Samu autista. A kutyák nem csak a vakok és gyengén látók segítői, hanem sajátos nevelési igényű gyerekek, pszichiátriai betegek, mozgássérültek, öregek társai is lehetnek. Ha arra tanítják őket. Vendégeim: Kozák Erika, Samu édesanyja, Korsós Mónika Bajáról,a Kutyával egy Mosolyért Alapítvány vezető kiképzője és dr. Juharos Ágota, szakmája szerint radiológus, a Kutyával egy Mosolyért Alapítvány titkára, ennek eszmei szerzője és alapítója.

Mi alakulhat ki abból, ha őrségi gyerekek segítenek létrehozni egy helyi gyümölcsöket megőrző génbankot? És ha pszichiátriai betegek segítenek megőrizni egy park növény- és állatvilágát? Miben segítettek a civilek a 4-es metró akadálymentesítésében, és jobb lesz-e a közlekedés, ha mindannyian hozzászólunk a problémákhoz? Azaz: hogyan lehet és kell a tudományos kutatásba bevonni a közösséget? Akik megosztják gondolataikat: Péterfi Ferenc, a Közösségfejlesztők Egyesületének elnöke, Le Marietta XII. kerületi polgármesteri tanácsadó, Molnár Zóra szociálpszichológus, a Közélet Iskolája munkatársa és kutatója és Pataki György egyetemi docens, ökológiai közgazdász.

Nincs olyan gyerek, legalábbis a felsősök közül, akinek ne lenne diszkriminációs tapasztalata – mondja Horváth Csenge, a Láthatatlan Tanoda szakmai vezetője. Aki munkatársaival együtt azért dolgozik, hogy minél jobb iskolákba kerüljenek a sok hátránnyal küzdő józsefvárosi gyerekek, akinek útját kísérik óvodától egyetemig.

Minden, amit tudni akartak a beás cigányokról, de sohasem akadt olyan szakember, akitől megkérdezhették volna. Kérdéseink: kik ők, milyen nyelven beszélnek, honnan jöttek, és hol keresendők az erős, jól képzett roma értelmiségi réteg kialakulásának lehetőségei? Aki válaszol: dr. Orsós Anna nyelvész, egyetemi tanár.

Így vagy úgy, kis túlzással csaknem minden második ember érintett lehet a bedőlt devizahitelek évtizedes történetében. A kozármislenyi Kisgyörgy Sándor mindenét elveszítette, ráadásul úgy – erősíti meg Pálfi Eszter jogvédő is – hogy megszámlálhatatlan jogsértés után lakoltatták ki. Az ügy mögött ismételten felsejlik a bankok, bírák, közjegyzők, végrehajtók összejátszása. Mikor lesz ennek vége? A választ szereplőink is a strasbourgi bíróságtól remélik.

A gyermekvédelem ügye politikai balhék kereszttüzébe került, az alpári adok-kapok fő jellemzője, hogy az érintettekről, a gyerekekről többnyire szó sem esik. Holott szakemberek évek óta kutatják, hogyan lehet jó jelzőrendszert és megoldást kínálni a a nagyon sok helyen, nagyon sok időben veszélybe kerülő picik, kicsik és kamaszok megóvására. Stáhly Katával, a Hintalovon Alapítvány pszichológusával a Nemecsek-programról beszélgettünk.

Az elsők között végzett szociális munka szakot Magyarországon, család- és gyermekvédelemben dolgozott, majd a hajléktalanellátásban. Egy időn túl az akkori, kormánypárti városvezetés nem kért a munkájából. Ma a Pécsi Zsidó Hitközség elnöke Goldmann Tamás, ahol – mi sem természetesebb – szintén végez szociális munkát, a célcsoport ezúttal az idősek és családjaik. Az általuk működtetett idősek otthonát modellértékűnek tartja a szakma.

Egy 22 éves fiatal szülinapi bulija Sikondán – sok-szereplővel. A Pécsi Down Alapítvány családi napja, ahol szülők, gyerekek, testvérek, barátok beszélik ki a mindennapok gondjait. És örülnek egymásnak, és egymás sikereinek is. Akikkel beszélgettünk: Osztrega Sára, Saci, Régely Bertalan, Papp Eszter, Marcsik Jánosné, Eszti nagymamája, Cseh Judit, Saci édesanyja,   Horváth Henriett, Hajna édesanyja, Sándorfi Eszter, Gertrúd édesanyja és Wirth Gabriella, a Pécsi Down Alapítvány kuratóriumi elnöke

Mindenütt nehéz, de Dunaújvárosban fokozottan az az idei iskolakezdés– a város legnagyobb munkaadója, a Dunaújvárosi Vasmű ment tönkre a nyáron, a városban több ezer család maradt jövedelem nélkül. Nem csak az iskolatáskákat kellett megtölteni, hanem lelki feltöltődésre is szükségük van a helyieknek. ÉS Egész nyáron át tartó, sikeres adománygyűjtő kampány után bulizni indult a MáSzínház társulata, hogy megmutassák: igenis fontos, hogy minél többet legyenek együtt értelmileg akadályozott emberek a többségi társadalom tagjaival. Vendégek: Mészárosné Libor Ágnes pszichológus, a dunaújvárosi Útkeresés Segítő Szolgálat vezetője Szentgáli Dániel, a MáSzínház tagja Jankovics Julianna, fejlesztő pedagógus, a MáSzínház egyik foglalkozásvezetője Grisnik Petra, színész, a MáSzínház önkéntes foglalkozásvezetője

Két nap, két barátságos kutyus, egy ugrálóvár, jó társaságés odafigyelés – anyaotthonban élő anyák nyaraltak gyerekeikkel a szegedi Fatima-ház apránként megszerzett, berendezett ásotthalomi üdülőjében. Köztük egy asszony, aki még soha életében nem volt percig sem kikapcsolódni. Akikkel beszélgettünk: Dzsennifer, kisgyerekes anya Lázár Katalin, hatgyermekes anya, mindketten egy anyaotthon lakói, és a felhőtlen pillanatokat megvalósító Kiss Erzsébet, a Fatima Ház kuratóriumi elnöke és ügyvezetője.

Hogyan lehet megóvni kamaszlányokat attól, hogy zaklatás vagy erőszak áldozataivá váljanak? Hogyan vált egy, eredetileg hátrányos helyzetű gyerekek segítésére, iskolai tanulmányaik fejlesztésére, vitakultúrájuk és demokratikus gondolkodásuk kialakítására szerveződött tanoda számára szükségletté, hogy ezzel a kérdéssel is foglalkozzon? A kérdésekre Tasnádi Zsófiától, az Élménytár Pécs operatív vezetőjétől kapnak választ.

A 2025. május 15-i adás ismétlése: Otthonuk egy szépen alakuló vályogház Csobánka romák lakta övezetében. Csecsemőktől középiskolásokig számos gyerek kap itt segítséget ahhoz, hogy esélyeik egyenlőek, vagy legalább egyenlőbbek legyenek azokéval, akik jobb körülmények közé születtek. A Csodaműhely Egyesület a szülők kezét is fogja. Akikkel megismerkedhetünk a csapatból: Sásdi Mária jogász, alapítvány önkéntese. Bakti Éva művészetteraputa, Kun László önkéntes, amúgy önkormányzati képviselő,Toldiné Várhegyi Szilvia, szülő, és az alapítvány irodavezetője, Bakó Boglárka antropológus, tudományos kutató, az egész történet megálmodója, és Bacsa Judit, koragyermekkori fejlesztő.

Ki segít egy siket, vagy nagyothalló embernek, ha orvoshoz, bíróságra, rendőrségre, vagy éppen továbbképzésre kell mennie? Fogyatékkal élő emberekről, vagy nyelvi kisebbségről beszélünk? És hogyan, miért lesz valaki jelnyelvi tolmács. Vendégek:  Izsákiné Krizsán Tímea, a HÍD jelnyelvi tolmácsszolgálat szakmai vezetője, és kollégái:  Rimóczi Erika és Juhász Adrienne.

Kétségbeesés, tagadás, majd cselekvés, folyamatos problémaelhárítás, közben egyre gyakoribb sikerélmény – ez egy lehetséges leírása a Down-szindrómás gyereket nevelő szülők lelkiállapotának. Magyarországon évente 150-200 gyerek születik ezzel a genetikai képlettel. Nem kell ködösíteni, nyugodtan nevén lehet nevezni, családnak, testvéreknek elmagyarázni a történetet, mondja Wirth Gabriella, a Pécsi Down Alapítvány kuratóriumi elnöke, maga is érintett szülő.

Két kávézó. A Nem adom fel Budapest első, fogyatékossággal élő emberek által alapított kávézója és catering szolgáltatója. Itt olyanok látnak el bennünket finomságokkal és kedvességgel akik másutt nem találnak munkát – holott nagyon is jól tudják a dolgukat. Az Alzheimer Café vendégei pedig demens emberek, akik napi néhány órára jól tudják itt érezni magukat – és a hozzátartozóik is levegőhöz jutnak. Akiknek szintén jut rendszeresen segítő szó. Akikkel beszélgettünk: Tomi, Anna, Tunyogi Szilvia, a Nem adom fel kávézó üzletvezetője, Zsuzsi, Eszter, Judit, a konyha vezetője, Dalma, Barbara, Tamás, Zsuzsanna, Anna Zita, Kishalmi Krisztina, rehabilitációs mentor tanácsadó ÉS: Katonáné Jordáki Ildikó, a Göncz Árpád szociális intézmény területi egység vezetője a XV. kerületben

Ovisok az idősotthonban, nyugdíjasok a tanodákban, multicégek csapatépítői hajléktalanoknál, diákok az állatmenhelyeknél – önkéntesként. A civil szervezetek nem állnak nagy becsben a NER világában, de sokan vannak, akik az ellenszél ellenére azért dolgoznak, hogy egy olyan világot építsünk, ahol a segítőkészség fontos. Annak is, aki ad, és annak is, aki kap valami pénzben ki nem fejezhető értéket. Vendégem: Farkas Emese, az Önkéntes Központ Alapítvány ügyvezetője

Zavarba ejtő bámulás, szexista viccek, szexuális tartamú megjegyzések, valamint nemkívánatos fizikai közelség, érintés. Nincs benne senkinek a fizetésében, hogy a munkahelyén eltűrjön bármi fajta személyes zaklatást, célzást, a magánéletére, a kinézetére való utalást. Márpedig ez igencsak gyakori – derült ki egy nemzetközi felmérésből. Vendég: Sebestyén Andrea Jogász, tréner és coach, a szexuális zaklatások szakembere

Hetven a harminchoz. Mondja Nagy Balázs, aki tini korában veszítette el egy betegség miatt a jobb lábát. Lehet, hogy az eredeti lehetőségei közül sokat veszített, de azt a megmaradt harminc százalékot megpróbálja százra kiegészíteni. És erre vannak módszerei, van tudása, mondanivalója, és derűje is.

MáSzínház – egyolyan társulat, ahol értelmi fogyatékkal élő és autista kollégák játszanak együtt képzett színészekkel. Hiszen mindenkinek joga van megmutatni a tehetségét. És hogy ez minél láthatóbb legyen, kampányba is kezdtek. ÉS: Érkezik az idén alapított Fekete-Nagy Miklós díj. Egy hajléktalan aktivistáról nevezték el, és a szociális munkában jeles tevékenységet végzők kaphatják majd meg. Az utcajogászok alapították -na de kik ők, és miért áldozzák tudásukat és idejüket erre a cseppet sem egyszerű munkára?   Vendégeim: Márton Gábor Csaba Mesés Gáspár színészek Magassy Mercédesz utcajogász

A nők elleni, kapcsolati, családon belüli erőszak számos formája: fizika, gazdasági, verbális, érzelmi is létezik. Legtöbbször akkor beszélünk róla, amikor egy tragédia már megtörténik. Holott naponta kellene tennünk valamit ellene. Hogyan? ÉS: Érzelmileg, anyagilag és szociálisan is nagyon kiszolgáltatottá válnak azok, akik sérült gyereket nevelnek. Mindenhez, például a fejlesztésekhez is nagyon sok pénz kell –ha ikerpárról van szó, akkor végképp. És van, aki kreatívan próbálja kezelni a helyzetet, például jótékonysági koncerteket szervez. Beszélgetőtársak: Dés Fanni, a NANE munkatársa Patakiné Mészáros Edina, Olívia és Dóra édesanyja

Változott-e valami? Jobban tudja-e a rendőrség és az összes érintett hatóság, hogy mit kell tenni, ha családon belüli bántalmazást észlelnek? Egyáltalán: mi számít bántalmazásnak? Ezúttal a Somogy megyei Csömenden történt csákányos gyilkosság irányította a kérdésre a fókuszt, igyekeztünk a problémát minél árnyaltabban megközelíteni. Akivel mindezt megbeszéltük: Spronz Júlia, a Patent Egyesület jogásza.

Ki törődik azzal, hogy egy súlyos beteg gyereknek is legyenek osztálytársai, iskolai élményei? A tanulásnál is fontosabb, hogy a sokszor évekig tartó kezelések miatt ne magányosodjanak el a kis betegek. Meg hogy ne elsősorban betegnek tekintsék őket. Persze ehhez egy-két jó fej tanár, önkéntes sem árt. Vendég: Almássy Mónika, a Kórházsuli vezetője

Zajlik a tavaszi nagytakarítás, van ahol sietve mennek elébe a később felmerülhető problémáknak. Veszprémben egy ellenzéki, és kormánypárti, és egyáltalán: mindenféle fiatalokat is támogató alapítvány vezetője egy reggel arra ébredt, hogy a munkájának tizenöt éve otthont adó épület ajtaján lecserélték a zárat. A Lélektér Alapítvány az európai értékek, alapvető emberijogok és egyenjogúság, valamint a civil törvényt maga előtt vizionálva működött. És fog. Maximum hajléktalanul. Vendég: Takáts Emese, a Lélektér Alapítvány elnöke

A gyermekvédelemre való hivatkozás nagy divat a politikában –a valós problémákkal való szembenézés annál kevésbé. Két jellemző történetet elevenítünk fel. Magyarországon az európai adatokhoz képest is egyre több gyerek hagyja el idő előtt az iskolapadot. Szakemberek vannak, nekik már az is nagy segítség volna, ha az állam nem szólna bele az oktatásba – mondja Dr. Gyarmathy Éva lélektani szakíró, pszichológus Apor Vilmos főiskola oktatója. ÉS Egy leukémiás, vagy rákbeteg gyerek a családokat érintő legnagyobb kihívások közé tartozik. Elsősorban civil segítségre számíthatnak. Egyikük Meskó Andrea, a Gyermekleukémia Alapítvány vezetője.

Otthonuk egy szépen alakuló vályogház Csobánka romák lakta övezetében. Csecsemőktől középiskolásokig számos gyerek kap itt segítséget ahhoz, hogy esélyeik egyenlőek, vagy legalább egyenlőbbek legyenek azokéval, akik jobb körülmények közé születtek. A Csodaműhely Egyesület a szülők kezét is fogja. Akikkel megismerkedhetünk a csapatból: Sásdi Mária jogász, alapítvány önkéntese.Bakti Éva művészetteraputa, Kun László önkéntes, amúgy önkormányzati képviselő,Toldiné Várhegyi Szilvia, szülő, és az alapítvány irodavezetője, Bakó Boglárka antropológus, tudományos kutató, az egész történet megálmodója, és Bacsa Judit, koragyermekkori fejlesztő.

Tizenkét gyerek egy csoportban, harminc-negyven egy állami intézményben – nekik különböző okok miatt nem adatott meg, hogy családban nőjenek fel. A Világszép Alapítvány megpróbál mindent, hogy érzelmi biztonságot, esélyt adjon az állami gondozásban élő gyerekeknek. Önkéntesekre támaszkodva. Akik erről beszámoltak: Szekér Anikó közgazdász és Oszlánci Manó, állami gondozásban felnőtt fiatal, a Világszép Alapítvány önkéntesei és Marton Kriszta, a Világszép Alapítvány vezetője.

Mit jelent kritikai pedagógia? Mi történik azokkal a fiatalokkal, akik szakképzésben kötöttek ki, de szeretnének többet tudni a világ dolgairól annál, amennyit megkapnak az iskolában? Hogyan lehet őket megtanítani arra, hogy ők is beleszóljanak a közéletbe, persze kritikusan gondolkodva? Vendégek: Ihász Orsolya és Sikó Napsugár, a Deviszont Közösségi Tér munkatársai.

A határon túlra guruló forintok egy része visszagurul a magyarországi oligarchákhoz. Arra járva e nem kis összegek még megszolgálnak azért, hogy véletlenül se a valós kérdésekről essék szó a NER által ott is uralt médiában. Ám egyre kevesebben törődnek ebbe bele. Kiss Anna erdélyi politikai, közéleti és kulturális podcastot indított. "Miközöd" a címe, bárhonnan hallgatjuk, kiderült, hogy nekünk is van hozzá közünk.

A helyszín Marosvásárhely, a beszélgetőtárs Smaranda Enache. Ő több nyelven beszélő, sok kultúrában átjárhatóságot kereső tanár és emberi jogi aktivista, az elsősorban kisebbségi kérdésekben tevékenykedő a ProEurópa Liga társelnöke. Szó volt múltról és jelenről, megkérdeztük azt is: hol látható és hol nem annak a küzdelemnek az eredménye, amelyet a békés emberi viszonyokért folytatott.

Emberek, épületek, kultúra, állatok, környezet, megannyi ügy, amely mellé odaállnak. Idejüket, tudásukat, lelküket és sokszor pénzüket teszik bele a közösbe. Az önkéntességről van szó. Marton Kriszta, a Világszép Alapítványvezetője és Szilágyi Judit, a Vigyél Haza Alapítvány önkéntese az adás vendégei.