Dobszerda

"Hajózni kell, élni nem kell",  "Minél kevesebb karácsonyt" , "Elmész, visszajössz, sose halsz meg"- egy trilógia címeit soroltam, ezek mindegyike rendhagyó krimi, amelyek közül a legújabbért nyerte az idei Esterházy irodalmi díjat Bognár Péter költő, író,  nyelvész, irodalomtörténész. A zsűri nevében Margócsy István úgy fogalmazott, hogy Bognár Péter "parodisztikus hajlama nagyszabású, karneváli panorámát fog át: a pikareszk jellegű kalandozásokat klasszikus értelemben vett párhuzamos történetekként mutatja be. Bognár Péter volt a Dobszerda vendége.

Bőrös műhelynek indult  a kétezres évek elején, de nagyon gyorsan vált belőle a kultúra legnemesebb értelemben vett törzshelye. Nincsen olyan művészeti műfaj amelynek ne adna helyet a kis budai utcában található alaksori klub, mindenki imádott Nyitott Műhelye. Most, 25 év után ijesztő híreket hallunk a HELY jövőjéről. A Dobszerda vendége a Műhely életre hívója és fenntartója Finta László.

A kilencvenes évek első felében született Levél nővéremnek 2 lemezén Cseh Tamás, Bereményi Géza és Másik János így fogalmaz: "Egykor a szabadság hiányzott, '94-ben az emberség, egykor cenzúra működött, most az üzleti érdek cenzúráz. De vajon miért hallottunk sokkal kevesebbet Másik Jánosról, mint két társáról, Tamásról és Gézáról? A Cseh Tamás dalokon kívül, még mi mindenről híres Másik János? Ezeket a kérdéseket is feltettük neki és évek óta hű muzsikus társának és szerelmének, Vörös Eszternek. Ezúttal kettős portrét hallhattak a Dobszerdában.

15 évvel ezelőtt két megszállott fiú rájött, hogy az irodalom szexi. Erre persze nem csak ők jöttek rá, de arra igen, hogy  a jó kortárs irodalom köré érdemes egy egészen új felfogású fesztivált szervezni. Bevonni a kultúra szinte minden területét a tánctól, a színházon át a pszicho-drámáig és persze a zenéig. És nem csak a műfajok sokféleségére koncentráltak, hanem az izgalmas helyszínek kiválasztására is. Mára már évente négyszer csődül össze az olvasásért rajongók egyre nagyobb tábora. Mi lehet a titok, erről kérdeztük a salföldi pajta kertjében a Margó egyik kitalálóját, Valuska Lászlót.

A 2025. december 31-ei adás ismétlése: Nemrég úgy döntött, eddig és ne tovább. Vagyis végleg  befejezte a színházi pályáját, nem folytatja tovább rendezői és színi igazgatói munkáját. Pedig ez volt a sok más tevékenysége mellett a legfontosabb számára. A rendezés mellett színész, író, publicista, tanár, humorista, tévés műsorvezető, a kortárs magyar kulturális élet egyik markáns és  sokoldalú alakja, gyakran szatirikus társadalomkritikus. A felsorolásból már bizonyára kitalálták, Verebes Istvánról van szó, aki az utóbbi időben csak ír, ír, ír,  ahogy ő saját maga vallja., mert az a vesszőparipája, hogy elmondja és leírja, ami fájdalmat okoz számára a mai magyar közéletben. Verebes István volt a szilveszteri Dobszerda vendége.

Ahol adományozásról, hátrányos helyzetűek támogatásáról, egyetemek, nehéz sorsú fiatalok, vagy  elmaradott települések megsegítéséről, s emellett a kultúra kiemelkedő szereplőinek megjutalmazásáról van szó, ő mindig jelen van. Így őrzi néhai férje, Demján Sándor, állami díjas magyar üzletember, közgazdász az első magyar magántulajdonban lévő kereskedelmi bank, alapítója majd a rendszerváltás után kibővített vállalkozásai révén az egyik  leggazdagabb magyar, s egyúttal az egyik legnagyobb mecénás emlékét. A napokban a kerületi polgárok kezdeményezésére II. kerület díszpolgára címet adományoztak Demján Sándorné, Lídia asszonynak, a Demján Sándor Alapítvány tiszteletbeli kuratóriumi elnökének.

1956 után öt év börtönre ítélték a korábban illegális kommunista, antifasiszta ellenállót, majd a Nagy Imre csoport tagjaként a miniszterelnök sajtófőnökét, Vásárhelyi Miklóst, aki hányattatott éveit követően a rendszerváltás után a Történelmi Igazságtétel Bizottság, majd a Soros Alapítvány elnöke lett. Nem sokkal később az Orbán rendszer gyűlöletkampányának célpontja. Szociológus lánya, akit személyesen is sújtott édesapja nehéz sorsa, legújabb kötetében most rendkívüli alapossággal és apjához hasonló önkritikával mutatja be a Vásárhelyi család történetét. A Dobszerda vendége Vásárhelyi Mária

Kedvesen ironikus, finoman groteszk, meseszerű és közben nagyon komoly a simogatni való bronzból készült kentaur figura, hátán a megkapóan kedves , révedező Múzsával. A Madács sétány és a Holló utca sarkán új  szobor köszönti az arra járókat, akik láthatóan élvezettel fogadják Péter Vladimir fémműves, ötvösművész, ékszerguru, tanár, Munkácsy díjas szobrászművész, a Széchenyi Művészeti Akadémia tagja új köztéri alkotását. A leginkább gyönyörű ezüst ékszereiről híres művész volt a Dobszerda vendége, akivel a köztér mellett a közéletet is szóba hoztuk.

A FüSziben, a Független Roma Színházi Társulat Páva utcai alagsori színháztermében egyetlen este alatt annyit tanultam a cigányságról, a romák életérzéséről, a megalázottságukról, a felemelkedni vágyásukról, a kitartásukról és a normális élet feltételeiért való kemény küzdelmükről, meg persze a roma és nem roma közösségek egymáshoz való viszonyáról, mintha egy hosszú hónapokig tartó tanfolyamot jártam volna ki. Balogh Rodrigó a FüSzi létrehozója, rendező, a most zajló Roma Hősök Nemzetközi Színházi Fesztivál szervezője, a magyarországi romák egyik legkiválóbb jogvédője lesz a Dobszerda vendége.

Ugyan díjat nem nyert, de álló ovációval fogadták Cannes-ban a korábban Oscar díjjal is kitüntetett Nemes Jeles László legújabb játékfilmjét, amely az egyik leghíresebb francia ellenállóról szól. A legutóbbi magyar filmje, az Árva ugyan nem kapta meg a várt elismerést, de nem csüggedve új utakra tör. A magyar film helyzetéről feltett kérdésre a napokban azt nyilatkozta: "magyar filmesnek tekintem magam, és amit tudok a tervekről, az pozitív. Végre megint lesz egy szakmai világ, ahol nem a bohóckodással és pénzlopással foglalkoznak..." Nemes Jeles László volt a Dobszerda vendége.

A kopott bérházak között keskeny utcákban romkocsmák, sötétbe boruló épületek öreg lakókkal, új építésű modern apartmanok nemrég beköltözött yuppie-kkal és külföldiekkel. Valaha nyilvános zengerájok és titkos bordélyok működtek itt, karnyújtásnyira imaházaktól és jótékonysági egyletek irodáitól...- Ezt is megtudtuk Szántó T. Gábor, írótól, a Szombat című lap főszerkesztőjétől, aki alaposan utánajárt és meg is írta a budapesti zsidó negyed izgalmas történetét. Hogy milyen élete volt és van a budapesti zsidóságnak és az őket körülvevőknek- ezt is megkérdeztük tőle.

"A régi gondolkodással nem tudjuk megoldani azokat a problémákat, amelyeket a régi gondolkodásunkkal okoztunk" -idézi Einstein egyik híres és bölcs mondatát, amikor arról kérdezem, szerinte hogyan kéne átalakítania a 16 éven át félrevezetett magyar lakosságnak a politikához, a közélethez, a kultúrához és egyáltalán, az új életéhez való viszonyát. A NER szerinte azért tudott ilyen hosszú ideig fennmaradni, mert mint az ország legnagyobb hirdetési felületével rendelkező entitás, brutális pénzeket költött a félrevezető kommunikációra. S hogy ez hogyan zajlott, arra a reklámszakmában is régóta otthonos Geszti Péter pontosan rálátott. Miközben művészként csaknem kiszorították a szakmából, de ennek most vége.

Az életműdíj nem jelentheti azt, hogy itt a vége, sőt most épp azt, hogy kinyílik a világ a filmesek számára is- mondta a Magyar Film Napján  Fábry Zoltán életműdíjjal kitüntetett filmrendező, forgatókönyvíró, egyetemi tanár, Fekete Ibolya, a Magyar Játékfilmrendezők Egyesülete elnökségi tagja. Az általuk  a napokban frissen benyújtott filmreform javaslatról is kérdeztük az adásban.

"Nem harcolok tovább. Vége van. A Tünet Együttes kihűlt. Hogy ez fagyhalál, vagy téli álom, majd elválik, ha egyszer lesz még tavasz"- írta 2023 tavaszán búcsúlevelében Szabó Réka, aki 2002-ben alapította meg saját független színházi társulatát. S most örömmel jelenthetjük, hogy VAN tavasz, Szabó Réka a MU Színházban Szárnyatlan angyalok címmel új előadást állított színpadra. Szabó Réka rendező, színész, táncos volt a Dobszerda vendége.

Mi nézzük őket vigyorogva, néha vinnyogva. S minden egyre szomorúbb és utálatosabb. Hagyjátok már abba!! Nem hagyják. Hagyjátok abba, az Istenért! Kiöltözve, nyakkendőben, szúk fehér ingnyakban, verejtékezve folytatják. Ne hagyjátok abba! - írta Erdély Miklós Böröcz András és Révész László László performanszairól a Meglesz főnök! című szövegében a nyolcvanas évek elején. És ezt idézte Fehér Dávid kurátor a performerek most újra élesztett kiállításának megnyitóján a Nemzeti Galériában. Mit jelentettek a performanszok és mit tanulunk máig belőlük, ezt is megkérdeztük Böröcz András szobrász-és festőművésztől.

"A 2026. április 22-i Dobszerdában Bodor Ádám volt a vendégem. Régóta terveztem, hogy Bodor Ádámmal beszélgetek. Kossuth-díjas íróval, a Digitális Akadémia tagjával. Mindenféle díjat megkapott már, de lehet, hogy nem az összeset, amit meg kellett volna, mert megérdemelne bármit" – vezette be Váradi Júlia az interjút, amit nemcsak hallgatni, olvasni is lehet!

"Az ilyen átalakulások úgy következnek be, hogy a közhangulat egy ponton váratlanul átbillen, és a hatalom nem képes vagy nem akar tömeges erőszakot alkalmazni a tüntetőkkel szemben. Amikor már sokan gondolják úgy, hogy érdemes átállni, akkor ez földcsuszamlásszerűen szokott megtörténni." - ezt a mondatot Bozoki Andrástól idéztük, aki 2024-ben megjósolta azt, ami a hét végén bekövetkezett. a Dobszerda vendége Bozoki András, politológus, szociológus, a CEU professzora, volt kulturális miniszter.

"A filantróp szeret. A mizantróp gyűlöl. A milantróp pedig kételkedik. Nem abban, hogy adni kell, hanem abban, hogy úgy adunk-e, abban a rendszerben és annyit, amitől valóban változik valami " - állítja az adományozás kultúrájának egyik legkiválóbb ismerője és gyakorlója, Polgár András, jómódú üzletember, mecénás, a magyar civilszféra egyik meghatározó magántámogatója. Ő volt a Dobszerda vendége, akit röviddel a választások előtt arról is kiváló ötletéről is megkérdeztük, amely egy új társadalmi rendszerben alapvető megoldást jelenthetne.

80 évesen is ugyanolyan derűs és bizakodó, mint amikor 16 éves korában elhatározta, a világi élet helyett a szerzete rend szigorát választja, s a bencések rendjébe lépett. Sok nehéz helyzetet kellett leküzdenie, míg végül  püspöknek avatták, majd ő lett a pannonhalmi főapát, s ebben a minőségében a  Magyarországi Keresztény-Zsidó Tanács elnökének is megválasztották. Ma a Pannonhalmi Bencés Szerzetes rend nyugalmazott emeritusa, elméje és szelleme ugyanolyan éles és nyitott, mint pályája elején. Várszegi Asztrik a Dobszerda vendége, a Pészah és a Húsvét egybeesése is szóba került a beszélgetésünkben, mint ahogy a mai magyarországi politikai helyzet is.

Széchenyi-díjas esztéta, kritikus, filozófus, irodalomtörténész, a Kossuth díj Bizottság egykori elnökségi tagja, Radnóti Sándor a napokban tartotta székfoglaló előadását a Magyar Tudományos Akadémián, "Goethe és az illegális migráció" címmel. A Dobszerdában ő volt a vendég. Megkérdeztük tőle, mitől lett újra aktuális a Hermann és Dorothea című Goethe eposz, de az idei Kossuth díjakat is szóba hoztuk és még sok olyan kérdéssel is megkínáltuk, amelyek ma mindannyiunkat foglalkoztatnak, hisz köztudottan a bölcs emberek között tartják számon.

Hét évesen belekötött a kastélyparkban festő művész munkájába. Talán akkor indult festői karrierje, amely a kortárs magyar festészet egyik meghatározó alakjává tette. Kezdettől fogva a realizmus nagy kérdéseibe ütközött, hogy amit látunk és valóságosnak érzékelünk, mennyiben azonos a valósággal. Fotórealista vonalképei, feketéi, szürkéi, majd a sárgái jellemzik alkotásait. A most nyílt legújabb kiállításon válogatás látható az 1980-as években készült festményeiből, amelyek sok mindenre magyarázatot adnak. Fehér László, nemzetközi hírű festőművész volt a Dobszerda vendége.

1989. április 11-én egy több mint 2 órás interjú készült Orbán Viktorral. A kérdező az 1990-ben elhunyt Vági Gábor volt, a rendező-operatőr Jávor István, a Kádár-rendszer ellenzékének és a rendszerváltásnak egyik kevéssé ismert, de rendkívül fontos alakja. A hetvenes évek végén az ő  lakásán tartották a Hétfői Szabadegyetem illegális összejöveteleit, ő maga is részt vett nagy érdeklődést kiváltó szamizdatok előállításában és terjesztésében, videóinterjúkat készített a demokratikus ellenzék tagjaival és egykori 56-osokkal. ő volt a Fekete Doboz egyik alapítója. Dokumentumfilmjei iránt máig óriási  az érdeklődés. Jávor István volt a Dobszerda vendége.

Hat éves korában 17 kilós volt, s minden áron balettozni szeretett volna. Apukája el is vitte a híres balettmesterhez, aki azonban azt találta kérdezni, hogy "Minek hozza ide a mackólányát Csákányi László?" Esztert ez sem csüggesztette el, mert ő minden áron a színpadra vágyott. Erről is beszélt és még rengeteg mindenről a Nemzeti Stúdiótól, Kaposváron át, a Krétakörig, a Katonáig, Pintér Béláig és az Örkény Színházig. Csákányi Eszter volt a Dobszerda vendége.

"Mediatizált, bulvárosodott, posztkulturális korunkban talán József Attila az egyetlen 20. századi magyar költő, akinek népszerűsége, szeretete „átjött” a 21. századba...nem szövegemlék, kötelező olvasmány, hanem vonzó-riasztó drámai sorsmodell, emberi példatár és fel-feltörő kulturális hőforrás."- írja egy elemzésében az irodalomtörténész, kultúrakutató, az irodalomtudományok kandidátusa, a hajdani Magyar Rádió hajdani kulturális alelnöke, Agárdi Péter, akinek József Attila mellett fő témája Király István, Pándi Pál, Lukács György és a történelmi emlékezet. Kritikus és önkritikus írásaiban sok az eddig nem ismert tény és adat.

"Kötetlenül szárnyaló gesztusú, hatalmas képek. A szabadság szele fúj belőlük, lobogtatva be nem rámázott szélüket. Nem a dühös tinédzserek céltalanul lázadó szabadságát érzem áradni, hanem a bilincsüket, béklyóikat vesztett volt foglyok megharcolt boldogsággal teli szabadságát – ilyesmi lenne, ha egykori gályarabok ősz fejjel kezdenének rock n’ rollt játszani..." mondta Zoltán Mária Flóra legújabb kiállításának megnyitóján a művészettörténész, Rieder Gábor. A 89-edik születésnapjához közeledő, de igazán fiatal festőművész hatvan évesen kezdte azt érezni, hogy "megérkezett". Zoltán Mária Flóra volt a Dobszerda vendége.

Az Hukkle című emlékezetes első nagyjátékfilmjében egy látszólagos falusi idill takarja a „tiszazugi méregkeverők” történetét. A nagysikerű Taxidermia egy szürreális családtörténet középpontjába az evőbajnok apát és az állatpreparátor fiút állítja. Most, sok év és megpróbáltatás után egy Tyúkot választ főszereplőnek, amely tyúk családalapítási sikertörténetével párhuzamosan  egy szörnyű emberi tragédia is kibontakozik. Mi vezetett a csuklástól a tyúkhoz és a csirkékhez? Pálfi György filmjével nyitott a 45-ik Magyar Filmszemle.

"..tudomásul kellett vennem, hogy nincs rám szükség. Meg sem akartam állni Európa széléig, Portugáliáig. Ott kerestem új hazát, de – szerencsére – közbejött Andalúzia. Családi kötelékek fűznek ide, barátaim vannak, köszön a hentes, a kocsmáros, az utcabéliek, ahol lakom..." nyilatkozta a Balázs Béla Stúdió volt ügyvezetője, a Duna Műhely létrehozója, a Kép-Árnyék Mozgókép Társaság alapítója, a Magyar Filmklubok és Filmbarátok Szövetségének elnöke, neves filmes, amikor 15 évvel ezelőtt elköltözött Magyarországról. Most azért jött haza, hogy átvegye az Árvai Jolán filmproducerről elnevezett díjat. Durst György volt a Dobszerda vendége.

" Egy moraliter züllött, etikailag felelőtlen társadalom kényszerítette életre. Egy szerény, jelentéktelen virágszál, ami az emberi lelkek trágyadombján merészkedett elő. Egy szippantásnyi oxigén, mielőtt megfulladunk". Beregi Oszkár színész, rendező 1938-ban írt szavaiból idéztünk. Az első zsidótörvény megszületése után így foglalta össze, hogy mi volt az OMIKE Művészakciója. Erről beszélgettünk Harsányi Lászlóval, az NKA hajdani elnökével, aki feldolgozta az OMIKE teljes történetét.

Olyan természetességgel versel és rímel, ahogy mások fogat mosnak, vagy reggelit készítenek. A hétköznapjaink legapróbb mozdulataiból egy teljes lírai univerzumot épít. A Bögre-azúr, a Túl a Maszathegyen, a Szomjas Troll, a Kiváncsi Óratörpe, de nem csak a gyerekeknek írt lírája, hanem jó néhány komolynak szánt felnőtt verse is úgy kell manapság az olvasónak, mint egy falat kenyér. A varródani-féle kultikus irodalmi pékségről és a legújabb maszathegyi kalandokról is megkérdeztük a versek és verses eposzok tulajdonosát, Varró Dánielt a Dobszerdában.

1988  október 29-én 500 résztvevő jelenlétében és támogatásával megalakult a Nyilvánosság Klub az akkori Közgazdasági Egyetemen. A jelenlévők között napi-és hetilapok, valamint az MTV és a Magyar Rádió újságíró munkatársai, de írók, társadalomkutatók, jogászok és mérnökök is voltak. A Nyilvánosság Klub lazán szerveződő vitafórum volt, a késő Kádár-korszak egyik fontos ellenzéki–reformértelmiségi kezdeményezése, amely jelentős szerepet játszott a rendszerváltást megelőző és követő politikai nyilvánosság kialakulásában. Az alapítók között ott volt  Kis János, Bence György, Haraszti Miklós, Pető Iván, Lengyel László és nem utolsó sorban a később a Klub irányítójává váló, nemrég elhunyt Kenedi János. A napokban a Nyilvánosság Klub végleg megszűnt. Vásárhelyi Mária szociológussal most a Dobszerdában a Nyilvánosság Klub portréját igyekszünk megrajzolni.

Volt parlamenti képviselő, főpolgármester helyettes, az Antifasiszták szövetsége elnökségi tagja, a Nácizmus üldözöttei országos szervezetének elnöke, a Pro Cultura Urbis díj kitalálója, sok budapesti kulturális helyszín létrejöttének előmozdítója, a Városháza Kiadó vezetője, amely a Kisföldalatti, a Nagykörút, a budapesti művész mozik, a független színházak a magyarországi kortárs zene, és kortárs irodalom történetét feldolgozó könyvek, budapesti fotóalbumok  megjelenítője. Egy híres, némileg hírhedt dinasztia egyik leszármazottja, Schiffer János volt a Dobszerda vendége.

Nemrég úgy döntött, eddig és ne tovább. Vagyis végleg  befejezte a színházi pályáját, nem folytatja tovább rendezői és színi igazgatói munkáját. Pedig ez volt a sok más tevékenysége mellett a legfontosabb számára. A rendezés mellett színész, író, publicista, tanár, humorista, tévés műsorvezető, a kortárs magyar kulturális élet egyik markáns és  sokoldalú alakja, gyakran szatirikus társadalomkritikus. A felsorolásból már bizonyára kitalálták, Verebes Istvánról van szó, aki az utóbbi időben csak ír, ír, ír,  ahogy ő saját maga vallja., mert az a vesszőparipája, hogy elmondja és leírja, ami fájdalmat okoz számára a mai magyar közéletben. Verebes István volt a szilveszteri Dobszerda vendége.

Nem az a „kényelmes nézőbarát” típus – inkább az, aki szétszedi a klasszikusokat, újraértelmez, provokál, és nem kér bocsánatot érte. Már fiatalon feltűnt azzal, hogy radikálisan másként gondolkodik a színházról, a filmről, a világról és a művészetről. Amit a színházban, tőle kaphatunk, az rendkívül  intellektuális, gyakran ironikus és  kegyetlenül pontos. Legutóbb a Budaörsi Színházban rendezett Mindent anyámról című Almodovar film adaptációja. Zsótér Sándor volt a Dobszerda vendége Karácsony este.

Egyszerre felnőtt és gyerek, egyszerre idősödő regény- esszé és tárcaíró, miközben  gyermeki nyíltsággal és kíváncsisággal, különböző korosztályú gyerekek lelkével tökéletesen azonosulni képes gyerekkönyvek szerzője. Darvasi László a Neandervölgyiek című három kötetes családi és történelmi nagyregényéért már a második nagy elismerést vehette át a napokban, de most nem csak ezért, hanem a legújabb Trapiti kötete okán is ő volt a Dobszerda vendége. Megkérdeztük tőle azt is, hogy mi a "trapitizás".

Olyanok a filmbeli képek és képsorok, mintha az operatőr személyesen tapasztalta volna meg az ötvenes évek második felének Magyarországát. Pedig csak fotókról, elbeszélésekből és saját alapos utánajárás alapján forgathatott, hiszen 1976-ban született. Az Oscar díjra jelölt Árva, Nemes Jeles László új filmje az '56-ot követő furcsa, szinte megmagyarázhatatlan átalakulás idején játszódik,  amikor a levert forradalom utáni élet teljes szürkeségbe és némaságba burkolózva, titkokkal és gyalázattal telve ült rá az emberek mindennapjaira. A film operatőre, az Oscar díjas Erdély Mátyás volt a Dobszerda vendége.

Többet tett és tesz a magyar irodalomért, mint számos magyar kollégája, szakmai társa. Több, mint három évtizede él Magyarországon, s bár a német akcentusa nem sokat változott, a magyar irodalomról, a magyar nyelvről és főleg a budapesti értelmiségről többet tud sok hozzáértőnél. Nemcsak a németre fordított műveivel, vagy saját irodalmi folyóiratával, de a kávéházi kultúra újrateremtésével is elévülhetetlen érdemeket szerzett és szerez napjainkban is. Ő alapította a mára rendkívül népszerűvé vált Három Holló Kávéházat. Szóval nagyon megérdemelte a Pro Cultura Urbis díjat, amelyet a napokban vehetett át. Wilhelm Droste a Dobszerda vendége.

"A szakmaiság nem ismer oldalakat. Nincs két magyarországi kultúra, nincs két színházi szakma.”- fogalmazott Bodor Johanna, a Magyar Színházi Társaság nemrég megválasztott elnöke, aki azt ígérte, vissza fogja szerezni ennek a nagymúltú szakmai társaságnak a presztízsét. Megválasztása óta újabb 6 színházi szervezet csatlakozott az MSZT-hez, amely gyakorlatilag semmiféle költségvetési támogatásban nem részesül, ellentétben a Magyar Teátrumi Társasággal, amelynek elnöke Vidnyánszky Attila, s akivel Bodor Johanna nemrég egyezkedni is próbált.   A Dobszerda vendége a táncművész-koreográfus, színházi alkotó, Bodor Johanna.

A Mindenki című élőszereplős rövidfilmjével szinte ismeretlen rendezőként  2017-ben Oscar díjat nyert, s az ezt követő filmjeivel is jelentős sikereket aratott. Idén a második játékfilmjét, az Egykutyát a Cinefest közönségdíjjal jutalmazta. Egy színházi előadás különös adaptálása, amely egyszerre nevetni és sírnivaló, ugyanis a mai fiatal felnőttek generációjának kilátástalanságáról, a magyar közélet velejéig romlott állapotáról, a nihilizmusról, és a legsötétebb jövőképről  humorral és persze fájdalommal fest szélesvásznú panorámaképet. Deák Kristóf volt a Dobszerda vendége.

Neki köszönhető, hogy az Orbán Viktor által Magyarországról elkergetett Közép-európai Egyetem fontos utódintézményei még funkcionálnak, nem is akárhogyan, neki köszönhető, hogy a Blinken OSA Archívumában összegyűjtött rendkívül értékes anyagból a rendszerváltást megelőző és az azt követő idők lényegi eseményeiből rendszeresen izgalmas kiállításokat rendeznek. Neki köszönhető, hogy a magyar liberális értelmiség története nem vész homályba, hogy a Soros Györggyel meglévő magyar kapcsolatok még mindig működnek , s akkor csak egy töredékét soroltam fel Rév István, történsz, kutató érdemeinek Ő volt a Dobszerda vendége.

A filmvágás nem csupán technikai feladat, hanem önálló művészi alkotómunka, amely kulcsszerepet játszik a filmek végső formájának megszületésében vallja méltán A most életműdíjjal kitüntetett neves vágó, Sellő Hajnal.  Fontosabb filmjei a Csínom Palkó, az Abigél, A törvénytelen, a Sorstalanság a  Néma dosszié, a  Pogány madonna, és az Angyalbőrben című TV sorozat. A sok jelentős filmes munka után a Színház- és Filmművészeti Egyetem rendkívül népszerű oktatója lett, s emellett  szabadúszó vágóként is dolgozott. Sellő Hajnal volt a Dobszerda vendége.

"Az emlékezetpolitika nem más, mint a történelem, a múlt hatalmi eszközként való használata"- állítja Standeiszky Éva, aki  saját bevallása szerint véletlenül lett történész, azonban ez a véletlen oda vezette, hogy az 1956-os forradalmat rendkívüli alapossággal, új szempontok szerint és a korábbiakhoz képest váratlan megvilágításban sikerült feldolgoznia akkor, amikor még csak kevesen voltak, akik mertek ehhez a témához  őszintén mertek hozzányúlni. A közelmúltban pedig a legújabb kori művészettörténetünk egyik különleges alakjáról, Kassák Lajosról jelentetett meg  újabb korszakalkotó elemző kötetet. Standeiszky Éva a Dobszerda vendége.

Ha van élet, amely joggal és tárgyszerűen regényesnek nevezhető, az az emlékiratíró, ruha- és jelmeztervező, filmforgatókönyv író, filmrendező,  néprajzkutató Tüdős Kláráé, minden bizonnyal az. És ha van élet, amely sokoldalúnak, színesnek, küzdelmesnek, bátornak és sikeresnek mondható, az a Tüdős Kláráról írt háromkötetes életrajzi regény szerzőjéé, Bódis Krisztáé; író, pszichológus, dokumentumfilmes, tehetséggondozó, a hátrányos helyzetű közösségek elkötelezett támogatója, s mostanában egyre inkább politikus.

Gyakran hallani mostanában olyasmit, hogy Románia is megelőz bennünket. Nem csak gazdasági és szocilis tekintetben, hanem a politikai jólneveltség, az Európához való értelmes viszony is közelebb áll a normálishoz. Minderről egy kiváló Erdélyben született és a 80-as években Budapestre költözött kollégámmal beszélgetek a Dobszerdában, aki nem csak újságíró, riporter, lapszerkesztő,  irodalmi szervező, s nem csak az út szélén hagyott emberek gyámolítója, hanem keresett író is, aki így nyilatkozott  romániai  származásáról: "Szeretem magam Kárpát-medenceinek mondani, és ez jól is van így, komfortos, bár biztos nem elég precíz. De identitásképzőnek megteszi, elegánsnak érzem, mert integratív". A Dobszerda vendége Józsa Márta.

A 2025. szeptember 3-ai adás ismétlése: "Táncsics Mihály, a munkásság és parasztság közös harcának első nagy képviselője a dolgozó nép szemével látta a magyar történelem nagy eseményeit, fontos korszakait. jobbágyként a maga bőrén ismerte meg az elnyomott parasztság életét, iparos legényként a munkásét, s mint tanító, az értelmiségét..."  egy 1949-ben megjelent és még sok éven át használt tankönyvből nagyjából ennyit tudhattunk a 19-ik század egyik legizgalmasabb történelmi személyiségéről, a legradikálisabb forradalmárról. Nyár eleje óta egészen új ablak nyílt a magyar forradalom, a szabadságharc, a megtorlás, a kiegyezés, a polgárosodó Magyarország különös történetére, amelyet  Spiró György Padmaly című regényének köszönhetünk. Ő volt a Dobszerda vendége.

Emlékeznek még Vida Ildikóra? Ő volt a NAV elnöke a 2014-ben, amikor néhány korrupt magyar politikust kitiltottak az Egyesült Államokból. Amikor váratlanul rárontott az amerikai nagykövetség akkori ügyvivőjére, aki angolul próbálta megtudni, mit szeretne tőle az utcán, a NAV vezető tisztségviselője tolmácsot kért. Na jó nagy botrányt kavart, amit persze nem az angol tudás hiánya okozott. A nagykövetet André Goodfriend másoddiplomata képviselte. Sok fontos  intézkedés volt köszönhető neki. Ma Bécsben él, s nemrég közös könyve jelent meg Kocsis András Sándorral a politikai vita szerepéről. André Goodfriend volt a Dobszerda vendége.

Szeptember elején sok sok new-yorki magyar és nem magyar néző, színház és művészetrajongó vastapsát élvezhette az a magas színvonaló művész csoport, akik az idei - a harmadik - Hungary Live című művészeti program vendégeiként léptek fel Manhattanben. Színház, képzőművészet, díszlet-és jelmez tervezés, zenei előadások és sok egyéb zajlott. Pelsőczy Réka is tagja volt a sikeres magyar csapatnak. Ő volt a Dobszerda vendége, de persze nem csak erről kérdeztük, hanem a sok-sok izgalmas produkcióról, s amelyeknek folyamatosan részese, sőt a tanításról is szó volt.

"Éjjeli nyárfa, Álmaim jeltolmácsa, szeleknek fordít"- így szól az egyik gyönyörű Haiku Tóth Krisztina legújabb verseskötetben. Merre jár a szél, honnan jön, hová tart, kit merre fordít és fordított a múltban? Ezer kérdés, megannyi válasz. Már megint egy mélyre hatoló múltkereső kötet, ahogy azt a rendkívül termékeny költőtől, írótól, gyerekkönyv szerzőtől megszokhattuk. A Dobszerda vendége Tóth Krisztina, akitől azt is megtudtuk, mit érdemes megtartani és mit jobb elengedni a múltból. A Dobszerda vendége Tóth Krisztina, költő, író, műfordító.

"Táncsics Mihály, a munkásság és parasztság közös harcának első nagy képviselője a dolgozó nép szemével látta a magyar történelem nagy eseményeit, fontos korszakait. jobbágyként a maga bőrén ismerte meg az elnyomott parasztság életét, iparos legényként a munkásét, s mint tanító, az értelmiségét..."  egy 1949-ben megjelent és még sok éven át használt tankönyvből nagyjából ennyit tudhattunk a 19-ik század egyik legizgalmasabb történelmi személyiségéről, a legradikálisabb forradalmárról. Nyár eleje óta egészen új ablak nyílt a magyar forradalom, a szabadságharc, a megtorlás, a kiegyezés, a polgárosodó Magyarország különös történetére, amelyet  Spiró György Padmaly című regényének köszönhetünk. Ő volt a Dobszerda vendége.

A 2025. június 4-ei adás ismétlése: Esti Iskola, Próbacsomagolás, Turul és dínó, Méreg, Lehet lélegezni, Amikor még csak az állatok éltek, Vagánybagoly és a harmadik Á, avagy mindenki lehet más, Alétheia él.   Beszédes könyvcímek egy angol- francia szakos bölcsész, egyetemi oktató, irodalomtörténész, esszéista, kritikus és egyre inkább elsősorban író tollából. Legújabb , s talán legmegrendítőbb kérdéseit ez a furcsa nevű új hősnő, Alétheia segít megválaszolni. Például hogy család nélkül van-e családregény, vagy hogy múlt nélkül van-e jelen, hogy lehet-e valami egyszerre borzalmas és gyönyörűséges,  vagy hogy hol húzódik a határ a  Rigójancsi és a Dunába zuhant Erzsébet híd között. A Dobszerda vendége Bán Zsófia.

A 2025. május 14-ei adás ismétlése: A Balázs Béla-díjas rendező, érdemes és kiváló művész 2021 óta él Amerikában. Azután döntött  így, hogy a Színház- és Filmművészeti Egyetemet, ahol 20 éve tanított,  modellváltás címen a hatalom elfoglalta. Ugyanebben az időben egy dokumentumfilm forgatására hivatkozva házkutatást tartottak náluk felfegyverzett rendőrök, megfélemlítve az ártatlan családot. Úgy érezte, nem maradhatnak tovább Magyarországon. Szász János azóta sikeres karriert futott be az Egyesült Államokban is, mint színházi rendező, mind drámapedagógus és mint tanár. Az Angels in America (Angyalok Amerikában) című színpadi rendezését a washingtoni Arena Stage színpadán való bemutatása idején  az év legjobb színházi előadásai közé választotta a The Washington Post. A nagy füzet, az Ópium, a Wittmann fiúk, a Woyzeck, és más című sikeres  filmjei után az Utas és holdvilág forgatását is elkezdte volna, de ez a terve derékba tört. Washingtoni otthonában beszélgettünk vele néhány napja. Szász János a Dobszerda vendége.

A 2025. április 23-ai adás ismétlése: Milyen lehet egy színésznő számára, ha a saját nagymamájának auschwitzi és más halál-és munkatáborokban átélt elviselhetetlen traumáit eleveníti fel egy saját kézzel írt napló alapján a színpadon. Galló Olga Fullajtár Andrea nagymamája fiatal nőként olyasmit élt át és rögzített milliméteres ceruzavéggel tépett papírdarabokra, amiről csak nagyon kevesek voltak képesek naplószerűen beszámolni. Miután túlélte a poklot,  több mint húsz évig kezébe se tudta venni a leírtakat. De a Kádár-korszak kellős közepén mégis elhatározta: ki kell adatnia ezt a mementónak számító naplót. Ezzel elkezdődött élete második nagy küzdelme a holokauszt és a háború áldozatainak emlékéért. A Dobszerda vendége Fullajtár Andrea. A Gólem Színházban előadott monodrámáról, a nagymamájáról, édesanyjáról és persze a saját életéről is sok fontos gondolatot megoszt a hallgatókkal és a szerkesztő-műsorvezetővel, Váradi Júliával.

A 2025. március 19-ei adás ismétlése: Húsz évvel ezelőtt ezen a napon zárult le a "7 bűn: Ljubljana-Moszkva" című kiállítás a Ljubljana-i Modern Művészeti Múzeumban. A világsikert aratott kiállítás fő kurátora az elismert szlovén művészettörténész, Igor Zabel volt. A 2004-ben rendezett kiállítás hét olyan tulajdonságot vizsgált művészeti alkotások bemutatásával, amelyek akadályai lehettek a nemzetközi szolidaritásnak. Ilyen volt a kollektivizmus, az utópizmus, a mazochizmus, a cinizmus, lustaság, a szakszerűtlenség és az elfogult nyugat imádat. Egy évvel később a fiatal kurátor váratlanul meghalt. A róla elnevezett  művészettörténészi díj a régió egyik legjelentősebb kortárs művészettel kapcsolatos kitüntetése lett. 2024-ben a díjat András Edit, magyar művészetkutató nyerte el a kelet-európai művészet és művészettörténet-írás hegemónia-ellenes diskurzusaihoz való hozzájárulása, valamint progresszív és kritikus kurátori, kutatói és szerzői munkássága elismeréseként. András Edit a Kulturális átöltözés és a Határsértő képzelet című remek művészetelemző kötetek szerzője volt a Dobszerda vendége.

A 2025. február 26-ai adás ismétlése: Fiatal felnőttkori stresszhelyzetek, ezekből következő pánikrohamok, félrevezető túlélési stratégiák, félrecsúszó gyereknevelés, félreértelmezett aggodalmak, és legfőképpen rengeteg hazugság. Ezek a fiatal film-és színházrendező Schwechtje Mihály leggyakoribb témái. Már a nemzetközi sikereket jelentő "Remélem, legközelebb sikerül meghalnod" című filmje is hasonlóan nehéz, szinte elháríthatatlan frusztrációkról szóltak, amelyek egy tinédzser életét tehetik tönkre. A Filmszemlén bemutatott, mikro költségvetésből készült új filmje fiatal felnőttek megrendítő konfliktusait tárja elénk. De a színpadokon rendezett előadásaiban is nagyon hasonló terepeken mozognak a szereplők. Schwechtje Mihály volt a Dobszerda vendége.

A 2025. február 5-ei adás ismétlése: Ezen a héten lenne 95 éves Petrovics Emil, a háború utáni magyar komponistanemzedék egyik legismertebb tagja. Írt vokális és hangszeres darabokat, színpadi és filmzenét, legendás tanára volt a hajdani Színház és Filmművészeti Főiskolának, majd Egyetemnek, és évekig ő igazgatta az Operát. Rá is emlékeztünk lányával, Petrovics Eszterrel, Erkel Ferenc-díjas magyar televízió rendezővel és szerkesztővel, akire nem csak édesapja meghatározó személyisége, tehetsége és tudása, hanem a csodálatos színészi képességekkel és különleges emberi tulajdonságokkal rendelkező, nemrég 92 évesen elhunyt édesanyja, a kiváló művész, Galambos Erzsi is nagy hatással volt.

A 2025. január 22-ei adás ismétlése: A hajdani köznemesi származású Beliczay családot négy generáción keresztül folyamatosan számtalan csapás érte. Mégis mindig akadt köztük legalább egy valaki, aki legyőzte a sorsot. Túljárt az ellenség eszén és véghez vitte a család eredeti nagy elhatározását, amely mellett mindvégig kitartott. Folytatta és fejlesztette a mézeskalács készítés Magyarországon egyedülálló hagyományát, ami így máig kiállta majd kétszáz év próbáját. Ebből a nagy történetből nyílt kiállítás a Kiscelli Múzeumban.  A kiállítás ötletadója és részben létrehozója a mézeskalács készítés mestereinek leszármazottja, Beliczay Erzsébet, építészmérnök, környezetvédő, hagyománykutató. Ő volt a Dobszerda vendége.

A 2025. január 8-ai adás ismétlése: Felsorolhatatlanul sok ádáz támadás érte Magyarországon a demokráciát az elmúlt években, de ezek közül is talán az egyik legdurvább az volt, amit négy évvel ezelőtt a Színház- és Filmművészeti Egyetemmel tett a hatalom "modellváltás" címmel. A Vas utcában működő egyetem  akkori hallgatói és tanárai a legváltozatosabb eszközökkel tiltakoztak a kormány felsőoktatási modellváltása ellen. Volt  tánc az esőben, díszőrség a féltetőn, egyetemi blokád és egyetem foglalás, vörös-fehér szalagkorlát, és egyetem mentés. Upor László, az akkori megbízott rektor és oktató, majd az egyetemet elhagyókból szerveződő Freeszfe Egyesület vezetője nemrég megírta a tiltakozások történetét Majdnem lehetetlen címmel. A történet arra is bizonyíték, hogy nem teljesen lehetetlen ellenállni az agresszív hatalmi törekvéseknek. Upor László volt a Dobszerda vendége.

Valóban átadja-e a Wagner Napok művészeti vezetését? Miért lett tagja a Helsinki Bizottság vezető testületének? Miért olyan fontos számára az emberi jogok nyilvános védelme? Mi köti Magyarországhoz, hisz rég óta nem itt él? Mi köti Dániához, amely júliusban veszi át az Eu Tanácsának elnökségét? Milyen Magyarországot tartana ideálisnak? Milyen világot szeretne? Milyen a kapcsolata ugyancsak világhírű karmester testvérével? Az adás vendége Fischer Ádám volt.

A legújabbkori magyar történelemben volt egy legendává lett kézmozdulat. Egy állítólagos nyakkendő igazítás. A legendák általában mélyebben megülnek az emlékekben, mint a valóság. Olyannyira, hogy mára a magyar közvélemény igen jelentős része szerint ez a mozdulat változtatta meg a rendszerváltás után jó irányba induló magyar politikát, konkrétan azt, hogy a liberális demokrata Orbán Viktorból jobb, majd szélsőjobboldali despota lett. Hogy hogy is történt mindez a legautentikusabb politikai szereplő szerint, arról beszélgettünk Haraszti Miklóssal, a rendszerváltás egyik meghatározó politikusával.

Titkosszolgák és besúgók történetei, ügyei, játszmái, s az általuk "megfigyeltek" , vagyis az áldozatok szerteágazó és életreszóló traumája és tragédiája, a XX-ik századi diktatúrák brutalitása, paranoiás szorongása a saját maguk által teremtett ellenségek miatt. Konkrét történetek konkrét helyzetekről szépirodalmi eszközökkel megrajzolva. Gervai András író, újságíró, akitől már a sokadik feltáró beszámolót vehetjük a kezünkbe. Ő volt a Dobszerda vendége.

Esti Iskola, Próbacsomagolás, Turul és dínó, Méreg, Lehet lélegezni, Amikor még csak az állatok éltek, Vagánybagoly és a harmadik Á, avagy mindenki lehet más, Alétheia él.   Beszédes könyvcímek egy angol- francia szakos bölcsész, egyetemi oktató, irodalomtörténész, esszéista, kritikus és egyre inkább elsősorban író tollából. Legújabb , s talán legmegrendítőbb kérdéseit ez a furcsa nevű új hősnő, Alétheia segít megválaszolni. Például hogy család nélkül van-e családregény, vagy hogy múlt nélkül van-e jelen, hogy lehet-e valami egyszerre borzalmas és gyönyörűséges,  vagy hogy hol húzódik a határ a  Rigójancsi és a Dunába zuhant Erzsébet híd között. A Dobszerda vendége Bán Zsófia.

A múlt század ötvenes éveiben a neves orvos-író, dr. Magyar Imre az 1945 és 48 közötti ún. koalíciós átmeneti időszakról írt regényt, amelyet magyarázható módon nem jelentetett meg egyetlen magyar könyvkiadó sem. A Vita Nuova című regény ugyanis a zsidó túlélők szemszögéből vizsgálja, hogyan lehetett, ha egyáltalán lehetett elviselni az ittlétet a szülőföldön és társadalomban, amelyből oly kegyetlenül kiboronáltattak. Magyar Imre nemrég felbukkant regénye  döbbenetesen újszerű átvilágítást nyújt nem csak a drámaian meg-változott politikai helyzetről, hanem arról a fordulatról, amelynek hatásai a mai napig meghatározóak. Kőbányai János, a Múlt és Jövő kiadó vezetőjének köszönhetően most napvilágra került e réges-régi írásmű. A Dobszerda vendége Kőbányai János, író, szerkesztő, filmkészítő, esszéista.

"ELVÉGRE" - ez a címe Szilágyi Ákos költő, esztéta, szerkesztő, Pulitzer-emlékdíjas közíró, Oroszország-kutató, habilitált egyetemi docens legújabb verseskötetének, amelyért ő  kapta az idei Artisjus nagydíjat, amelyet persze teljes életművéért is  bőven megérdemelt. Az új kötetről így ír: "Ez a nyolc éven át hétről-hétre, napról-napra vezetett verses sivatagi napló végső összegzésben egy Én lerombolásának naplója. Ahány vers, annyi lerombolt Én, annyi szabadulás, annyi kigyógyulás. De nem önmagunk – az Én −, hanem a világ kedvéért." Szilágyi Ákos volt a Dobszerda vendége

A Balázs Béla-díjas rendező, érdemes és kiváló művész 2021 óta él Amerikában. Azután döntött  így, hogy a Színház- és Filmművészeti Egyetemet, ahol 20 éve tanított,  modellváltás címen a hatalom elfoglalta. Ugyanebben az időben egy dokumentumfilm forgatására hivatkozva házkutatást tartottak náluk felfegyverzett rendőrök, megfélemlítve az ártatlan családot. Úgy érezte, nem maradhatnak tovább Magyarországon. Szász János azóta sikeres karriert futott be az Egyesült Államokban is, mint színházi rendező, mind drámapedagógus és mint tanár. Az Angels in America (Angyalok Amerikában) című színpadi rendezését a washingtoni Arena Stage színpadán való bemutatása idején  az év legjobb színházi előadásai közé választotta a The Washington Post. A nagy füzet, az Ópium, a Wittmann fiúk, a Woyzeck, és más című sikeres  filmjei után az Utas és holdvilág forgatását is elkezdte volna, de ez a terve derékba tört. Washingtoni otthonában beszélgettünk vele néhány napja. Szász János a Dobszerda vendége.

Hogyan jutottunk el a Fidesz-kétharmadok, a sorosozás, a migránsozás , a brüsszelezés, a határkerítés, a  nem múló rendeleti kormányzás és az „illiberális demokrácia” kiteljesedésének időszakáig? Milyen pszichológiai  magyarázatai lehetnek annak, ahogyan a rendszerváltáshoz vezető úton oly ígéretesnek tűnő, szabadságvágyó magyarországi politikusokat kizárólag a hatalmat, az anyagi javakat és az illiberalizmust előnyben részesítő politikai elit váltotta fel és vált meghatározó erővé. Ezekre a kérdésekre keresi a szakmai választ pszichoanalitikai megközelítésből Göncz Kinga egy nemrég megjelent tanulmánykötetben. Ő volt a Dobszerda vendége. A közéleti témák mellett persze szóba került a gyerekkora, a tanulmányia, a szakmája és természetesen az édesapja, az oly sokak által hiányolt Göncz Árpád, volt államelnök is.

Már egészen fiatalon a magyar képzőművészet elismertetését tűzte ki céljául, ezen belül is elsősorban a magyar festészetét. 2003-ban ő volt az egyik alapítója a rendkívül népszerűvé vált művészeti és kulturális periodikának, az Art Magazinnak. Ma ő az egyik legjelentősebb belvárosi galéria tulajdonosa, ahol a legelismertebb művészek mellett eddig ismeretlen, de sokat ígérő fiatal alkotóknak is lehetőséget ad arra, hogy megmutatkozzanak. A kiállítások megnyitói unikális  eseményekként vonzzák az egyre nagyobb közönséget. Einspach Gábor hihetetlen erővel és akarattal küzdött meg nemrég egy leküzdhetetlennek vélt súlyos betegséggel. A küzdelem és a gyógyulása történetét megosztotta a nyilvánossággal, mert sokan és sokat tanulhatnak belőle. Einspach Gábor volt a Dobszerda vendége.

Milyen lehet egy színésznő számára, ha a saját nagymamájának auschwitzi és más halál-és munkatáborokban átélt elviselhetetlen traumáit eleveníti fel egy saját kézzel írt napló alapján a színpadon. Galló Olga Fullajtár Andrea nagymamája fiatal nőként olyasmit élt át és rögzített milliméteres ceruzavéggel tépett papírdarabokra, amiről csak nagyon kevesek voltak képesek naplószerűen beszámolni. Miután túlélte a poklot,  több mint húsz évig kezébe se tudta venni a leírtakat. De a Kádár-korszak kellős közepén mégis elhatározta: ki kell adatnia ezt a mementónak számító naplót. Ezzel elkezdődött élete második nagy küzdelme a holokauszt és a háború áldozatainak emlékéért. A Dobszerda vendége Fullajtár Andrea. A Gólem Színházban előadott monodrámáról, a nagymamájáról, édesanyjáról és persze a saját életéről is sok fontos gondolatot megoszt a hallgatókkal és a szerkesztő-műsorvezetővel, Váradi Júliával.

Művészettörténész és esztéta. Károlyi Zsigmond, Rákóczy Gizella. Keserű Ilona, Fehér László, Maurer Dóra  életművét kutatta és dolgozta fel. Rendszeresen publikál magyarországi képzőművészeti folyóiratokban, számos kortárs képzőművészeti kiállítás kurátora és társkurátora volt, többek között ő volt a budapesti Q Contemporary művészeti Galéria kurátori igazgatója, 2022-ben pedig  ő volt a kurátora Keresztes Zsófia Az álmok után merek dacolni a károkkal című kiállításának az 59.Velencei Képzőművészeti Biennálé magyar pavilonjában.  Zsikla Mónika ma  az egyre sikeresebb Einspach és Czapolay Galéria fő kurátora, valamint a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem megbízott előadója.  Kurzusának címe: kultúrzsurnalizmus. Zsikla Mónika volt a Dobszerda vendége.

Pszichológusnak készült, de a Berlinben szerzett diploma után a család többi tagját követve inkább a filmrendezés felé  fordult. A budapesti Színház és Filmművészeti Egyetemen, majd a bécsi Filmakadémián, s végül a FreeSZFe-n szerezett rendezői diplomát. Az eddig készült kisjátékfilmjei mindegyike jelentős sikert aratott. A Tarr Béla mentorálásával készült legújabb  filmjét, az Élő kövek-et, amelynek két főszereplője Schilling Árpád és Kizlinger Lilla, a Berlinale versenyprogramjába is beválogatták. Most épp a világhírű svéd rendező, Ruben Östlund készülő játékfilmjében dolgozik. Mészáros Márta unokája, Ladányi Jancsó Jákob volt a Dobszerda vendége.

"Az emberellenes viselkedés nem teljesen nyíltan működik, hanem bujkálva, rejtőzködve, - mint a róka - lopakodva vonul be a társadalom bizonyos részeibe. Jelenleg a hajléktalanok kerülnek ebbe a vesztes helyzetbe. Reméljük, hogy előbb-utóbb a rókának az orrára lehet koppintani."- mondta nem sokkal halála előtt Samu István, emberfeletti munkát végző pszichiáter főorvos aki elsőként szervezte meg a budapesti hajléktalan ellátást. Ő volt Iványi Gábor egyik beszélgetőtársa a nemrég napvilágot látott "Hat beszélgetés" című unikális interjúkötetében, amelyben kilátástalan életekkel, áldozatokkal, kitaszítottakkal és lehetetlennek látszó élethelyzetekből kikecmergő emberekkel szembesülünk. Iványi Gábor a Dobszerda vendége. Azt is megkérdezem tőle, hogy a folyamatosan meghurcolt, a szegényekért küzdő lelkész hogyan lett beszélgető ember.

Krasznahorkai László Az ellenállás melankóliája című regényének zenés színpadi adaptációja, a Valuska Eötvös Péter első és - sajnos utolsó - magyar nyelven írt operája. A premier a világhírű zeneszerző, karmester 80. születésnapjához kapcsolódó rendezvények fénypontja volt. Az előkészületek már javában folytak, amikor a komponistát végzetes betegséggel, agydaganattal diagnosztizálták. Ennek ellenére folytatta a munkát, ami az egész produkciót különös dimenzióba emelte. Kalmár András Az utolsó opera című dokumentumfilmje a halállal szembesülő művészről és egy mindenre elszánt kiváló társulatról szól, akik mindent megtesznek azért, hogy a zeneszerző megérje művének bemutatóját, amelyen 2023 december 2-án részt is vehetett. Eötvös Pétert pontosan egy évvel ezelőtt, március 24-én érte a halál. A Dobszerda vendége Kalmár András, rendező, kultúraszervező.

Húsz évvel ezelőtt ezen a napon zárult le a "7 bűn: Ljubljana-Moszkva" című kiállítás a Ljubljana-i Modern Művészeti Múzeumban. A világsikert aratott kiállítás fő kurátora az elismert szlovén művészettörténész, Igor Zabel volt. A 2004-ben rendezett kiállítás hét olyan tulajdonságot vizsgált művészeti alkotások bemutatásával, amelyek akadályai lehettek a nemzetközi szolidaritásnak. Ilyen volt a kollektivizmus, az utópizmus, a mazochizmus, a cinizmus, lustaság, a szakszerűtlenség és az elfogult nyugat imádat. Egy évvel később a fiatal kurátor váratlanul meghalt. A róla elnevezett  művészettörténészi díj a régió egyik legjelentősebb kortárs művészettel kapcsolatos kitüntetése lett. 2024-ben a díjat András Edit, magyar művészetkutató nyerte el a kelet-európai művészet és művészettörténet-írás hegemónia-ellenes diskurzusaihoz való hozzájárulása, valamint progresszív és kritikus kurátori, kutatói és szerzői munkássága elismeréseként. András Edit a Kulturális átöltözés és a Határsértő képzelet című remek művészetelemző kötetek szerzője volt a Dobszerda vendége.

"Nem lassulni, hanem gyorsulni készülök"- nyilatkozta a napokban Mácsai Pál, színész, rendező, színház igazgató, az éppen húsz éves Örkény Színház alapítója, aki most, két évtized után távozik a főváros egyik legsikeresebb színháza éléről. A színházból semmiképpen nem tűnik el, színészként és rendezőként továbbra is a társulatnál marad. Hogy milyen garanciákat lát az Örkény további sikertörténetét illetően, s hogy mostantól a  Gáspár Máté és Polgár Csaba által vezetett színház vajon milyen irányt vesz majd, erről is megkérdeztük Mácsai Pált, de beszéltünk a festőművész édesapjáról, az urbánus környezetről, amelyben felnőtt, s arról a világról, amelyben ma talán még nehezebb színházat csinálni, mint valaha. Mácsai Pál volt a Dobszerda vendége.

Talán ő volt a legizgalmasabb nő, akit valaha ismertem. 91 évvel ezelőtt Magyarországon született, a sok családi megpróbáltatás után  egy ígéretesebb élet reményében itt hagyta szülőhazáját. Miután doktori vizsgát tett irodalomból és kultúrtörténetből, Los Angelesben a UCLA professzoraként  közel négy évtizedig tanított magyar irodalmat és összehasonlító folklórt a 16. századtól napjainkig. Amikor már lehetett, sokszor jött haza,  húsz évig a CEU vendégprofesszora volt. A kortárs magyar irodalom legkiválóbb képviselőivel interjúköteteket készített, de saját életéről, családjáról is sikeres könyveket írt. Marianna D. Birnbaum, született László Daisy, miután los angelesi háza az összes felmérhetetlen értékével együtt porig égett, hazajött Magyarországra. 90 évesen itt halt meg. A Dobszerdában egy 2018-ban készült interjúval és egy összefoglaló beszélgetéssel emlékeztünk rá Klaniczay Gáborral, aki szakmabeli jó barátja volt.

Fiatal felnőttkori stresszhelyzetek, ezekből következő pánikrohamok, félrevezető túlélési stratégiák, félrecsúszó gyereknevelés, félreértelmezett aggodalmak, és legfőképpen rengeteg hazugság. Ezek a fiatal film-és színházrendező Schwechtje Mihály leggyakoribb témái. Már a nemzetközi sikereket jelentő "Remélem, legközelebb sikerül meghalnod" című filmje is hasonlóan nehéz, szinte elháríthatatlan frusztrációkról szóltak, amelyek egy tinédzser életét tehetik tönkre. A Filmszemlén bemutatott, mikro költségvetésből készült új filmje fiatal felnőttek megrendítő konfliktusait tárja elénk. De a színpadokon rendezett előadásaiban is nagyon hasonló terepeken mozognak a szereplők. Schwechtje Mihály volt a Dobszerda vendége.

"Ha az ember visszanéz az életére, azt látja, hogy annyit kapott vissza, mint amennyit beletett. Én nagyon sokat tettem bele és sokat is kapok vissza" - mondja Molnár Piroska, a Filmkritikusok  új életműdíjasa, Kossuth- és Jászai Mari-díjas magyar színésznő, érdemes és kiváló művész, a kaposvári Csiky Gergely Színház és a Halhatatlanok Társulatának örökös tagja, a Színház- és Filmművészeti Egyetem volt tanára. Eötvös Péter Kossuth-díjas zeneszerző egykori felesége, aki egészen közel nyolcvanadik születésnapjához még mindig tíz előadásban játszik rendszeresen. S mégha nem is  oly könnyű számára a járás, mégis nehezen mond nemet az újabb és újabb megkeresésekre. A színház az élete, ezért is érzi úgy, hogy bár egyedül él, sohasem magányos. Molnár Piroska volt a Dobszerda vendége.

"Minden idők legnagyobb nézőszámot produkáló magyar filmje a Sátántangó. Harminc éve nem lankad iránta az érdeklődés Tokiótól Fokföldig és Amszterdamtól New Yorkig. Tarr megtalálta a közönségét, amelynek nem halványuló szeretete veszi körül.." - mondta laudációjában Báron György a 44-ik Magyar Filmszemle záró estjén a Corvin mozi színpadán, amelyen Tarr Béla vehette át az életműdíjat. A Dobszerda vendége Tarr Béla, aki filmet már sajnos jó ideje nem rendez, annál több fiatal tanítványának segít jobbnál jobb fimjeik elkészítésében.

Ezen a héten lenne 95 éves Petrovics Emil, a háború utáni magyar komponistanemzedék egyik legismertebb tagja. Írt vokális és hangszeres darabokat, színpadi és filmzenét, legendás tanára volt a hajdani Színház és Filmművészeti Főiskolának, majd Egyetemnek, és évekig ő igazgatta az Operát. Rá is emlékeztünk lányával, Petrovics Eszterrel, Erkel Ferenc-díjas magyar televízió rendezővel és szerkesztővel, akire nem csak édesapja meghatározó személyisége, tehetsége és tudása, hanem a csodálatos színészi képességekkel és különleges emberi tulajdonságokkal rendelkező, nemrég 92 évesen elhunyt édesanyja, a kiváló művész, Galambos Erzsi is nagy hatással volt.

Azért akart színész lenni, hogy megnevettesse a közönséget. A színészmesterséget először hazájában, Szlovákiában, aztán Budapesten tanulta, s  a bemutatkozásokkor igyekezett olyan darabokat választani, amiket a nézők mulatságosnak találhattak. De amikor kiderült, hogy valódi színésztehetség, valahogy mégsem a nevettető témák megjelenítőjeként alkalmazták. Enyedi Ildikó  Aranymedve díjas Testről és lélekről-jében  nagyon szigorú, autisztikus viselkedésű minőségellenőrt játszik, aki rendkívüli nehézségek árán próbálja megtanulni az érzelmek elfogadását és az emberi érintést, s aki emiatt végtelenül elszigetelődik. A Katona József Színházban játszott szerepeiben is inkább a tragikus hős dominált. Legújabb filmfőszerepe pedig a II-ik világháború egyik durva tragédiája, a szlovákiai magyarok és zsidók meghurcolása, amely során özvegy asszonyként egy zsidó kisfiút próbál elbujtatni. Borbély Alexandra volt a Dobszerda vendége, akitől azt is megkérdezem, vajon hogy lehet, hogy Magyarországon a legnagyobb sikerei ellenére is egyre jobban mellőzik.Talán a politika áll a háttérben?

A hajdani köznemesi származású Beliczay családot négy generáción keresztül folyamatosan számtalan csapás érte. Mégis mindig akadt köztük legalább egy valaki, aki legyőzte a sorsot. Túljárt az ellenség eszén és véghez vitte a család eredeti nagy elhatározását, amely mellett mindvégig kitartott. Folytatta és fejlesztette a mézeskalács készítés Magyarországon egyedülálló hagyományát, ami így máig kiállta majd kétszáz év próbáját. Ebből a nagy történetből nyílt kiállítás a Kiscelli Múzeumban.  A kiállítás ötletadója és részben létrehozója a mézeskalács készítés mestereinek leszármazottja, Beliczay Erzsébet, építészmérnök, környezetvédő, hagyománykutató. Ő volt a Dobszerda vendége.

Író? Színész? Dramaturg? Énekesnő? Egyszerre mind? Vagy váltakozva? Ahol megjelenik, ott mindig van történet, annak mindig van csattanója. Ha novelláskötetben, ha regényben, ha a színpadon, ha a HaNEM zenekar tagjaként, vagy társaságban mesél. Hol szomorú, hol csak fájdalmasan nevetséges, de a poén nem marad el. Legjobban a Huszadik század izgatja. A nemrég megjelent kötetében például egy, illetve sok Brauner Piroska nevű nő, aki  végigsétál a mocsaras huszadik századon, és egyetlen pillanatra sem hagyja el magát. Ő maga pedig színészként sem. Bíró Kriszta, az Örkény színház színésze, író, dramaturg volt a Dobszerda vendége.

Felsorolhatatlanul sok ádáz támadás érte Magyarországon a demokráciát az elmúlt években, de ezek közül is talán az egyik legdurvább az volt, amit négy évvel ezelőtt a Színház- és Filmművészeti Egyetemmel tett a hatalom "modellváltás" címmel. A Vas utcában működő egyetem  akkori hallgatói és tanárai a legváltozatosabb eszközökkel tiltakoztak a kormány felsőoktatási modellváltása ellen. Volt  tánc az esőben, díszőrség a féltetőn, egyetemi blokád és egyetem foglalás, vörös-fehér szalagkorlát, és egyetem mentés. Upor László, az akkori megbízott rektor és oktató, majd az egyetemet elhagyókból szerveződő Freeszfe Egyesület vezetője nemrég megírta a tiltakozások történetét Majdnem lehetetlen címmel. A történet arra is bizonyíték, hogy nem teljesen lehetetlen ellenállni az agresszív hatalmi törekvéseknek. Upor László volt a Dobszerda vendége.

A 2024. március 2-ai adás ismétlése: A XX-ik és most már a XXI-ik század egyik leghíresebb kortárs zeneszerzőjének néhány hete ünnepeltük a 98-ik születésnapját. Szinte hihetetlen, hogy élete végén egy nemzetközileg is óriási sikert aratott operával hívta fel újra a világ figyelmét. Csodálatos életművében ez volt az első opera. És még hihetetlenebb, hogy hamarosan megszületik az újabb operája! Kurtág György volt a Dobszerda vendége.

Dóri álma, Edit fagylattal, Jobb leszek jövőre, Visszatekintek önmagamra. Ezek nagy vásznakra festett, főként rózsaszínt, fehéret, szürkét és feketét használó olajfestmények címei. Történetek, emlékek, sejtelmes képzettársítások, sokszor felismerhető családtagok, kortársak, művészek, tudósok a realitás és az abszurditás határán. Ezek Fehér László legújabb alkotásaból most nyílt kiállítás az Einspach Galériában a belvárosban. Fehér László a nemzetközi művészeti szcéna legismertebb magyar alkotói közé tartozik. Többek között ő is képviselte Magyarországot a Velencei Biennálén, a grazi Neue Galerie am Landesmuseumban,  a londoni Barbican Centre-ben, a stuttgarti és a berlini IFA Galerie-ben, a bécsi Ludwig Múzeumban. Budapesten is sok kiállítását láthattuk, amelyek  a hetvenes évektől egészen máig a magyar legújabb kori magán-és köztörténeteket tárják elénk a maguk egészen egyedi, hiperrealista stílusában.

Ki vagyok én valójában? Ezt a sorsfordító kérdést próbálja megválaszolni a mennyasszonyi díszben, fehér fátyol alatt ülő Wagner Emese, vagyis valójában a színházi mű szerzője, Szalontay Tünde, aki saját élete legfájdalmasabb felismerésével néz szembe  az általa írt önvallomásos monodrámájában.  A független magyar színjátszás szinte minden helyszínét végigjárta már az Arvisura színháztól kezdve a Pintér Béla Társulaton keresztül a Krétakörön át a Szentendrei Teátrumig, sőt, még néhány külföldi színtársulat tagjaként is. Ma már oktatja is a színpadon való viselkedésmódokat. A Dobszerda vendége Szalontay Tünde, titokzatos, rejtőzködő színésznő.

Mi a különbség a karizma és a sárm között, milyen mértékben tudja befolyásolni egy sármos politikus a választóit, hogyan vezethető félre egy teljes társadalom a politikus személyes vonzereje segítségével, hogyan formálja a politikusi sárm a demokráciát, hogyan fordíthatja át a jót a rosszba, vagy fordítva a személyes rokonszenvével. Mi a csábítás és az ámítás közötti különbség egy -egy politikai vezető megnyilvánulásaiban? A világpolitikát befolyásoló jónéhány mai politikus tevékenységének elemzésével sok, eddig fel nem tett alapkérdésre adott választ Sonnevend Júlia, Amerikában élő magyar médiaszociológus, a New York-i New School for Social Research szociológia és kommunikáció tanszékének docense, akinek SARM című legújabb könyvéről, a világsajtó is beszámolt.

A magyar és a nemzetközi művészet a kisujjában van. Rengeteget tud a kortársművekről, de a régesrég születettekről is. És mindene a kép. Tőle tudjuk napra készen, hogy milyen kiállításra érdemes most éppen azonnal elmenni, hogy hol vannak a legfontosabb kortársművészeti események, hogy hogyan érdemes egy kiállítás képeit okosan megszemlélni és megérteni, s nem nagyon van olyan jelentős kultrális esemény, amelyen ne találkozhatnánk vele. Ő az Art Magazin egyik alapítója és ma főszerkesztője, rádióműsorok, TV-műsorok is kötődnek a nevéhez. Topor Tünde művészettörténész, művészetfelelős a napokban vehette át a Pro Cultura Urbis díjat. Ő volt a Dobszerda vendége.

" Továbbra is azon az állásponton vagyok, hogy nem megyek Magyarországra sem muzsikusi, sem magánemberi mivoltomban. Az eseményeket rendszeresen követem, híreket és újságot az internet segítségével állandóan olvasok, persze csak módjával, mert szeretnék néha zenével, irodalommal és egyéb szép és kellemes dolgokkal is foglalkozni"- vallja Schiff András, a világhírű zongoraművész, aki  2011-ben jelentette be, hogy amíg az Orbán-kormány hatalmon van, nem hangversenyezik Magyarországon. Ma sem lett  optimistább, de változatlanul hisz abban az értékrendszerben, amelyet - úgy látja - folyamatosan el akarnak pusztítani Magyarországon. A Budapesti Fesztiválzenekar turnéján Brahms D-moll zongoraversenyét játssza Bécsben, Erlangenben, Párizsban és Kölnben. A  bécsi koncertje előtti próbán sikerült beszélgetni vele. Ő volt a Dobszerda vendége.

Színházi- és filmszínész képzést indít a Jurányi Házban Bodó Viktor színész, rendező, aki az utóbbi időben német nyelvterületen működő színházakban rendez óriási sikerrel. A most induló független oktatási intézményben olyan képzést tervez, amelyben a film- és színházi színészmesterség egymásra épülő, egymást feltételező tudást ad, s amelynek fontos része a szakmai gyakorlat különböző alapelvek és struktúrák szerint működő alkotóközegekben. Bodón kívül tanít majd többek között Máté Gábor, Mácsai Pál, Székely Kriszta, Polgár Csaba és Miklauzic Bence is. A Dobszerda vendége  Bodó Viktor, akitől azt is megkérdeztük, ő is úgy érzi-e, hogy legsikeresebb rendezése a "Ledaráltakeltüntem" ma aktuálisabb, mint valaha.

A totalitárius rendszerekben a nyílt erőszak mellett a propaganda játszott meghatározó szerepet: a sajtó és a film mellett a könyvtáraknak is komoly feladatot szántak. A könyvtárak a kirekesztés klasszikus példáit mutatják: ez kiterjedt a könyvtárosokra, az állományra és az olvasókra is, s hogy milyen mértékű hatást gyakorolhatott a könyvtár-politika mind a sztálinizmus, mind a fasizmus idején kialakult közállapotokra, arról igen keveset tudhattunk egészen mostanáig, amíg meg nem jelent Sonnevend Péter könyvtárkutató tanulmánya Vörös és Barna címmel, melynek alcíme:  "Adalékok az európai diktatúrák könyvtárainak történetéhez (Szovjetunió, Német Birodalom, Magyar Népköztársaság)". A Dobszerda vendége Sonnevend Péter.