Apaparagrafus [Tilos Rádió podcast]

Beszélgettünk a pro bono ügyvédi tevékenységről, arról, hogy miért vállal valaki ilyen tevékenységet és arról, hogy miért nem. Beszélgettünk arról is, hogy mik ennek a tevékenységnek az előnyei és mik a hàtrányai.   Előkerült az ügyvédek körében komolyan jelen lévő kiégés is, ennek kialakulása, felismerése, megelőzése, a kamarai felelősség és pszichológiai támogatás (vagy éppen annak hiánya) is.   Tóth Balázs volt az egy egyik vendégünk, ő a Miskolci Egyetem jogi karán végzett, majd itt szerzett PhD fokozatot is. 2004 óta a Magyar Helsinki Bizottságnál dolgozik, ahol 2017-ig a Rendvédelmi Program vezetője volt. Közben a négy évig a Miskolci Egyetemen egyetemi oktatóként is működött.   Balázs mindezeken kívül 13 éve az atlatszo.hu ügyvédje is, és ő kapta tavaly a Karsai Dániel Emberi Jogi Díjat.   (Emlékeztetőül: Karsai Dánielnek korábban egy külön Apaparagrafust szenteltünk)   A másik vendégünk Szilas Péter volt. Ő is jogász. Ő a pályafutását az Igazságügyi Minisztriumban kezdte, ahol részt vett az új PTK kodifikációjában, az elmúlt 15 évben pedig ügyvédként dolgozott.   Kifejezetten fontosnak tartja, hogy a jogász társadalmi kérdésekkel is foglalkozzon, fontos szerepet játszik az életében a társadalmi felelősségvállalás és a civil szektor támogatása.   Az Év Pro Bono Ügyvédi Irodája díjat a Jalsovszky Ügyvédi Iroda kapta tavaly, ahol Péter csoportvezető ügyvéd volt egészen addig, amíg Dr. Kátai-Németh Vilmos minisztériumában gyermekjogi helyettes államtitkár nem lett.   A beszélgetésben természetesen a két díjról is volt szó.   És persze a Év Pro Bono Ügyvédje díjról is, mert azt meg a műsor egyik vezetője, Sziklai Tomi kapta 2024-ben.

Ebben a beszélgetésben Kuslits Gábor volt a vendégünk, aki szociális munkás, 26 évet töltött a gyermekvédelmi szakellátásban, először beosztott szociális munkásként, majd vezetőként, ő 2013 és 2021 között ő volt a fővárosi Területi Gyermekvédelmi Szakszolgálat (Tegyesz) igazgatója. Onnan eljött, most a hajléktalan ellátásban dolgozik. Szakmai érdeklődése középpontjában a gyermeki (ellátotti) jogok érvényesítése és az ehhez szükséges segítői magatartás áll. A szociális munka és a szociális munkás megítéléséről beszélgettünk. Arról, hogy mit is csinál a szociális munkás és arról, hogy miért nem eléggé látható az az iszonyúan fontos munka, amit elvégeznek.

Sütöttünk Magyarország alakú karajt, töltjük hozzá a sörikét, ebéd előtt jól megbeszéltük, hogy mit és hogyan eszik a magyar ahelyett, hogy mit és hogyan ehetne. Három vendégünk is volt. Eljött a dietetikus Szabó Adrienn, akinek az egyik legkedvesebb munkatapasztalata a sebészeti és transzplantációs klinikán eltöltött hét éve volt, hobbija a piacra járás. Szakértője a Nemzeti Agrárgazdasági Kamara Tények Ízekre Szedve kampányának, valamint a Lidlnek, a Jókenyér pékségnek és a Grapoilanak, ami mellett dietetikus hallgatókat tanít a Semmelweis Egyetemen, és igyekszik minél többeket edukálni instagram oldalán. Szívügye a fenntartható táplálkozás, erről 2020-ban, a covid előtt közvetlenül könyvet is írt Magyar superfood címmel. Eljött Vida Katalin tanácsadó szakpszichológus, traumaterapeuta is, akinek az utóbbi években a táplálkozáspszichológia kérdései jelentik az egyik fő érdeklődési területét. A 444.hu felületén futó Babramegy gasztroblog írója, a Podkoszt című gasztropodcast társműsorvezetője, az Idei, hazai, zöld című szakácskönyv szerzője. És eljött Szkladányi András bölcsész, angoltanár, basszusgitáros és gasztronómiai szakfordító is. András közel harminc szakácskönyvet fordított, többek közt Gordon Ramsay, Giorgio Locatelli és Julia Child műveit. Közben kitanulta a konyhamészáros és szakácsszakmát, és 2010 óta több neves étteremben dolgozott. Első saját szakácskönyve, a 'Fülétől a farkáig' c. belsőségkalauz idén tavasszal jelent meg. Volt miért a Tilost hallgatni!

Az idei második hőkupola utolsó napján a víz volt a témánk.   A víz, ami nincs, a víz, ami volt, a víz, ami remélhetőleg még lesz.   A témát három, teljesen különböző és ritkábban megszólított aspektusból közelítettük meg, ránézünk a vízre innovációs és társadalmasító szemmel, vízőrző szemmel és történész szemmel is.   Eképesztő karriert befutó szakemberek fogadták el a meghívásunkat, én is csak pislogok.   Az első szempárt Molnar Kata hozta, ő vízdiplomata, a WaterLab nevű társadalmi innovációs platform alapítója.   A Jordán és a Nílus folyók vízdiplomáciai és nemzetbiztonsági tárgyalásain vett részt, nemzetközi víz- és klímapolitikai koalíciót koordinált, dolgozott aszálykrízis sújtotta térségekben, vízkockázati modszertant fejlesztett, olyan, zöld pénzügyi eszközökön dolgozott, amelyek a ökoszisztémák pusztulásából fakadó gazdasági kockázatok kezelését szolgálják.   A másádik szempár Réder Ferencé volt, ő vegyészmérnök, okleveles biológusmérnök, az NKE fejlesztéspolitikai szaktanácsadója. Természetmegőrzéssel, vízvédelemmel foglalkozik, az EU Víz Keretirányelv a szakterülete.   Jelenleg a Nemzeti Fejlesztési Központ, Környezeti és Energiahatékonysági Fejlesztési Programok Irányító Hatóságán dolgozik, hivatalos munkája mellett pedig kiemelt szerepet tulajdonít a civil szervezetekkel való együttműködésnek, többek között a VízŐrző Mozgalom, a Vízválasztó és a Víz Koalíció aktív tagja, a Patakrevitalizáció oldal szerkesztője, a HódHívők társaságának tagja.   A harmadik szempár Vadas Andrásé volt, ő környezettörténettel foglalkozik, azon belül is a vízhasználat történetével a középkortól egészen a 19. századig bezárólag.   Az ELTE-n tanít és közben Budapest környezettörténetével és egy, a Duna iparosodástörténetével foglalkozó kutatócsoport munkájában is részt vesz.   Elképesztően izgalmas és fontos szakemberek ők, a téma pedig nem is lehetne aktuálisabb, fenyegetőbb és ijesztőbb.   -----------   A beszélgetésben elhangzott néhány honlap és könyv, ezek az alábbiak voltak:   Réder Ferenc saját oldala: https://www.facebook.com/patakrevitalizacio Patakmánia&VízŐrzők: https://www.facebook.com/groups/661809075001391 Vízőrző Mozgalom: https://www.vizorzomozgalom.hu/ Vízválasztó Mozgalom: https://viz-valaszto.hu/ Víz Koalíció: https://vizkoalicio.cka.hu/, https://www.cka.hu/vizminimum-vizugyi-bakancslista/ Kék Sodrás: https://www.facebook.com/keksodras/, https://www.facebook.com/groups/309313205813397 Varga Domokos VIZEK KÖNYVE: https://mandadb.hu/tetel/400403/Vizek_konyve Szendőfi Balázs Az egymillió horgász országa Andrásfalvy Bertalan: A Duna mente népének ártéri gazdálkodása (https://kiutak.hu/linkek/andrasfalvy-bertalan-a-duna-mente-nepenek-arteri-gazdalkodasa/) “Living with Water Scarcity” by David Zetland (http://www.riversimulator.org/Resources/Books/LivingWithWaterScarcityZetland2014.pdf) HERMAN OTTÓ: A MAGYAR HALÁSZAT KÖNYVE (https://mek.oszk.hu/03100/03104/html/)

A 70. adásban a bértranszparenciával, nemi különbségekkel, bérszakadékkal és különböző munkajogi kérdésekkel foglalkoztunk, csupa fontos, releváns és nehéz téma. Hunger Sára már volt nálunk, ő ELTE ÁJK habilitált docense, kutatási érdeklődése a munkajog széles spektrumán mozog, a nemek közötti egyenlőség jogi és szociálpolitika kérdéseitől a romák és a nők foglalkoztatáspolitikai stratégiáján át a szociális párbeszéd hazai és uniós intézményéig. Fodor T. Gábor több, mint 25 éve ügyvéd, munkajogász, a munkaidős szabályozás egyik legismertebb szakértője. Nagyon jó beszélgetés volt.

A nem "klasszikus" családokról beszélgettünk.   A téma azért is fontos, mert közel ugyannyian élnek nem "klasszikus családokban, tehát mozaik-, egyszülős és szivárványcsaládokban, mint "klasszikus", papa-mama-gyerekes családban, mégis, róluk alig van szó, az ő nehézségeikről, kihívásaikról, jog és társadalom előtti egyenlőségükről csak ritkán beszélünk.   A témához három vendéget hívtunk.   Bogár Zsuzsát, aki pszichológus, családterapeuta, a Mozaikcsalád Központ megalapítója és vezetője. Egyetemi oktató, többek között a "Válásterápia" és a "Mozaik a családom" című könyvek szerzője.   Fő szakterülete a mozaikcsaládok pszichológiája valamint a válási és párkapcsolati krízisekben nyújtott támogatás.   Nagy Annát, aki 21 éve létrehozta az Egyszülős Alapítványt, majd tíz évvel később az első Egyszülős Központot, 4 évvel később a másodikat, tavaly szeptember óta pedig a központokhoz kapcsolódik az Egyszülős CsillagPont fejlesztőközpont, ahol egyetlen szülő által nevelt sérült gyerekeknek nyújtanak egyéni fejlesztést.   Közben írt egy könyvet egyedülálló szülőkről egyedülálló szülőknek.   És Pál Mártont, aki családjogi aktivista, az „A család az család” mozgalom egyik kezdeményezője és legismertebb arca. Évek óta dolgozik azért, hogy minden család – összetételétől függetlenül – egyenlő elfogadásban és jogokban részesüljön. Férjével közösen két gyermeket nevelnek, és saját történetükön keresztül is sokat tesznek a társadalmi párbeszédért. Munkáját több civil szervezet is elismerte, és mára a magyar szivárványcsaládjogi aktivizmus egyik meghatározó szereplőjévé vált.

Két vendégünk is volt ebben a műsorban, az egyikük Kadét Ernő, újságíró, kommunikációs szakember, a Roma Sajtóközpont - Roma Press Center főszerkesztője. Munkájának középpontjában a roma közösségek társadalmi helyzete, a közéleti nyilvánosság és az önreprezentáció áll. Kommunikációs szakemberként több civil szervezet és kezdeményezés kommunikációs vezetője volt. Számos országos kommunikációs kampány szervezőjeként, kreatív szakembereként és vezetőjeként dolgozott. A másikuk Nebl Zsolt, mezőgazdasági vállalkozó és családapa, a SUGO Tamburazenekar vezetője. Több, mint egy évtizede foglalkozik zenei neveléssel, személyes elköteleződésből. A gyerekek térítésmentesen tanulnak nála, a projekt külső támogatás nélkül működik, a hangszereket pedig vagy saját kezűleg építi, vagy saját forrásból szerzi be számukra. Zsolt hitvallása, hogy amelyik gyerek kezébe hangszert ad, az nem kallódik el. És ez olyannyira igaz, hogy zenekarával - Magyar Péter meghívására - ott is voltak a Parlamentben, zenéltek és énekeltek, amitől aztán az egész ország (kivéve hat mihazánkos mihaszna) elolvadt. Elképesztő megtiszteltetés, hogy elfogadta ez a két csodás ember a meghívásunkat, nagyon vártuk a velük való beszélgetést roma reprezentációról, társadalmi mobilitásról, a kultúráról, mint identitásról, roma-nem roma együttélésről és persze arról, hogy van-e elég roma államtitkára és minisztere a Magyarországnak.

Az Apaparagrafus 67 (!) adásában az előző rendszerről, annak kommunikációelméleti és -gyakorlati, pszichológiai és szociológiai aspektusairól beszélgettünk Polyák Gáborral, Szirtes Lilivel és Váradi Lucával. Polyák Gábor jogász, kommunikációs szakember, az ELTE BTK egyetemi tanára, a TK tudományos főmunkatársa, a Mérték Médiaelemző Műhely vezetője. 2020-ban elnyerte a Potsdami Egyetem Voltaire-díját a toleranciáért, 2025-ben az Év Oktatójának választották a HÖOK szavazásán Emberi Példakép kategóriában. Szirtes Lili tanácsadó szakpszichológus, integratív terapeuta, pszichodráma asszisztens és EMDR practitioner. 2023-ban jelent meg A bántalmazó árnyékában: Kiút a traumából az EMDR módszerével című könyve, amelyben egy gyerekkori szexuális bántalmazás történetét és terápiáját dolgozza fel. Magánpraxisa mellett jelenleg a második kötetén dolgozik, amely az anyasághoz való viszonyt vizsgálja a komplex traumatizáció fénytörésében. Lili viszi a Tabutojás oldalt. Váradi Luca szociológus, a CEU tanára. Főbb kutatási területei a romákkal szembeni előítéletek és diszkrimináció, illetve ezek csökkentésének lehetőségei. Jelenleg egy nemzetközi kutatási projektet vezet, amelyben a romákkal szembeni lakhatási diszkrimináció csökkentésének lehetőségeit vizsgálják. Néhány héttel ezelőtt indult el az Így éltünk itt - közösségi archívum. Magyarország, 2010-2026 közösségi archívum, amelynek társalapítója, amiben az elmúlt 16 év személyes történeteit gyűjtik arról, hogy hogyan hatott a politika az emberek mindennapjaira. Szóval szételemeztük az elmúlt 16 évet,

Két csodálatos emberrel beszélgettünk, mindketten felépülő függők, mindketten másoknak segítenek.   Függőknek és hozzátartozóiknak tartanak egyéni és csoportos foglalkozásokat.   Bajzáth Sándor (addikt.hu) szociális munkás, addiktológiai konzulens és gyászcsoportvezető és író, Oláh Péter pedig a Megálló Csoport Alapítvány Alapítvány kuratóriumi elnöke és programvezetője.   Velük beszélgettünk függésről és függőségről, hozzátartozók nehézségeiről, egyéni, társas, társadalmi és politikai felelősségről, a segítségkérés és a segítségnyújtás tereiről és lehetőségeiről.

Még nem tudtuk, nem tudhattuk, hogy ki nyeri a választást, amikor már kitaláltuk, hogy kiket szeretnénk elhívni, hogy a választásról, a múltról és a jövőről beszélgessünk.   Arról, hogy milyen volt és milyen lehet a mi országunk.   A mindenki Magyarországa.   Ónody-Molnar Dóra a Jelen hetilap munkatársa volt az egyik vendégünk. Dóra az újságírói munkája mellett rendszeresen részt vesz társadalmi célú ügyekben is, munkáját csomó, nagyon komoly szakmai díjjal ismerték már el. Hogy csak kettőt emeljek ki: Minőségi Újságírásért Díj és Szegénységről Méltósággal Sajtódíj.   Szénási Szilvia az Uccu Roma Informális Oktatási Alapítvány ügyvezető igazgatója és kuratóriumi tagja is vendégünk volt, ő a sztereotípiák és az előítéletek visszaszorítása érdekében végzett közösség- és szemléletformáló tevékenységéért 2026-ban Magyar Bronz Érdemkereszttel tüntettek ki.   És vendégünk volt Bódi Mátyás regionális elemzõ geográfus, választási szakértő is, a Választási földrajz - Electoral geography oldal egyik szerkesztője, aki szinte minden csomó hazai és külföldi médiumban szakértette már a hazai választást.   A poszt-NER első adása volt, hallgassátok sok szeretettel!

Egy évvel ezelőtt, a rendőrség napján posztolt egy képet Rétvári Bence, a Belügyminisztérium miniszterhelyettese és parlamenti államtitkára. A képen Laponyi Zsolt őrmester is szerepelt.   No meg a KDNP.hu felirat.   Az őrmester nyilvános posztban kérte Rétvárit, hogy ne használja politikai marketinghez a róla készült fotót.   Másnap felfüggesztették a nyilvános és szakmai szerepléseit, kitették a seriffprogramból és még fegyelmi eljárás is indult ellene.   Az őrmester idén március elején mondott le.   A 64. Apaparagrafus egyik vendége ő volt.   Róla egyébként azt kell tudni, hogy Miskolcon és Szentendrén nőtt fel, itt aktívan kézilabdázott is. A gimnázium elvégzése után bartendernek tanult, először a kereskedelemben, majd a vendéglátásban helyezkedett el.   Mindeközben megalapította saját strandkézilabda egyesületét, amely jelenleg is működik, női és férfi szakággal egyaránt. Utóbbinak játékosa is.   2022-ben kezdte meg a tanulmányait a rendőrképző akadémián.   A másik vendégünkről Tran Dániel volt, ő a Budapesten, Szegeden, Pécsen, Nyíregyházán és Debrecenben is jelen lévő ügyvédi szindikátus, a Tran és Nemes Ügyvédi Társulás vezetője.   Mint büntetőjogász és kriminológus 2015 óta az ELTE ÁJK megbízott oktatója, itt fegyelmi, oktatómentori és szakkollégiumi feladatokat is ellát.   Emellett 2022 óta a Budapesti Ügyvédi Kamara választott tisztségviselője is.   Hisz abban, hogy a jogászoknak kiemelt felelőssége van a társadalom leginkább rászoruló tagjainak és csoportjainak támogatásában. Ezért is büszke rá, hogy a Tran és Nemes Ügyvédi Társulás törekvéseit a Magyar Ügyvédi Kamara és a PILnet globális clearinghouse 2024-ben "az év pro bono ügyvédi irodája" díjjal ismerte el.   Tran Dániel Laponyi jogi képviseletét látja el.   És nem egyedül, hanem műsorunk másik vezetőjével, SziklaiTamással, aki egyébként 2023-ban volt az év pro bono ügyvédje.   Szóval izgalmas beszélgetés volt, Zsolt ügyén keresztül megnéztük a rendőrség jelen állapotát, Dani segítségével pedig a hazai igazságszolgáltatás kontextusából vizsgáltuk azt, hogy a rendőrség állapota mennyiben/mennyire befolyásolja az igazságszolgáltatást a büntetőügyek során.

"Fogadj örökbe egy táborozót."   Nagyon klassz gondolat, hogy szegénységbe született gyerek is táborozhassanak izgalmas, ellenpedagógiai helyeken, az Akáció Alapítvány azt a célt tűzte ki maga elé, hogy összehozza a táboroztatókat olyan helyekkel, amelyek szívesen küldenének olyan gyerekeket nyaralni, akiknek anyagilag ez nem fér bele.   A téma kapcsán három vendégünk volt.   Bakonyi Katalin volt az egyikük. Ő pedagógus, az első magyarországi Waldorf-iskola osztálytanítója majd könyvtárosa volt. Közben kicsit tanított a solymári Waldorf-tanárképző Intézetben és más továbbképzéseken. 34 év után, két éve ment nyugdíjba a Pesthidegkúti Waldorf Iskolából. Megalakulása óta az Akáció Alapítvány egyik kurátora.   A második vendégünk Csapi Júlia, gyógypedagógus és drámapedagógus volt. Ő 2024 szeptembere óta Burattino Iskola, Gyermekotthon vezetője, aminek egyébként édesanyja az egyik alapítója.   A tanítás mellett táborokat vezet, szakköröket tart.   Gyógypedagógusként célja, hogy egy valóban inkluzív, elfogadó és biztonságos közeget teremtsen minden gyermek számára.   Harmadik vendégünk pedig Jánosi Dávid volt. Ő egyébként építész, de nem ezért hívtuk el, hanem azért, mert az egyik nyári tábor fő szervezője, ő ott a pedagógiai főispán. Náluk 2025 nyarán volt először Akáció által támogatott gyerek, három testvér érkezett egy szülők átmeneti otthonából. Lesz tehát egy ember a koordináló szervezetből, egy ember egy küldő intézményből és egy ember (mit ember, egyenesen a főispán) egy befogadó táborból.   Témáink voltak Bánk, Szendrő, Szálka és ezek leszármazottjai, ellenpedagógia, inklúzió, társadalmi felelősség és integráció, a táborok múltja, jelene és jövője.   Ó, ió, ció, áció, káció, akáció!

Ezúttal vendégünk volt Bátonyi Péter, művészettörténész, műemlékvédő. Az ELTE művészettörténet szakán végzett, 2013 és 2024 között különböző minisztériumokban (BM, Miniszterelnökség, Építési és Közlekedési Minisztérium) dolgozott, 2024 novemberében a Partizánon tárta a nyilvánosság elé a kormány és gazdasági holdudvara műemlékromboló visszaéléseit. Jelenleg egy új, szakmailag autonóm műemléki szervezet jövőbeli felállításárt dolgozik. És vendégünk volt Edvy Athina kulturális örökség szakember is, ő a szocialista korszak örökségének védelmével foglalkozik. Munkájában igyekszik történeti, társadalmi és építészeti aspektusokat egyaránt érvényesíteni. Velük beszélgettünk hát mindenféle épített örökségünkről, azok védelméről és nem védelméről. Még a Rákóczi téri metrókijárat építésze is betelefonált a műsorba.

Megint jött egy újabb csütörtök, Kurtág György éppen 100 éves lett, szóval mi is zenével foglalkoztunk.   Zömmel.   Elhívtuk Barna Emília szociológust, populáriszene-kutatót, a BME Szociológia és Kommunikáció Tanszékének docensét, a Helyzet Műhely tagját. Emília főbb kutatási témái közé tartozik a zeneipar és a digitalizáció, a kulturális munka, a zene és a genderviszonyok, illetve a zene és a politika viszonya.   És elhívtuk Fehér Renátó költőt, írót, szerkesztőt is, a József Attila Emlékhely intézményvezetőjét.   Renátó irodalommal, közművelődéssel, kultúrpolitikával foglalkozik.   Három verseskötet szerzője, áprilisban jelenik meg A merénylők fénykora című első regénye a Magvető Kiadónál.   A közelmúltban Bruce Springsteen Nebraska című lemezére és Kurtág György 100. születésnapjára is írt egy-egy versciklust.   És nemcsak, hogy elhívtuk őke, de el is jöttek, velük beszélgettünk kicsit Kurtágról, de főleg Bruce Springsteenről és a Nebraska albumáról, patriotizmusáról, a magyar patriotizmusról, a popzenéről, populizmusról és genderről.

Ismét nagyágyúk voltak az Apaparagrafusban, közeleg a választás, erről volt szó a legutóbbi Apaparagrafusban. Eljött hozzánk Csigó Péter, szociológus, a BME Szociológia Tanszék oktató-kutatója. Kutatási területe a neoliberális demokrácia képviseleti válsága, politika és pénzügyi kapitalizmus viszonya. Közéleti írásai a Milla, a Párbeszéd, a Mérce felületein jelentek meg. Vendégünk volt Hann Endre szociálpszichológus is, ő az 1989-ben alapított Medián Közvélemény- és Piackutató Intézet igazgatója. Rendszeresen publikál elemzéseket, elsősorban a HVG hasábjain, de gyakran szerepel más orgánumokban is. Az eddigi választásokon átlagosan a legpontosabb előrejelzések fűződnek a nevéhez. És eljött Schultz Nóra politikai elemző is. Elemzései és véleménycikkei elérhetőek a Substack-en futó hírlevelében és a független média különböző felületein. Ezen túl műsorvezetőként dolgozik a Jólvanezígy című közéleti reggeli műsorban, illetve rendszeres szakértője a DW magyar és az RTL adásainak. Közvéleménykutatások, demokrácia, deficit, játékszabályok, jogállam, közbeszéd volt a témánk, szuperizgalmas volt, olyan sok volt a betelefonáló, hogy egy idő után ki is kapcsoltuk a telefont.

Újra és megint nagyon izgalmas témával foglalkoztunk az Apaparagrafusban, környezetpszichológiáról és egzisztencializmusról, életről és halálról, jelenről és jövőről beszélgettünk Dúll Andreával és Kőváry Zoltánnal. Dr. Dúll Andrea környezetpszichológus, az MTA doktora, az ELTE-PPK Ember-Környezet Tranzakció Intézet igazgatója, a kar dékánja, a BME Szociológia és Kommunikáció Tanszékének egyetemi tanára. A magyarországi környezetpszichológia tudományterületének és intézményrendszerének megteremtője. Az ELTE-n és a BME-n kívül több felsőoktatási intézményben oktatja a környezetpszichológiát alap-, mester- és posztgraduális szinten pszichológusoknak, építészeknek, dizájnereknek. Az ELTE Környezetpszichológia Kutatócsoportjának vezetője. Kutatási területe az ember és a fizikai (természeti és épített) környezet viszonya - az otthoni, a munkahelyi, iskolai környezetek, valamint a természeti helyek és az emberek kölcsönkapcsolata, a személy-környezet összeillés. Oktató- és kutatómunkája mellett számos gyakorlati projekt környezetpszichológia szakági szakértője. Dr Kőváry Zoltán, az ELTE-PPK habilitált egyetemi docense, klinikai szakpszichologus, magyar nyelv és irodalom szakos bölcsész 10 éve az ELTE oktatója, előtte 11 évig a Szegedi Tudományegyetemen dolgozott. Főként klinikai tárgyakat, művészetpszichológiát, egzisztenciális pszichológiát és pszichoanalízist tanít. Fő kutatási területe a kreativitás pszicho-biográfiai vizsgálata illetve az egzisztenciális pszichológia és a pszichoanalízis történte. Magánpraxis keretein belül foglalkozik páciensekkel, de korábban dolgozott pszichiátrián, drogambulancián, egyetemi tanácsadóban és nevelési tanácsadókban is. Több mint 100 közlemény szerzője, legfontosabb műve a "Bevezetés az egzisztenciális pszichológiába” című 800 oldalas könyv, ami már angol nyelven is megjelent.

2026. első Apaparagrafusának témája az orvosi kommunikáció volt. Ehhez két csodás és rendkívül fontos szakembert hívtunk meg. Ők pedig. Prof. Varga Katalin, PhD. DSc. pszichológus, egyetemi tanár, 1986 óta az ELTE oktatója, jelenleg az Affektív Pszichológia Tanszék vezetője. 1991-ben elvégezte a Magyar Pszichiátriai Társaság Hipnózis Egyesületének hipnoterápiás tanfolyamát, majd Mexikói Ericksoni Központban (Centro Ericksoniano de México) „ericksoni pszichoterapeuta”címet szerzett. Hipnoterapeutaként egyre több területen (szülészet, általános anesztézia, orvos-beteg kommunikáció, transzplantáció) szorgalmazza a pozitív szuggesztiók alkalmazását, és általában a lélektani szempontok érvényesítését. 2007-től az ELTE PPK Perinatális szaktanácsadó szakirányú továbbképzés szakfelelős alapító oktatója. Számos könyv és publikáció szerzője, illetve szerkesztője a hipnózis és a szuggesztív kommunikáció, perinatális tudományok témakörben, a “Szuggesztiók Alkalmazása a Szomatikus Orvoslásban Képzés” kidolgozója és szakmai vezetője. Dr. Spányik András, pszichoterapeuta, pszichiáter. Bálint-csoport vezetőként rendszeresen vezet csoportokat. A MedSpot Alapítvány orvosi vezetője, valamint a Panoráma Poliklinika pszichiátriai és pszichoterápiás magánellátásának alapítója. Doktori kutatásait az ELTE PPK-n végezte, melynek fókuszban az orvosi pályaszocializáció, az egészségügyi dolgozók mentális állapota és az orvos–beteg kapcsolat kérdései álltak.

Amikor kitaláltuk ennek az adásnak a témáját, még nem tudtuk, hogy milyen intézkedések fognak életbe lépni azonnali hatállyal, így az eredeti műsorterven változtatnunk kellett, szinte a teljes műsoridőben a javítóintézetekről és azok működéséről, céljáról volt szó, de azért előkerült a nemrég megjelent "Köztünk járnak" című könyv is, ami a gyerekkori szexuális bántalmazásról szól. A két vendégünk a Hintalovon Gyermekjogi Alapítványtól érkezett, eljött Gyurkó Szilvia, aki 2002-ben szerzett diplomát az ELTE jogi karán. Gyermekjogi és gyermekvédelmi tanulmányokat folytatott a Columbia Egyetemen, New Yorkban, és végzett kurzusokat a Genfi Egyetemen és a Harvard szervezésében is. 2016-ban alapította a Hintalovon Gyermekjogi Alapítványt, amelynek gyermekjogi, gyermekvédelmi és gyermekrészvételi programjai mára itthon és külföldön is elismertek. Rendszeresen publikál szakmai anyagokat tudományos folyóiratokban, valamint gyermekjogi érzékenyítő cikkeket. A másik vendégünk Vaskuti Gergő volt, aki pszichológus és kriminológus. Dolgozott iskolában, gyermekotthonban, nevelőszülői hálózatnál és gyerekekkel foglalkozó civil szervezetnél is. Pszichológusként elsősorban kamaszokkal és kamaszokat nevelő családokkal foglalkozik. A Hintalovon Alapítványhoz 2019-ben csatlakozott. Az alapítvány NEMECSEK Programjában összeérnek a különböző területeken szerzett tapasztalatai. Ennek köszönhetően igazán hatékonyan tudja segíteni a különböző intézményeket, közösségeket abban, hogy minél megtartóbb és biztonságosabb környezetet teremthessenek a gyerekek és a körülöttük lévő felnőttek számára.

Berobbantottuk a mansplaining-cunamit, jött ugyanis az újabb Apaparagrafus, ezúttal pedig végre Sziklai Tamás is volt, szóval nem egyedül beszélgettem a két férfivendégünkkel. Az egyikü Kovács Bálint volt, aki íróként és újságíróként is régóta foglalkozik a nők elleni erőszak és a szexuális zaklatás témájával, Facebook-oldalán az utóbbi időkben kifejezetten sokat posztol ezerkől a dolgokról. Puszild meg – Szexuális zaklatás, a #metoo jelenség és ami mögötte van című riportkönyve 2018-ban jelent meg. Korábban az Origo, később az Index, jelenleg a HVG újságírójaként több színház és színitanoda zaklatási ügyeit tárta fel. Junior Prima-díjas újságíró. Lehetne, hogy csak aludjunk? című novelláskötete 2021-ben, Vágták volna le című regénye 2023-ban jelent meg. A másik férfink pedig Szilágyi László lesz, ő a Billog Burger Bár marketingese. Magyarország első közéleti burgerezője nemcsak cheddar sajtszószt ad a burgerekhez, hanem társadalmi szerepvállalással fűszerezi azokat. László nemzetközi marketing szakon szerzett diplomát majd több területen is foglalkozott céges kommunikációval, márkaépítéssel, rendezvényszervezéssel. Az elmúlt években a billog PR tevékenységét és social media tartalomgyártásáért felel, aminek keretében bevezette Magyarországra az Angel Shot segélykérő koktélt a bántalmazott nők megvédésére. Főszervezője volt az Angel Day Fórumnak, ahol a hazai civil szervezetek és túlélő nők tudtak szakmai egyeztetést folytatni, és közösen fellépni a nők védelmében. Napi aktivitása és társadalmi érzékenysége miatt került az elmúlt időszakban a közélet figyelmébe. Szóval persze egyáltalán nem mansplaining volt, de nőket már rengeteget hívtunk meg, hogy a témáról beszéljenek, most meghívtunk férfiakat is, hogy kapcsolati erőszakról, feminizmusról, társadalmi felelősségvállalásról és a férfiak pozíciójáról mondják el a véleményüket.

Ezúttal a közelgő választás volt a téma.   Választáslélektan, választásszociológia, közvéleménykutatások, kilátások, törvények.   Az egyik vendégünk Szabó Andrea volt, aki szociológus, politikatudós. Szakterülete az ifjúságszociológia és a választói magatartás.   A másik vendégünk pedig Krekó Péter volt, a Political Capital ügyvezetője, aki szociálpszichológusként az álhírek, az autoriter befolyás és a demokratikus ellenállóképesség területére specializálódott.   KIfejezetten izgalmas beszélgetés volt, amiről csak akkor fogjátok tudni, hogy tényleg jó volt-e, ha meg is hallgatjátok, szóval hallgassátok!

Nők, romák, művészet, reprezentáció voltak a témáink, amikről két vendégünkkel beszélgettünk. Az egyik vendég Horváth Anita fotográfus volt.   Ő a tanulmányait a Budapesti Metropolitan Egyetem Fotográfia BA szakán, majd a MOME Fotográfia MA képzésén végezte, diplomamunkájában Omara életművének autonóm olvasatát dolgozta fel.   Munkáiban a roma női tapasztalat, az önazonosság és a társadalmi reprezentáció kérdései jelennek meg. Sorozataiban gyakran saját történetein keresztül vizsgálja a kollektív emlékezetet és az identitás vizuális nyelvét.   Szerepelt több hazai és nemzetközi kiállításon, többek között a budapesti Capa Központban (European Kinship, 2025), az OFF-Biennále Budapest programjában (these walls are not here to defend us, 2025), valamint a Berlini European Roma Institute for Arts and Culture tárlatán (CARGO – of Dust and Ashes, 2024).   Munkáiról többek között az Élet és Irodalom, a British Journal of Photography, a Vogue Italia, a HVG és a Népszava is beszámolt. "Igyekszik az ember lánya" címmel november 30-ig látható önálló kiállítása a Bura Galériában.   A másik vendégünk Páldi Lívia kurátor és művészettörténész, a Kiscelli Múzeum Fővárosi Képtárának munkatársa volt.   Ő társalapítója a dunaújvárosi Kortárs Művészeti Intézetnek, ahol társigazgatóként 1997 és 2000 között dolgozott. 2007 és 2011 között a Műcsarnok főkurátora, 2013-ban a kasseli documenta egyik kurátori ágense, 2012 és 2015 között a Baltic Art Center igazgatója, 2017 és 2021 között a dublini Project Arts Centre vizuális művészeti kurátora volt.   Legutóbbi kurátori projektjei közé tartozik a 2024-es „minden szépből van”, valamint 2023-as „Az erőszakról”, amely a női és queer perspektívákból mutatta be az erőszak komplex jelenségét és működését.   Tagja volt az OFF-Biennálé 2025 kurátori stábjának és ezen belül társkurátora volt az "ezek a falak nem minket védenek" és kurátora Bede Kincső: Pista művészete, kiállításoknak. Jelenleg látható projektje: OKTÓBER - a hallgatástól az ellenállásig. Ezt a Kiscelli Múzeumban, egészen január 25-ig lehet megnézni.

A társadalmi mobilitásról és annak áráról beszélgettünk két kiváló szakemberrel. Eljött Durst Judit szociológus, antropológus, az ELTE Társadalomtudományi Kutató központjának főmunkatársa és a University College London vendégkutatója. Ő volt a Társadalmi mobilitás ára című négy éves, tavaly zárult kutatási projekt vezetője, ő az egyik szerkesztője az azonos címen megjelent tanulmánykötetnek is, amit a Gondolat Kiadó jóvoltából meg is kaptam. A másik vendégünk Pántya József szociálpszichológus volt Doktori fokozatát 2014-ben szerezte a Debreceni Egyetemen, 2019 óta az ELTE Pszichológiai Intézetének munkatársa. Kutatási érdeklődésének fókuszában a proszociális és társadalmi szempontból felelős vélekedések és viselkedések meghatározó tényezőinek és következményeinek a vizsgálata áll. Velünk tehát arról beszélgettünk, hogy mit jelent eljönni onnan, ahol születtél és megérkezni valahova nagyon máshova. Kinek jó ez, kinek nem, mi kell hozzá és mi nem, miért könnyű ez (nem az) és miért nehéz. És még csomó minden más is szóba került.

Az adás témája a hajléktalanság volt. Kalota Ágnessel beszélgettünk, aki 15 éve tagja az Utcajogász Egyesületnek, a hosszú idő alatt rengeteg mindent csinált, jelenleg önkéntesként segíti a munkát, ami azt jelenti, hogy esetkezeléssel foglalkozik. Részt vesz a Blaha Lujza téri ügyfélfogadáson és az emailes ügyeletben, és a Blahán bejövő eseteit viszi tovább szükség esetén. Ezen kívül jelenleg egy kilakoltatási perben képviseli egyik ügyfelüket. Amikor nem Utcajogász, akkor ügyvédi praxist visz, saját ügyvédi irodája van. És Naszvadi Tibor volt a másik vendégünk, aki a Menhely Alapítvány szociális munkás munkatársa 1991 óta. Hosszú szakmai pályafutása alatt a hajléktalanellátás szinte minden szegmensében ki tudta próbálni magát, talán a szállást nyújtó szolgáltatásokat ismeri személyes tapasztalatai alapján a legkevésbé, mert csak rövid ideig dolgozott ilyen intézmény(ek)ben. Leginkább a nappali ellátásokban van otthon, jelenleg is a Kürt utcai Nappali Centrum egyik projektjének a vezetője. Harminc plusz éve foglalkozik lakhatási szegénységben élők szociális és egyéb ügyeinek intézésével, ezen a területen érzi a legjobban magát. Tehát jogi és szociális munka, esetkísérés, lakhatási szegénység, támogatás és önkéntesség voltak a témáink. Nehéz téma, fontos téma, keveset van róla szó, de most volt

Megalakult a Drogellenes Digitális Polgári Kör, szóval úgy döntöttünk, hogy utánamegyünk annak, hogy mi történik és mi nem történik a hazai drogprevenciós térben.   És annak is, hogy miért.   Az egyik vendégünk Nyíri Noémi, addiktológiai konzultáns, drogprevenciós szakértő, gyakorló szakember, ASAP Európai Prevenciós Maszter Tréner (ilyenből rajta kívül csak négy van az országban) volt.   Noémi a CRAFT-SP (Közösségi megerősítés és családi tréning - Támogatás és megelőzés) elnevezésű módszer egyik hazai képviselője, aki nem mellesleg 2019-ben a rám őrült nagy hatással bíró Köztes Átmenetek elnevezésű vándorkiállítás drogprevenciós munkatársa is volt.   A másik vendégünk Sárosi Péter, a Drogriporter oldal szerkesztője, az azt üzemeltető Jogriporter Alapítvány nevű civil szervezet igazgatója volt.   Péter történész, jogvédő és filmes, akinek szakterülete a drogpolitika, emberi jogok és ártalomcsökkentés. Oldalán, a Drogriporteren számos pszichológiai és spirituális témában ír.

Indul a tanév, jönnek a matekórák, amik oly sok érzelmet váltanak ki. Szóval hát jött egy Apaparagrafus, mégpedig az 50., amiben megnéztük ezeket az érzelmeket, és megnézzük, hogy mit lehetne ezekkel kezdeni. Mégpedig három, csodás emberrel. Először is Németh Hanna matematikus, Montessori-matematika oktatóval, a Hanna - I love matek & montessori csatorna alapítójával. Hanna célja, hogy megmutassa: a matek érdekes, szerethető és egy kulcs a világ megértéséhez, és így egy tudatosabb, sikeresebb és boldogabb élethez. Munkájával kisgyermekes szülőknek, pedagógusoknak, gyerekeknek és felnőtteknek segít abban, hogy új, pozitív kapcsolatot alakítsanak ki a matematikával, tanulással és fejlődéssel. Két kisgyermek anyukájaként, vállalkozóként és tartalomgyártóként is azon dolgozik, hogy minél több ember felismerje a Montessori-alapú korai fejlesztés fontosságát, illetve, hogy felnőttként is tudunk még rengeteget tanulni és fejlődni, olyanokban, amikre korábban nem is gondoltunk volna. Aztán Földvári Gergely, művésznevén Grego, zongorista, zeneszerzővel. Grego diplomáját Pat Metheny adta a kezébe, írt olyan lemezt, amin Borlai Gergő dobolt, tanított a Lauder Javne Zeneiskolában és a Színház- és Filmművészeti Egyetemen, de zongorázott luxus óceánjáró hajón is. Latin címmel megjelent novellája után kezdett mélyebben matematikával is foglalkozni, itt rövid időn belül meglepő felfedezéseket és kisebb-nagyobb szakmai sikereket könyvelhetett el, matematikai enciklopédiába is bekerültek gondolatai. Matematikai barangolásai leginkább a poliéder-geometria és a számelmélet területein folynak, ezek eredményeit pl. játékok tervezéséhez használja fel. És a szintén matematikus Kun Gáborral. Gábor az ELTE matematikus szakon MSc-zett, majd ugyanott PhD-zett. Kutatási területe a számítástudomány és diszkrét matematika, elsősorban nagy hálózatok vizsgálata. Számos egyetemen dolgozott vagy volt vendégkutató. Csehországban, az USA-ban, Angliában, Kanadában: Cambridge, Princeton, NYU, hogy csak a legnagyobbakat említsük. Versenyszerűen sakkozik. Szóval logarlécre fel, itt a matekfakt!

Sütöttünk Magyarország alakú karajt, töltjük hozzá a sörikét, ebéd előtt jól megbeszéltük, hogy mit és hogyan eszik a magyar ahelyett, hogy mit és hogyan ehetne. Három vendégünk is volt. Eljött a dietetikus Szabó Adrienn, akinek az egyik legkedvesebb munkatapasztalata a sebészeti és transzplantációs klinikán eltöltött hét éve volt, hobbija a piacra járás. Szakértője a Nemzeti Agrárgazdasági Kamara Tények Ízekre Szedve kampányának, valamint a Lidlnek, a Jókenyér pékségnek és a Grapoilanak, ami mellett dietetikus hallgatókat tanít a Semmelweis Egyetemen, és igyekszik minél többeket edukálni instagram oldalán. Szívügye a fenntartható táplálkozás, erről 2020-ban, a covid előtt közvetlenül könyvet is írt Magyar superfood címmel. Eljött Vida Katalin tanácsadó szakpszichológus, traumaterapeuta is, akinek az utóbbi években a táplálkozáspszichológia kérdései jelentik az egyik fő érdeklődési területét. A 444.hu felületén futó Babramegy gasztroblog írója, a Podkoszt című gasztropodcast társműsorvezetője, az Idei, hazai, zöld című szakácskönyv szerzője. És eljött Szkladányi András bölcsész, angoltanár, basszusgitáros és gasztronómiai szakfordító is. András közel harminc szakácskönyvet fordított, többek közt Gordon Ramsay, Giorgio Locatelli és Julia Child műveit. Közben kitanulta a konyhamészáros és szakácsszakmát, és 2010 óta több neves étteremben dolgozott. Első saját szakácskönyve, a 'Fülétől a farkáig' c. belsőségkalauz idén tavasszal jelent meg. Volt miért a Tilost hallgatni!

A mostani Apaparagrafusban az újságírás volt a téma. Megbeszéltük, hogy mi is az a női újságírás, van-e egyáltalán olyan, mik azok a női témák és mik azok a témák, amik csak nőket érdekelnek, és főleg: miért. Beszéltünk az újságírás közelmúltjáról, jelenéről és vélt vagy vágyott jövőjéről, no meg arról, hogy milyen nőnek lenni ezen a területen. Ábécében az első vendégünk Jelinek Anna volt, aki jelenleg az ELTE kommunikáció és média szakán írja a diplomamunkáját, és nagyjából két éve dolgozik a 444-nél újságíróként, ahová főleg videós anyagokat és riportokat készít. Ábécében a következő Mózes Zsófi, a WMN újságírója és social media managere. Cikkeiben főként társadalmi kérdésekkel, a nők helyzetével és a nemek közti egyenlőtlenségekkel foglalkozik, emellett saját tapasztalatai alapján nyíltan ír a családon belüli erőszakról is. Fontosnak tartja, hogy hangot adjon azoknak a problémáknak, amelyek gyakran láthatatlanok maradnak. És az ábécében a harmadik Varró Szilvia, aki 2010-ben elnyerte a Pulitzer-emlékdíjat, elsősorban szociális és politikai témájú tényfeltáró cikkeivel. A Tilos Rádióban a kilencvenes években indított feminista rádióműsort, később többek között a Népszabadság, a Magyar Narancs vagy a Klubrádió munkatársaként dolgozott. 2011-ben alapította meg saját kommunikációs cégét. Eredetileg német-holland-média szakot végzett, majd üzleti adminisztrációt tanult a CEU-n. Idén fejezte be a pszichológia alapszakot. 2019-ben a mesterséges intelligenciáról való kapcsolatról adott elő TEDx-en (érdemes rákeresni a YouTube-on).

Ezúttal a környezetvédelem volt a téma, ami egyébként volt már, de akkor inkább elméleti és kommunikációs oldalról foglalkoztunk vele, most kifejezetten gyakorlati szakemberek érkeztek hozzánk, akik aszályról, állatokról, növényekről, a Zagyváról, környezetvédelmi zagyvaságokról, törvényekbe bújtatott természetgyalázásról beszéltek. Az egyik szakember Szendőfi Balázs volt. 1978-ban született Budapesten. Pro Natura díjas természetfilmes, halkutató, zeneszerző-előadóművész és természetvédelmi aktivista. Első filmje a 2015-ben debütált Budapest halai. Filmjeiben a természet szépségének bemutatása és az ismeretterjesztés mellett még nagyobb hangsúlyt kap a természetvédelem és a természet-helyreállítás fontossága. Ehhez a természetfilmezés esztétikai ereje mellett a tényfeltáró dokumentarizmust, az ismeretekben dús és lírai szövegezést, valamint a zene erejét is segítségül hívja: filmjeit maga fényképezi, rendezi, vágja, írja a szöveget és a zenét is maga szerzi/játssza. A másik szakember Orbán Zoltán volt. Ő 1968-ban, Dombóváron született. Okleveles vidékfejlesztési menedzsment és marketing szakértő, az Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület szóvivője, a Madártávlat magazin főszerkesztője. Írt többszáz cikket, 14 könyvet, évi 450-500 alkalommal szólal meg a médiában, és ennél jóval több, egészen pontosan 728 videót készített és töltött fel az MME youtube csatornájára annak 2010-es elindítása óta.

A műsorban a Cserehátról, lehetőségekről, lehetetlenségekről, oktatásról, egészségügyről, hitről és reményről, roma közösségekről, közelségekről és távolságokról, társadalmi kérdésekről beszélgettünk két meghívott vendégünkkel. Az egyikük Czetőová Alexandra volt. Szlovákiában él, 34 éves, két gyerek anyukája. 2014-ben végzett a Miskolci Egyetem Egészségügyi Karán védőnőként, majd ugyanitt, 2024-ben szakvédőnő mesterképzést szerzett. Jelenleg a halmozottan hátrányos helyzetű Rakacán dolgozik, munkája mellett a Tomor és környéki gyerekek mentorálásával is foglalkozik. 2025-ben az év roma hétköznapi hősének járó díjra, az Aranypánt-díjra jelölték. A másik vendégünk Siroki Laci volt, aki 28 éve dolgozik civilként közösségszervező mesterként a Csereháton. Szenvedélye a közösségek építése és erősítése, célja, hogy tapasztalatával segítse az emberek összefogását és fejlődését.

Négy vendégünkkel beszélgettünk a Pride-ról, jogokról, mindennapokról, pszichológiáról. A négy vendégünk pedig ők voltak: Szajbély Katalin, a Magyar Helsinki Bizottság jogi segítségnyújtó programjának, az Emberi Jogi Tanácsadó Irodának a jogi koordinátora, alkotmányjogász, doktori fokozatát a diszkrimináció tilalmára vonatkozó szabályozás témájában szerezte. Lászlóffy Julianna, klinikai szakpszichológus, pár és családterapeuta és pszichodráma vezető. Alapító tagja a Magyar Pszichológiai Társaság 2013-ban alakult LMBTQ+ Pszichológiai Szekciójának. Bogádi Nikoletta, 4 gyermekes édesanya, LMBTQ-ügyileg "halmozottan" érintett: transznemű és meleg gyermekei mellett lett konzervatív, szemellenzős szülőből LMBTQ aktivistává. Történetét Élő Könyvként is meséli (Élő Könyvtár az Emberi Jogokért), valamint a Támogató Szülők csoport tagjaként is igyekszik a közösséget segíteni. Élete egyik legfontosabb tanulságának tartja, hogy a gondolkodásbeli változás/fejlődés mindenki számára lehetséges és szükséges. Zsirka Hella, transz aktivista, queer feminista, az “Én is ember vagyok” című kampány egyik arca, a Háttér Társaság operatív vezetője, ügyvivője. Aktívan foglalkozik a transznemű emberek érdekérvényesítésével, a társadalmi szemléletformálással, a feminista és az LMBTQI+ mozgalmak közötti híd megteremtésével. Rendszeresen tart szemléletformáló képzéseket cégeknek és szervezeteknek, vesz részt szakmai anyagok véleményezésében és kidolgozásában. Interjúiban gyakran beszél a tágabb szakmai nézőpontok mellett arról is, hogy mennyire fontos a társadalmi rétegek közötti párbeszéd, és hogy milyen volt LMBTQI fiatalként felnőni Magyarországon. Képviselte már közösségét a Parlamentben és a korábbi köztársasági elnök előtt egyaránt, valamint az LMBTQI+ közösségről szóló művészeti alkotásokban is előszeretettel vesz részt.

Amikor kitaláltuk Sziklai Tomival, hogy mi lesz a mostani Apaparagrafus témája, még nem tudhattuk, hogy ennyire aktuális lesz majd. De ennyire az lett.   Alkotmányosság, alkotmányiatlanság, jogállamiság, jogállamiatlanság.   Szavak, amiknek a megléte iszonyú fontos lenne, de amiket a magyar vezetés páros lábbal döngöl őket a földbe és szavak, amiket a magyar helyesírás nem ismer, de amiket a magyar társadalom egyre jobban és egyre inkább tapasztal. Mások bőrén, a saját bőrén. A témákhoz két elképesztő szakembert hívtunk meg.   Az egyik Kadlót Erzsébet ügyvéd, bíró, címzetes egyetemi docens, volt alkotmánybírósági főtanácsadó, volt a Magyar Kriminológiai Társaság főtitkára, jelenleg is tagja a Magyar Ügyvédi Kamara Küldöttgyűlésének és Fegyelmi Bizottságának.   Van csomó díja és elismerése, oktat, kutat és iszonyú mennyiségben publikál büntetőjogi, kriminológiai és alkotmányjogi témákban.   A másik vendégünk Kazai Viktor Zoltán alkotmányjogász volt, aki jelenleg a brüsszeli Université libre de Bruxelles (ULB) posztdoktori kutatója és a berlini székhelyű Civil Liberties Union for Euope jogállamiság szakértője.   Doktori fokozatát 2023-ban szerezte a CEU-n összehasonlító alkotmányjogból.   2024-ben jelent meg első monográfiájára a Routledge kiadónál The Equilibrium of Parliamentary Law-making címmel, amelyben azt vizsgálja összehasonlító szemszögből, hogyan lehet alkotmányjogi eszközökkel orvosolni a parlamenti torvényalkotás legsúlyosabb hibáit és ezáltal megóvni az alkotmányos demokráciát az autoriter tendenciáktól.   Mindezekből szerintem két dolog teljesen egyértelmű.   Az egyik, hogy nekem már írás közben tátva maradt a szám, a másik, hogy mik lesznek a témák.

A hallgatás igenis politizálás, mondja Lengyel Tamás színész a 2025. május 15-én megjelent Magyar Narancs címlapján, mi pedig épp ezen a napon sem hallgattunk. Ezúttal ugyanis épp a társadalmi felelősségvállalásról beszélgettünk az átláthatósági törvény benyújtását követő második napon. Az egyik vendégünk Tapasztó Orsi volt.   Ő fizikus, mentálhigiénés szakember, örökbefogadó anya, aki a közösségi médiás felületein rendszeresen szólal fel úgy a mentális egészség fontossága mellett, mint a gyermekvédelemmel kapcsolatban.   A másik vendégünk Szabó Benedek volt, Ő elsősorban zenészként ismert, leginkább a Galaxisok dalszerző-énekeseként. Kevésbé gyakran hangoztatott tény, hogy emellett egy irodában dolgozik, és korábban sokáig tevékenykedett zenei újságíróként is. Szeret olvasni, filmeket nézni, zenét hallgatni, számítógépezni és a barátaival lenni.   Fontos, ébresztő hatású műsor volt remek, részben politikai szövegű dalokkal.

Még ezer éve volt egyszer egy TASZ-buli, a Ludditák (ami azóta sajnos már nem létezik) csodás koncertet adott, a dalok között pedig azt üvöltötte a két Fiáth-lány, Titanilla és Marianna, hogy Alles odabasz, éljen a TASZ!   Azóta meg tényleg sok, talán egyre több minden basz oda, szóval továbbra is éljen a TASZ, méghozzá még sokáig, mert szükség van rájuk. Erről szólt ez az Apaparagrafus.   No meg a TASZ történetéről, tevékenységéről, főbb ügyeiről, jogállamiságról és sajnos arról is, hogy miért és hogyan kerül(t) bajba a Társaság a Szabadságjogokért.     És persze, ahogy azt már megszokhattátok, most is volt vendég.   Kettő.   Az egyik Szabó Máté jogász, ő a TASZ szakmai igazgatója.   Doktori fokozatát az ELTE-n szerezte.   Munkája középpontjában az alapvető jogok védelme áll, különös tekintettel arra, miként ültethetők át az alapjogvédelem érvei a különböző jogágak – így a polgári, büntető, munkajogi vagy közigazgatási jog – nyelvére.   A TASZ-nál stratégiai pereket felügyel, amelyek hazai és nemzetközi bíróságokon zajlanak.   Korábban joghallgatóknak oktatott alkotmányjogot, információs és médiajogot, valamint egyik szerzője a legújabb, joghallgatóknak szóló alapjogi tankönyvnek.   Szakmai érdeklődését az alkotmányosság és a jogállamiság kérdései is meghatározzák.   Társfelperes volt a Szabó és Vissy kontra Magyarország ügyben, amely európai szinten is mérföldkő volt a titkos megfigyelések emberi jogi korlátainak meghúzásában.   A másik vendég Zeller Judit jogász, pszichológus volt, ő a TASZ szenior szakértője.   Munkájának fő fókuszát az alapjogok 21. századi kihívásai, a technológiai, illetve élettudományos fejlődés és az alapjogok kapcsolata, valamint az önrendelkezési jog kérdései jelentik.   A TASZ-nál stratégiai perek felépítésében és vitelében vesz részt.   Az elmúlt években leginkább az oktatási mozgalom jogi támogatását és az ebben részt vevő szervezetek együttműködésének koordinációját végezte.   Oktatóként az alkotmányjog mellett egészségügyi jogot és bioetikát is tanít.

Vendégünk volt Göndör László, a Budapesten és Amszterdamban élő előadóművész és színházcsináló. Az Egyesült Államokban és Indonéziában végzett színházi tanulmányait követően kalandos útját a magyarországi független színházi szcénában folytatta. Munkái merész és szarkasztikus humorukról, valamint a szórakoztatás és a tabuk felrúgása közötti érzékeny egyensúlyozásról ismertek. Különösen érdekli a kortárs színpadi humor, valamint a humor határterületein való innovatív kísérletezés. Jelenleg az Amszterdami Egyetem nemzetközi dramaturgia mesterképzésén vesz részt. A másik vendégünk Richter Júlia volt, aki klinikai szakpszichológus, EMDR practitioner (ezt elmondtuk, hogy mit jelent), ő a Traumaközpont szakmai vezetője, ami terápiás segítséget nyújt olyan traumatúlélőknek, akik nem engedhetik meg maguknak a magánellátás költségeit. Dolgozott Kisinyovban a Center for Victims of Torture segélyszervezetnél valamint Magyarországon menekülteket segítő szervezetekben. Az MPT Katasztrófa-, Trauma- és Krízispszichológiai Szekciójának társelnöke. Kiút a traumából címmel podcastot is indított. És akkor neki mi a kapcsolódása a humorhoz? Hát az, hogy a humornak igenis van helye a terápiás térben, a humor igenis előkerül egy traumatúlélő esetén, a kérdés, hogy hogyan, mikor és miért. Szóval hát a humor pszichológiai szükségességéről és még csomó minden másról volt szó ezzel a két nagyszerű emberrel, és még azt is megtudtuk, hogy egy kliensnek mit jelent az, ha a pszichológus humorizál a terápiás térben.

Az Ügyvédekkel a Demokratikus Jogállamért Egyesület (ÜDE) Karsai Dániel halálát követően létrehozta a Karsai Dániel Emberi Jogi Díjat, amit minden évben olyan embernek szeretnének odaadni, aki az alapjogok védelme iránt elkötelezett, abban tevékeny elméleti vagy gyakorlati jogász. A díj segítene továbbvinni azt a szakmai örökséget, amit ránk hagyott Dr. Karsai Dániel. Erről a díjról, az ÜDE tevékenységéről, Karsai Dánielről és az életvégi döntésekről beszélgettünk. Online csatlakozott hozzánk Bárd Petra, a holland Radboud Egyetem Állam- és Jogtudományi Kutatóközpontjának professzora valamint az ELTE-ÁJK docense, a frankfurti Goethe Egyetem vendégprofesszora, a CEU Demokrácia Intézetének kutatója. Foglalkozott büntetőjoggal, eutanáziával, és írt 280 tudományos publikációt. Munkáiban a jogállamiság, az alapvető jogok, az uniós jogállamisági mechanizmusok, az EU büntetőjogi együttműködése és a gyűlölet-bűncselekmények jogtudományi kérdéseit vizsgálja. Velünk volt Gerő Tamás, ügyvéd, sportjogi-, adójogi szakjogász, az ÜDE egyik alapítója, 2016. óta elnöke. Az Európai Büntetőtőjogászok Társaságában az Antikorrupciós Munkacsoport Tagja. Velünk volt Karsai Dániel testvére, Péter is, rajtam kívül ő az egyetlen fekete bárány a sok jogász között. Multinál olasz szenior pénzügyi pozíciót tölt be évek óta. Dani öccseként küzd az életvégi döntésekhez való jog kiharcolásáért. Mindezek mellett két gyermek édesapja. Szabadidejében - ami általában nincs - szeret focizni, futni, valamint családjával minél több időt tölteni. És az első ember, aki újrázott az Apaparagrafus történelmében, az nem más, mint Stánicz Péter, ügyvéd, alkotmányjogász, aki Karsai Dániel jogász csapatát vezette az Emberi Jogok Európai Bírósága előtt. Az ombudsmani hivatal korábbi jogi főreferense, jelenleg a Kollarics Flóra Ügyvédi Iroda partner ügyvédje, az ügyvédi munka mellett az ELTE Alkotmányjogi Tanszékének oktatója.

Két vendégünk volt, az egyikük Laczó Adrienn, aki november végén mondott le a bírói tisztségéről, aminek okairól bőven volt szó a műsorban.   Adrienn a Res Iudicata bírói egyesület egyik alapítója.   Decemberi lemondása előtt 24 éven át ítélkezett büntetőbíróként a Fővárosi Törvényszéken.   Jelenleg ügyvéd, a Horváth Lóránt Ügyvédi Iroda tagja.   A másik vendégünk Kádár András Kristóf volt, ő kicsit hosszabban mutatkozott be, szóval itt mi is hosszabbak vagyunk, de persze a műsorban ugyanolyan súllyal szerepeltek.   András a Magyar Helsinki Bizottság / Hungarian Helsinki Committee társelnöke. A szervezet irányítása mellett részt vesz a Helsinki Bizottság számos, a büntető igazságszolgáltatás emberi jogi vonatkozásaival és a jogállamisággal foglalkozó kutatásában, projektjében és egyéb tevékenységében.   2005 és 2023 között ügyvédként számos hazai és nemzetközi eljárásban nyújtott jogi képviselet, több fontos ügyet vitt sikerre az Emberi Jogok Európai Bírósága előtt.   2008 és 2014 között a rendőrséggel szembeni alapjogi panaszok kivizsgálását végző Független Rendészeti Panasztestület, 2010 és 2011 között az Egyenlő Bánásmód Hatóság mellett működő Egyenlő Bánásmód Tanácsadó Testület tagja volt.   A két magyar szakérő egyikeként évek óta vesz részt az európai esélyegyenlőségi jogi hálózat munkájában.   Szóval talán nem meglepő, hogy mikről beszélgettünk, de azért elmondjuk.   Jogállamiság, bírói függetlenség, bírói függőség, hatalmi ágak szétválasztása, és mindenféle ezekkel kapcsolatos elméleti és gyakorlati kérdés.

A beszélgetés apropója a Cabin Pressure című, a társszülőség nehézségeiről és izgalmairól szóló, már a Max-on/en is megnézhető magyar dokumentumfilm volt. Elhívtuk a film főszereplőjét, Kiss Henit. Aki Barcelonából fog bejelentkezni élőben. Heni azon kívül, hogy nemrég anya lett, multidiszciplináris kreatív igazgató is, aki filmes és szerkesztői kampányok produkciós dizájnjával és ruházati stylingjával foglalkozik, emellett enteriőr dizájnt és márkafejlesztést is végez. 2014 óta a dinamikusan kreatív kollektíva, a KINO PRAVDA művészeti vezetője, mozgóképes művészetekre specializálódtak. Nemzetközi munkáik egyedi, kreatív megközelítést kínálnak a kortárs filmművészetben. És hogy mi is multidiszciplinárisak legyünk, elhívtunk egy pszichológust is. Roszik-Volovik Xenia klinikai szakpszichológus és PhD kandidátus. Az ELTE Fejlődés- és Klinikai Gyermekpszichológiai Tanszék oktatója, a Gyermekkori Pszichés Zavarok kutatócsoport tagja, a Lumos magánrendelő munkatársa. Sokat dolgozik fiatalokkal, gyermekekkel, családokkal és menekültekkel. Szintén a multidiszciplinaritás jegyében ügyvédünk is volt, mégpedig dr. Csire Balázs fővárosi főügyvéd. Balázs a családjog és a büntetőjog határmezsgyéjén vándorol, s miután ő maga is elvált (kapcsolattartó) apuka, belülről is látja, hogy a válás előtti összetett, bonyolult és nehezen kezelhető problémahalmazt hogyan váltja fel válás alatt s után egy még összetettebb, még bonyolultabb s még kezelhetetlenebb problémahalmaz. Családokról, gyerekekről, szülőkről és szülőségről, kihívásokról, nehézségekről és szépségekről volt szó.

Már majdnem foglalkoztunk ezzel a témával az Apaparagrafusban, de aztán betegség és munka miatt végül elmaradt a beszélgetés, most újra nekifutottunk, szerencsére ezúttal senki sem dolgozott és mindenki egészséges volt, sőt, még bővültünk is. Mondom is. Vendégünk volt Patakfalvi-Czirják Ágnes, a BME-GTK Szociológia és Kommunikáció Tanszékének egyetemi adjunktusa, aki a disszertációját a székely zászló “biográfiájából" írta a Pécsi Tudományegyetemen, a zászló megtervezésétől, megtermelésén és áruba bocsátásán keresztül a tüntetések és hétköznapi használatig terjedő folyamatokat elemezve. Az egykori MTA Kisebbségkutató intézetében, majd a jelenlegi munkahelyén, a BME Szociológia és Kommunikáció tanszékén dolgozott kutatóként a hétköznapi vagy banális nacionalizmus különböző megjelenési formáit kutatva, majd posztdoktori kutatásának keretében a populizmus és populáris zene összefüggéseit vizsgálva. Serdült Sára is eljött, méghozzá Pécsről, ő szociálpszichológus, a PTE Pszichológia Intézet egyetemi adjunktusa. Szakdolgozatát roma/cigány emberek identitáskonstrukciójából írta, doktori értekezésének témája pedig a csoportközi viszonyok, köztük az előítélet rendszerszintű értelmezése volt. Arra kereste a választ, hogy miként érthető tetten a társadalmi kontextus, illetve az egyén és közössége a saját előítéleteiben. Kutatásinak központi témája az identitás, annak összefüggései különböző pszichológiai és társadalmi folyamatokkal és dinamikákkal. És - végül a technika is megengedte – Székelykeresztúrról, Google Meet-en csatlakozott hozzánk a műsor inspirációját adó Zsidó Ferenc prózaíró, kritikus, a Székelyföld folyóirat főszerkesztője is. Novellákat, prózákat, irodalomkritikákat és regényeket írt és ír, ezek közül a tavaly megjelent A fák magukhoz húzzák az esőt címűt olvastam, aztán írtam is neki. Szóval hát székelység, székely zászló, kisebbségi identitás, erdélyi magyarság, ilyesmik voltak a témáink. A műsort a brassói születésű, decemberben elhunyt Brassai-Sipos András újságíró, író, szerkesztő emlékének ajánljuk.

Egészségügyi jog, betegjogok, felelősségvállalás, alázat, tisztelet, önismeret, oktatás, finanszírozás, egészségkultúra, műhibaper. Ilyesmi témákról beszélgettünk két vendégünkkel, Kovácsy Zsomborral és Stánicz Péterrel. Zsombor egészségügyi jogász, tizenegy évig dolgozott a közigazgatásban, 2007-2009 között a később megszűnt Egészségbiztosítási Felügyelet elnöke volt. A Semmelweis Egyetemen és az ELTÉ-n egészségügyi jogi tantárgyakat oktat. Jelenleg ügyvédként dolgozik, csak az egészségügy jogi kérdéseivel foglalkozik. Péter ügyvéd, alkotmányjogász. Az ombudsmani hivatal esélyegyenlőségi és gyermekjogi főosztályának korábbi jogi főreferense, jelenleg a Kollarics Flóra Ügyvédi Iroda partner ügyvédje. Az ügyvédi munka mellett az ELTE Alkotmányjogi Tanszékének oktatója. Az elején volt egy kis technikai ügyetlenkedés az új stúdióban, de aztán elég gyorsan sikerült megoldani, szóval szerintünk végül jó beszélgetés lett.

2025. első Apaparagrafusában általában az addikcióval foglalkoztunk, beszélgettünk addiktológiai alapfogalmakról, mindenféle tudnivalókról, de legtöbben az alkoholizmussal, azon belül pedig a női alkoholizmussal foglalkoztunk, ezekhez a témához pedig két nagyon komoly szakembert hívtunk vendégül. Az egyikük Kaló Zsuzsa egyetemi docens, az ELTE PPK-n a Tanácsadás- és Iskolapszichológia tanszék vezetője volt. Ő az ELTE PPK Kvalitatív Pszichológia Kutatócsoport alapító tagja, a Kriminálpszichológia Kutatócsoport vezetője. Az utóbbi időben a női addikciók valamint a lányok és nők traumanarratíváinak vizsgálata áll érdeklődése középpontjában. Kutatói pályafutását az MTA Pszichológiai Kutatóintézetben kezdte fiatal kutatóként 2006 és 2010 között, 2015 május óta az ELTE PPK Pszichológiai Intézet munkatársa. Több nemzetközi kutatásban vett részt, ezen kívül saját vizsgálatokat tervez és végez el. Zsuzsa a Bevezetés a szerhasználó nők világába és a Traumainformált csoportos tanácsadás szerhasználó nőknek könyvek szerzője, ezen kívül folyóiratcikkek szerzője, könyvek szerkesztője. A másik vendégünk Kapitány-Fövény Máté, klinikai szakpszichológus, adjunktus volt. Több mint tíz éve foglalkozik szenvedélybetegekkel, mind a terápiás ellátás, mind az addiktológiai kutatás területén. Hazai és külföldi egyetemeken tart addiktológiai témájú kurzusokat. Emellett újszerű, játékalapú prevenciós programok kidolgozását vezeti. Tagja az MTA Pszichológiai Tudományos Bizottságának, illetve a Magyar Addiktológiai Társaság elnökségének. A Kentaur a terminálban című novelláskötet, A terapeuta esetei sorozat Függőben – Az alkoholizmus lélektana, illetve az Ezerarcú függőség című kötetének szerzője, valamint az És mi van Tomival? című játékfilm társforgatókönyvírója.

Két alkalomnyi kihagyás után két dologgal foglalkoztunk az Apaparagrafus 34. adásában.   Az egyik témánk az volt, hogy mi is történt a XII. kerületben a nyilas uralom alatt, és ezekről korábban miért nem tudtunk, a másik pedig az, hogy mi is történt, történhetett Radnóti Miklóssal.   Ezek kapcsán pedig előkerült a turul-emlékmű, Lili és Rut búvóhelye, a múlt feldolgozása és a múlt fel nem dolgozása, a politikai, a társadalmi és az egyéni felelősségvállalás, a szembenézés és annak hiánya, illetőleg az, hogy mindannak, ami a XII. kerületben történt, van-e köze a második világháborúhoz.   Elhívtuk a képzőművész Váradi Zsófiát, aki 2020 körül, a Covid alatt kezdett el azzal foglalkozni, hogy hol és hogyan élték túl a nagyszülei a vészkorszakot, ami kapcsán idén ősszel indította el a Lili és Rut elnevezésű projektjét.   Beszéltünk róla bőven, de azért érdemes a projekthez készült honlapot is böngészni: www.liliesrut.hu   És elhívtuk a 444 újságíróját Ács Dánielt is, akinek pár hete jelent meg Nem tudhatod című könyve, amiben Radnóti Miklós halálának eddig ismeretlen körülményeit próbálja meg feltárni, három évvel ezelőtt pedig egyórás dokumentumfilmet készített A gyilkosok emlékműve címmel, amit mindeddig 520.000-en néztek meg.

Ebben a beszélgetésben Kuslits Gábor volt a vendégünk, aki szociális munkás, 26 évet töltött a gyermekvédelmi szakellátásban, először beosztott szociális munkásként, majd vezetőként. Onnan eljött, majd elmeséli, miért, hogyan, most a hajléktalan ellátásban dolgozik. Szakmai érdeklődése középpontjában a gyermeki (ellátotti) jogok érvényesítése és az ehhez szükséges segítői magatartás áll. A szociális munka és a szociális munkás megítéléséről beszélgettünk. Arról, hogy mit is csinál a szociális munkás és arról, hogy miért nem eléggé látható az az iszonyúan fontos, munka, amit elvégeznek.

Két kozoktatási nagyágyú volt a vendégünk, az egyik Prof. Dr. Gyarmathy Éva klinikai és neveléslélektani szakpszichológus, egyetemi tanár, az Apor Vilmos Katolikus Főiskola oktatója, több egyetemen óraadó volt. Harminc éve foglalkozik a neurodivergens fejlődéssel, így az átütő vagy többszörös különlegességű tehetséggel, a tanulási zavarral, figyelemzavarral, hiperaktivitással és autizmus spektrumzavarral. Ő az alapítója az Atipikus Fejlődés Módszertani Központnak, szakmai támogatásával a gyakorlatban is megjelennek a 21. század kihívásainak megfelelő fejlesztési és tanulási módszerek. A másik nagyágyú Radó Péter oktatáskutató volt. Szakterülete az oktatási rendszerek elemzése, oktatáspolitikai elemzés, tervezés és értékelés, az oktatási egyenlőtlenségek kutatása. November elején jelent meg Az oktatáskormányzás jövője című könyve. Mindketten rengeteget publikálnak, rengeteget nyilatkoznak, rengeteget beszélnek az oktatásról. Mi is az oktatásról beszélgettünk.

Dr. Bánki György volt a vendégünk, aki pszichoterápiával foglalkozó pszichiáter, író, ő írta a Legnagyszerűbb könyv a nárcizmusról című könyvet, de mi messze nemcsak erről beszéltünk, hanem a szakma felelősségéről, a pszichológus/pszichoterapeuta és a nyilvános tér viszonyulásáról, nemzeti traumákról, traumafeldolgozásról, egyéni és társas működések összefüggéseiről és össze nem függéseiről, diagnosztikáról. És persze a nárcizmusról, nárcisztikus személyiségzavarról is sok szó volt. Érdemes meghallgatni a beszélgetést, jó volt.

Klímatudatosságról, klímaszorongásról, könryezeti nevelésről, környezetvédelemről és környezetvédelmi szakjogról beszélgettünk Bendik Gábor környezetvédelmi szakjogászszal és Nagy Réka iró, szerkesztő, újságíró, klímakommunikációs szakértővel.   Gábor a Levegő Munkacsoport környezetjogi, környezetpolitikai tevékenységeit és kampányait 2007 óta segíti külsős, megbízott munkatársként. A biológia szakon töltött gimnáziumi évek után az ELTE jogi karán tanult, majd a diploma után környezetvédelmi szakjogász végzettséget is szerzett. Hisz abban, hogy környezetvédelmi ügyekben, döntéshozatali eljárásokban való aktív és szakszerű részvétellel, a jog eszközeinek hatékony és bölcs felhasználásával megvédhetjük értékeinket. Réka hosszú évekig vezetett rovatot a Nők Lapja magazinban Ökoanyu címmel, hat könyvet írt ökológiai kérdésekről és száznál is több előadást tartott országszerte a klímatudatosságról. Podcastot vezetett, előbb a WMN oldalán Komposzt címmel, majd a Telex Kisbolygó podcastjának volt a hostja. A lakossági edukáció mellett klímakommunikációs szakértőként is dolgozik, missziója, hogy az éghajlatvédelmi kérdések, üzenetek keretezése, bemutatása is a közös cselekvést mozdítsák elő, a megfelelő klímakommunikációs eszköztár használatával. Dolgozott az Unicef Magyarország Klímahősök névre keresztelt programjában, kommunikációs vezetője és egyben előadója volt a TEDxDanubia Countdown nemzetközi rendezvénysorozat magyar eseményének és ő alakította ki a TEDxDanubia Countdown “Action Circle” közösségépítő program hazai módszertanát. Jelenleg a Pécsi Tudományegyetemen alkalmazott nyelvészetet tanul, a hazai klímakommunikációs diskurzusok, illetve azok hatásainak kutatását tűzte ki célul.

Két vendégünk is volt, mindketten a területük fontos emberei. Dr. Hárdi Lilla a Cordelia Alapítvány orvos igazgatója, pszichiáter, pszichoterapeuta, pszichoanalitikus. 1981-ben végzett a Semmelweis Orvostudományi Egyetem Általános Orvosi Karán, 1996 óta a „Cordelia Alapítvány a szervezett erőszak áldozataiért” orvos igazgatója, menekültek pszichoszociális rehabilitációjával foglalkozik egy pszichiáterekből, pszichológusokból, egyéb terapeutákból és tolmácsokból álló munkacsoport vezetőjeként. A Cordelia Alapítvány az IRCT (International and Rehabilitation Council of Torture Victims) egyetlen magyarországi akkreditált tagja. 2010-től az IRCT IFEG (Independent Forensic Expert Group) tagjaként több kínzásellenes tanulmány írásában vett részt. 2014 áprilisában megkapta a megkínzott áldozatok rehabilitációjáért járó Inge Genefke díjat. Bántalmazott és más súlyosan traumatizált menekültekkel 1993 óta foglalkozik. Számos publikációja jelent meg szakmai újságokban, könyvekben. Sok képzést, tréninget tartott és tart menekültekkel foglalkozó szakembereknek. dr. Sánta Szabolcs Miklós 2007-ben diplomázott az ELTE jogi karán, 2008 óta dolgozik a jogvédelem világában, 2015 végéig a TASZ-nál és a Magyar Helsinki Bizottságnál, 2016 eleje óta csak a Magyar Helsinki Bizottságnál. 2012-től 2015-ig a TASZ romaprogramjának volt az ügyvédje, rövid ideig a TASZ ügyvivőjeként. Menekültügyekkel 2009 óta foglalkozik, 2014 és 2018 között - így a menekültválság csúcsán is - rendszeresen járt a balassagyarmati és a vámosszabadi menekülttáborokba jogi segítséget nyújtani az arra rászorulóknak. Nyert ügyeket Strasbourgban, a Kúrián, az Alkotmánybíróságon, tárgyalt az Európai Unió Bíróságán. Ügyvédként önállóan, egyszemélyes praxisban dolgozik, főleg büntetőügyekkel és jogvédelemmel foglalkozik. Szóval a menekültek jogaik, lelkük, traumáik volt a téma, de szóba fog került a menekültválság és a menekültekről való kommunikáció is.

Két vendégünk is volt, méghozzá a filmes világ két nagyon fontos embere.   Az egyik Breier Ádám, aki a Lefkovicsék gyászolnak rendezője.   Ádám a PPKE-n szerzett mesterdiplomát kommunikáció szakon, ezt követően New Yorkban forgatókönyvíró kurzust végzett, majd a kubai EICTV (Escuela Internacional de Cine y Television) játékfilm rendezői szakán diplomázott.   Kisjáték- és dokumentumfilmjeit a világ több, mint húsz országában mutatták be fesztiválokon.   Több díjat is nyert, köztük a legjobb latin-amerikai rövidfilmnek járó díjat az A-kategóriás bilbaói Zinebi Filmfesztiválon.   Magyarországon és Franciaországban reklámfilmeket és rádiójátékokat is rendezett.   Élt és dolgozott Franciaországban, Kubában és az Egyesült Államokban.   A másik vendégünk Fátyol Hermina casting director volt.   Ő az ELTE Arab szakán diplomázott 2009-ben.   Testvérével, Kamillával közel 10 évig volt tagja a Maladype - Találkozások Színházának.   Több filmben szerepeltek közösen, akár ikerpárt is alakítva.   Színházi szerepei mellett számos magyar játékfilm, kisjátékfilm és tévéfilm szereplője.   Bejárta a Közel-Keletet, színházi és filmes szerepek találják meg Budapest és Berlin között ingázva.   A legjobb színésznőnek járó díjat kapta Firenzében a Ne Szeress című kisfilmben nyújtott alakításáért és Kairóban a Separation című filmben Yoko megformálásáért. 2020-ban neveztek a Magyar Filmszemlén a legjobb női főszereplő kategóriában.   Többször tartott a FREE SZFE színészmesterség és casting kurzust különböző osztályoknak, ha jól számoltam, 16 filmnek volt a casting directora, többek között a Nyersanyag címűnek is.   Velük beszélgettünk arról, hogy hogyan jelenítik meg a filmek a kisebbségi identitást, mire figyelnek oda és mire nem, milyen jó és milyen kevésbé jó hazai és nemzetközi példák vannak, és egyáltalán, mi ennek az egész témának az evolúciója.   És hát azt is szóba került az is, hogy kinek milyen felelőssége van ezen a területen.     (A Hermináról készült kép Nagy Zágon munkája.)

Bánfai Karesszal és Leskó Balázzsal beszélgettünk a sport pszichológiájáról.   Bánfai Karesz pszichoterapeuta és sport szakpszichológus.   És szerintem sportoló is, körbefutotta a Balatont és megcsinálta az Ironmant. Utóbbi közel 4 km-nyi úszást, bő 180 km-nyi biciklizést és egy maratonnyi futást jelent. Méghozzá 16,5 órán belül. De ő 11 óra alatt megcsinálta. Karesz azt írta, amikor arra kértem, hogy írjon pár mondat magáról, hogy "fjúsági szinten próbálkoztam a versenysporttal, és egész életemben imádtam mozogni, de a legkedvesebb sportélményeim felnőtt koromból származnak.   Ekkorra megtanultam saját magam elé olyan kihívásokat állítani, amiknél maga a teljesítés és a felkészülés folyamata is örömöt ad.   A sportolóknál, akiknek segítek, minden esetben szeretném megérteni, hogy mi a célja a sporttal, és hogy helyezkedik el a sport az illető életében.   A sportra és a benne elérhető eredményekre, mint a kliensem életével való elégedettségének (elégedetlenségének) egy részére tekintek.   Minden lehetőséget megragadok, hogy a sportról beszélgethessek, nagyon érdekel, hogy mit tud adni az emberek életéhez és mit vesz el tőlük."   Másik vendégünk Leskó Balázs volt, aki mérnök, orvostechnikai eszköz specializációval.   De nem ezért hívtuk meg, hanem azért, mert amatőr futó, terep ultra kattanással, útkereső is. Őrült távot futott nemrég, mutatom a számokat: - 153: ennyi km-t futott - 9300: ennyi m volt a szintemelkedés - 32:48: ennyi idő alatt ért be - 1870/271: ez a helyezése - 760: ennyien adták fel   Ő azt írta magáról, hogy: "próbálom megtalálni az utat a futáson keresztül saját magam felé, leginkább valamiféle fura öngyógyítás lehet ez nekem."   Szóval velük beszélgettünk sportól, teljesítményről, győzelemről és vereségről, kudarcról és fejlődési lehetőségekről, felkészülésről és felkészítésről, profi és amatőr sportról.

Végre kicsit kevésbé nehéz támánk volt, mint szokott, nyár van, fesztiválszezon van, szóval elhívtuk a multitálentum Schönberger Ádámot, aki kulturális menedzser. Ő a Bánkitó Fesztivál alapító tulajdonosa, a zsidó kulturális programokat szervező Marom Budapest elnöke és az Egyesület kezdeményezésére létrejött Auróra Közösségi Ház alapítója és fenntartója is. Mindemellett gyakran részt vesz a TÁP Tilos az Á Performansz Színház előadásaiban. És kulturális tanácsadóként közreműködik önkormányzati és civil szervezetek munkájában is. Alapvetően fesztiváloztunk, de szóba került a hazai civil élet és szektor is, a fenntartás, a fejlődés, a lehetőségek és nehézségek is. (Az Ádámról készült fotót Stiller Ákos munkája.)

Három fantasztikusan izgalmas emberrel beszélgettünk. Méghozzá arról, hogy mit kezd a szociológia, a kriminológia, a kulturális antropológia, a pszichológia és a pszichiátria a prekoncepciókkal, az (elő)ítéletekkel, megítélésekkel, elsődleges benyomásokkal és a semlegességgel, annak szükségességével vagy éppen szükségtelenségével. Solt Ágnes volt az egyik vendég. Ő szociológus és kriminológus kutató. Közel 20 éve az Országos Kriminológiai Intézet kutatója, tudományos főmunkatársa, emellett óraadó az ELTE Társadalomtudományi és az Állam- és Jogtudományi Karai, illetve a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Rendészettudományi Doktori Iskolájában. Kutatott területei a gyermek-és fiatalkori devianciák gyökerei, a gyermekbántalmazás, a fiatalkori bűnözés, a büntetés-végrehajtás, a hosszú idős fogvatartottak és a kirekesztett csoportok. A második vendég Vonnák Diána volt, aki kulturális antropológus és író. Jelenleg Skóciában a Stirling-i Egyetem posztdoktori kutatója, illetve oktat a CEU Láthatatlan Egyetem Ukrajnáért programjában. Doktorátusát 2020-ban szerezte Angliában a Durham-i Egyetemen, főleg kultúr- és emlékezetpolitikával, az örökségvédelem és a városfejlesztés körüli vitákkal és gazdaságpolitikai dilemmákkal foglalkozik Ukrajnában. Jelenleg az örökség mentésének, a háborús pusztítás dokumentálásának gyakorlatait elemzi egy alkalmazott kutatói projektben. Első könyvéért, a Látlak című novelláskötetért Margó-díjat kapott. Jelenleg a második könyvén dolgozik, a Berlini Művészeti Akadémia fiatal akadémia programján ösztöndíjas. És Bokor László volt a harmadik, aki pszichiáter, pszichoterapeuta, pszichoanalitikus és csoportanalitikus. A MentalPort Pszichoterápiás Módszertani Intézet orvos igazgatója, a Pszichoterápia szakfolyóirat szerkesztője, kiadója. Tíz éve tagja a társadalmi önismeret mélyítését elősegítő Civil Csoport Hétvége program teamjének. 2023-ban megjelent könyve: Társadalom, trauma és a szelf viszontagságai. Fő érdeklődési területe a társadalmi folyamatok pszichoanalitikus megközelítése, a tömegfolyamatok szerepe a civilizáció, a kultúra és a társadalom területén. (A Vonnák Diánáról készült fotó Wertán Botond munkája.)

Iványi Gábor lelkész volt a vendégünk, aki elnöke a Magyarországi Evangéliumi Testvérközösségnek és az Oltalom Karitatív Egyesületnek, no meg rektora a Wesley János Lelkészképző Főiskolának. Beszélgettünk vele hajléktalan-ellátásról, szociális munkáról, a hazai kisegyházak helyzetéről és finanszírozási kérdésekről is. Megható, szomorú, nehéz és fontos beszélgetés volt.

A beteg gyerekek segítéséről beszélgettünk. Kárász Eszterrel, aki énekesként, színészként és 22 éve a Piros Orr Bohócdoktorok Alapítvány bohócdoktoraként is megrögzötten hisz a nevetés és a zene gyógyító erejében. Ír cikkeket és ír novellákat, énekel Edith Piafot és gyerekdalokat, dr. Bigyó bohócként pedig gyerekek gyógyulását segíti. És Zsákai-Kis Anettel, aki 2010-ben lépte át először a Bátor Tábor kapuját lovas önkéntesként, és onnantól meg is változott az élete. A tábor hatására közel 15 éve foglalkozik súlyos és krónikus betegséggel élő gyerekekkel. Öt évig dolgozott az Alapítványnál táborvezető(helyettesként), 2022 januárja óta pedig az a feladata, hogy elvigye a tábori élményeket a táboron túlra – többek között a kórházakba – is. A GO! program szakmai vezetőjeként nap mint nap azon dolgozik, hogy minél több gyerek és családtagja megtapasztalhassa a Bátor Tábor gyógyító erejét. Hát így. Nem könnyed, nyári, de annál fontosabb téma.

Két kozoktatási nagyágyú volt a vendégünk, az egyik Prof. Dr. Gyarmathy Éva klinikai és neveléslélektani szakpszichológus, egyetemi tanár, az Apor Vilmos Katolikus Főiskola oktatója, több egyetemen óraadó volt. Harminc éve foglalkozik a neurodivergens fejlődéssel, így az átütő vagy többszörös különlegességű tehetséggel, a tanulási zavarral, figyelemzavarral, hiperaktivitással és autizmus spektrumzavarral. Ő az alapítója az Atipikus Fejlődés Módszertani Központnak, szakmai támogatásával a gyakorlatban is megjelennek a 21. század kihívásainak megfelelő fejlesztési és tanulási módszerek. A másik nagyágyú Radó Péter oktatáskutató volt. Szakterülete az oktatási rendszerek elemzése, oktatáspolitikai elemzés, tervezés és értékelés, az oktatási egyenlőtlenségek kutatása. November elején jelent meg Az oktatáskormányzás jövője című könyve. Mindketten rengeteget publikálnak, rengeteget nyilatkoznak, rengeteget beszélnek az oktatásról. Mi is az oktatásról beszélgettünk.

Nem volt vendégünk. És előre tudtuk, hogy ez így lesz, erről is szól ez a kép. Így aztán mindenféle jogi és pszichológiai témákról tervezünk beszélgetni, felmerült, hogy a mögöttünk lévő választásokat is érinteni fogjuk, de végül majdnem végig arról volt szó, hogy kik és miért és hogyan engedhetik meg maguknak a pszichoterápiát, illetve kik és miért nem. És hogy egyáltalán: valóban középosztálytól felfelé érvényes-e a pszichológia.

Elfogadta a meghívásunkat Dr. Bárándy Péter, a Bárándy és Társai Ügyvédi Iroda egyik alapítója, aki 2002 májusa és 2004 októbere között Magyarország Igazságügyi Minisztere is volt. Előtte a Budapesti Ügyvédi Kamarában 1980. év elejétől a Fegyelmi Bizottság tagja volt, majd a Kamara egyik titkárává választották, majd 1992. februárjától a főtitkári tisztséget töltötte be 2002. februárjáig. Az ügyvédi hivatás keretében ma már szinte kizárólag büntetőügyekkel foglalkozik. Közben még tagja a Magyar Kriminológiai Társaság Igazgató Tanácsának, valamint néhány polgári és politikai jogok, illetőleg emberi jogok megóvására vonatkozó nemzetközi egyezményekkel kapcsolatos Magyarországon működő társaságnak. Mindemellett az ELTE tiszteletbeli tanáraként oktat, és az Országos Magyar Vadászkamara Etikai Bizottságának elnökének is megválasztották. Évek óta részt vesz a Jogi Szakvizsga Bizottság munkájában is. Hát így. Ő volt nálunk, vele beszélgettünk igazságról, igazságügyről, büntetőjogról, jogállamiságról. A vadászat végül nem került elő, de rengeteg fontos dolog igen. Sokat tanultunk a beszélgetésből, Bárándy Péter alázatából, tájékozottságából, szerénységéből.

Nehéz témáról beszélgettünk a három vendégünkkel. Ez a téma a gyász. Gyász egyedül, gyász a családban, gyász az osztályteremben. És egyáltalán a gyász folyamata, lefutása, kifutása, kultúrája. A megállás és a továbbmenés szükségessége vagy éppen kényszerűsége. Ehhez a témához hívtuk Kánya Kingát, aki esélyegyenlőségi ügyekben, civil munkában aktív szociológus, 2018 óta a Napfogyatkozás Egyesület - Gyászfeldolgozó csoportok vezetőjeként a gyásszal és a veszteségfeldolgozással foglalkozik. Kutatási területe az ELTE TáTK Interdiszciplináris Doktori Program keretében a közösség szerepe a gyászfeldolgozásban, és a gyászolásra vonatkozó normák átalakulása. Művészeti és kreatív folyamatokban közreműködve segíti a veszteségek különböző típusainak megjelenítését és a tematizálását. Meghívtuk a társadalmi ügyek iránt elkötelezett kommunikációs szakértő Sevcsik M. Annát is, aki nyolc alkalommal volt várandós, végül öt kisbabának adott életet, így pontosan ismeri az érzést, milyen elveszíteni egy magzatot, vagy hogy milyen nehéz az, ha szülőként nem kapjuk meg a megfelelő támogatást, a kellő információt, vagy az empátiát a környezetünktől. Ezért alapította meg az Élet.Érzés Egyesület, hogy minden gyermeket tervező vagy váró megkaphassa azt a maximális empátiát és objektív tájékoztatást, amit megérdemel. És meghívtuk Szabó Richárdot is, aki a gyerekek és felnőttek körében is Ricsi bácsiként van jelen. Tanulmányait az ELTE tanító szakán végezte. Ő a Diákszempont Általános Iskola és Gimnázium egyik alapító tanítója. Támogató, empatikus, inkluzív, sokszínű légkör megteremtésére törekszik, amely nagy jelentőségben hat a gyermekek pozitív személyiségfejlődésére. Támogatja a szociális, kapcsolatteremtő képességek fejlesztését, és fontosnak tartja a gyermekek lelki világának alapos ismeretét. Hiszi, hogy a gyermekek felé tanúsított egyszerű, emberi, szenzitív magatartással többre jutunk mind a nevelésben, mind pedig az oktatásban. A zene, énekesként is fontos tényező az életében, amelyet a gyermekek felé is közvetít. Őt arról fogjuk majd többek között kérdezni, hogy osztályközösségi szinten mit lehet kezdeni a veszteséggel, gyásszal. (A Kingáról készült képet Németh Gabriella készítette.)

Arról volt szó ebben a beszélgetésben, hogy mit tesz a munkánkkal a mesterséges intelligencia. Lesz-e még munkánk, félnünk kell-e a mesterséges intelligenciától, no meg úgy egyáltalán: mi is az a mesterséges intelligencia és mi nem. És újszerű volt az adás, mert kivételesen három vendégünk is volt, reméljük, mindenki kapott elég szót. Velünk volt Hidvégi Zoltán, aki az Umbrella Collective egyik tulajdonosa és CEO-ja, munkájában sokat használja az MI-t. Aztán eljött Magyary Ágnes is, aki viselkedéselemző, végzős mesterszakos pszichológushallgató, most végzi szakirányú továbbképzését mesterséges intelligencia alkalmazásai területén. Szakmai érdeklődési területe az MI felhasználási lehetőségei a segítői gyakorlatban. A PPKE Pszichológia Intézetének kutatócsoportjának tagjaként azt vizsgálja, milyen gondolataik és érzéseik vannak a segítő szakmabelieknek az MI-vel kapcsolatban. És Versics Réka is a vendégünk volt, aki a HP Legal | Hajdu és Társai Ügyvédi Iroda partnere. Elsősorban üzleti jogi tanácsadással, ezen belül főként finanszírozási és vállalatfelvásárlási ügyeletekkel foglalkozik, de munkája során gyakran felmerülnek a digitalizációval, mesterséges intelligencia használatával kapcsolatos kérdések, ezek hasznosításának lehetőségei is. Megnyugtatóak voltak.

A Diétás Magyar Múzsa főszerkesztőjével, Dr. Ésik Sándorral beszélgettünk. Leginkább a Múzsa múltjáról, jelenéről és jövőjéről. És a büntetőjogról és a jogállamiságról.

Az Isztambuli Egyezmény, az óvodai locsolóversek és a láthatatlan házimunka mindig nagyon sok mansplaininget, férfiaktól nők felé érkező, sokszor agresszív magyarázkodás azzal kapcsolatban, hogy miért éreznek és értenek a nők valamit rosszul illetve félre.   Szóval meghívtuk Spronz Júliát, hogy segítsen kicsit ezt az egész témát kontextusba helyezni. Annál is inkább, mert mai az utóbbi ötben megduplázódott a kapcsolati erőszak áldozatainak száma Magyarországon. Szóval hát beszélgettünk arról, hogy mi is az az isztambuli egyezmény, miért írtuk alá és miért nem ratifikáljuk, mi a kritikája az egyezménynek és mi lenne az előnye, ha mégis ratifikálnánk. És arról is volt szó, hogy ha minden törvényben van, akkor miért van mégis ennyi erőszak, miért hibáztatjuk ennyit az áldozatot, miért nem hiszünk nekik és miért van ennyi lappangó, fel nem derített eset. Mert ha van valaki, aki ért ehhez a témához, akkor Spronz Júlia az. Ő jogász, a Patent Egyesület alapító tagja, a jogsegély-szolgálat vezetője. Nőket és gyerekeket érő erőszakkal 1996. óta foglalkozik, 2003. óta főállásban. Azóta részese volt valamennyi, e témával kapcsolatban történt jogalkotási folyamatnak: távoltartás bevezetése, módosítása, zaklatás, kapcsolati erőszak kodifikálása. A Patent Egyesület a nők elleni erőszak témáján kívül foglalkozik az abortuszhoz és a fogamzásszabályozáshoz való hozzáférés kérdésével, de mi ezekről most nem kérdeztük őt. (A portrét Szirbek Anita készítette.)

Nem akárki volt a vendégünk, hanem Szlankó Viola, pszichológus, gyermekjogi szakértő, az Unicef Magyarország Gyermekvédelmi igazgatója. Viola munkája középpontjában négy fontos terület áll: a gyermekjogok széleskörű megismertetése, a gyerekek és fiatalok mentális egészségének védelme, az erőszakmentes gyerekkor és a gyerekek érdemi bevonása az őket érintő kérdésekbe. Az UNICEF Magyarországnál azért felelős, hogy az említett négy területhez kapcsolódó projektek a lehető legmagasabb szakmai színvonalon valósuljanak meg valamit azért, hogy a szervezet naprakész és hiteles gyermekjogi szervezetként képviselje a gyerekek ügyét. Vele a gyermekvédelmi szakellátásról, gyermekvédelemről, gyermekotthonokról, nevelőszülői hálózatról, gyermekjogokról, mentális egészségről és betegségről, védelembe vételről, családból kiemelésről beszélgettünk. És arról, hogy mi kell(ene) ahhoz, hogy a gyerekek boldogan nőjenek fel.

Nőnap alkalmából két vendégünk is volt, igyekeztünk egy nem szokványos párosítást kitalálni. Így aztán az egyik beszélgetőpartnerünk Németh Zsófi volt, aki közgazdászként végzett a Corvinuson, és több, mint 15 éves HR vezetői, tanácsadói és coach tapasztalattal rendelkezik, és mint ilyen, az egyik legfontosabb feladatának az egyéni támogatást valamint a csapatok együttműködésének fejlesztését tekinti. Szerinte nincs külön munkahelyi és magán énünk - ő is egyszerre van jelen munkahelyén nőként, anyaként, szakemberként, vezetőként. A másik vendégünk Milanovich Domi volt, aki pszichológus-újságíró, a WMN főszerkesztő-helyettese, a Lélektani határ című podcast műsorvezetője. Diplomáit az ELTE pszichológia, a CEU Gender Studies és a Semmelweis Egyetem sportpszichológus szakán szerezte. Éveken át pszichológiát tanított, illetve emberi jogi szervezeteknél dolgozott (Budapest Pride, Magyar LMBT Szövetség, TASZ). És velük nőkről, nőségről, nőiességről, szexizmusről, nemi egyenlőtlenségről és nemi egyenlőségről beszélgettünk. És persze olykor a nőnapról. Arról, hogy mit mond ezekről a dolgokról a pszichológia, az újságírás, a sport és arról, hogy mindez hogy néz ki a vállalati szektorban. (A Domiról készült fotó Kerepeczki Anna munkája.)

A beszélgetés vendége Dr. Vaskuti András PhD volt, aki volt büntetőbíró, most ügyvéd, illetve egyetemi tanár, aki büntetőjogot oktat. Rengeteg szakterülete van, fel sem tudjuk őket sorolni, viszont beszélgettünk a büntetőjog elmúlt 30 évéről, az éppen 20 évvel ezelőtti baltás gyilkosságról, a büntetőjog szigorának és szigorításának szükségességéről avagy szükségtelenségéről. No meg előkerültek az elmúlt időszak történései is - pedofilügyi alkotmánymódosítás, felelősségvállalás, kegyelmi ügyek. És persze mindezek a pszichológiájáról, társadalmi hatásáról is volt szó. Úgy, hogy közben rengetegen be is telefonáltak.

Újra nagyon fontos és nehéz témáról, a felejtésről, demenciáról, az Alzheimer-kórról, a felismerésről, a megelőzésről, a lassításról, a kezelésről, a neurológiáról és neuropszichológiáról beszélgettünk. Merthogy a mai tudásunk szerint robbanásszerűen fog a demenciában szenvedők száma nőni a következő években. Ezért aztán jött a műsorunkba Prof. Dr. Kamondi Anita neurológus, az MTA doktora, a Semmelweis Egyetem Neurológiai Klinika egyetemi tanára, az Országos Mentális, Ideggyógyászati és Idegsebészeti Intézet neurológiai szakmai igazgatója. Szakterülete a klinikai idegtudományok, melyhez kapcsolódóan több mint 200 publikációja jelent meg. Fiatal kutatóként több évet töltött Kanadában és az Egyesült Államokban. Hat alkalommal nyerte el a Semmelweis Egyetem „Merit díjas oktatója” kitüntetést, számos hazai és nemzetközi tudományos társaság és testület vezetőségi tagja. Az utóbbi egy évtizedben kutatási területe a kognitív hanyatlással járó (demencia) neurodegeneratív betegségek korai neurofiziológiai biomarkereinek vizsgálata, valamit a betegség korai felismerését segítő mozgás alapú tesztek kidolgozása. És vendégünk volt Dr. S. Nagy Zita pszichológus, neuropszichológiai szakpszichológus is, aki egyben transzperszonális terapeuta is. A PhD-jét neuropszichológiai témában írta az ELTE-n. 2007 óta dolgozik kórházban, mozgásszervi rehabilitációs területen, ahol a munkája egy részében agyi károsodást szenvedett embereket kísér felépülésük folyamatában. Ezen kívül magánszférában pszichoterápiás tevékenységet folytat felnőttekkel, a maradék idejében pedig óraadóként egyetemen tanít az ELTE pszichológia szakán és több szakképzésben.

Két kozoktatási nagyágyú volt a vendégünk, az egyik Prof. Dr. Gyarmathy Éva klinikai és neveléslélektani szakpszichológus, egyetemi tanár, az Apor Vilmos Katolikus Főiskola oktatója, több egyetemen óraadó volt. Harminc éve foglalkozik a neurodivergens fejlődéssel, így az átütő vagy többszörös különlegességű tehetséggel, a tanulási zavarral, figyelemzavarral, hiperaktivitással és autizmus spektrumzavarral. Ő az alapítója az Atipikus Fejlődés Módszertani Központnak, szakmai támogatásával a gyakorlatban is megjelennek a 21. század kihívásainak megfelelő fejlesztési és tanulási módszerek. A másik nagyágyú Radó Péter oktatáskutató volt. Szakterülete az oktatási rendszerek elemzése, oktatáspolitikai elemzés, tervezés és értékelés, az oktatási egyenlőtlenségek kutatása. November elején jelent meg Az oktatáskormányzás jövője című könyve. Mindketten rengeteget publikálnak, rengeteget nyilatkoznak, rengeteget beszélnek az oktatásról. Mi is az oktatásról beszélgettünk.

A beszélgetésben az alábbi témákat érintettük: Sorsunk-e a nevünk? Identitásunk-e a családunk? Van-e jogunk a nevünkhöz? Van-e jogunk a titkokhoz? A kérdésekre Mogyorósy-Révész Zsuzsanna pszichológussal, aki tanácsadó szakpszichológus, EMDR-terapeuta és szupervízor és Gerlóczy Márton íróval kerestük a válaszokat. Elsőre tűnhetne úgy, hogy ninccs is közük egymáshoz, de közben meg hát dehogyis nincs. Hiszen Zsuzsának nemrég jelent meg egy könyve Kinek a sorsa? címmel, amiben Vaskor Gréta meseterapeutával az ősöktől hozott, „örökölt” traumák kérdéskörével foglalkoznak, Márton pedig már két és fél részt megírt (amiből kettő meg is jelent) a négy kötetesre tervezett családregényéből, a Fikcióból. Ami végül is pont arról szól, amiről Zsuzsáék könyve is, csak éppen a szépirodalom felől. A Fikció ugyanis az identitásról szól, arról, hogy kik vagyunk, hogy mennyire határoz meg minket a családunk. Az, amelyikben felnőttünk és az, amelyikből származunk. De a beszélgetés nem könyvismertető és nem is könyvbemutató volt, hanem beszélgetés. Beszélgetés súlyos és fontos, az identitásunkat alapvetően meghatározó kérdésekről. És arról, hogy ez az egész kérdéskör most lett-e ennyire fontos, és ha igen, akkor miért.

Iványi Gábor lelkész volt a vendégünk, aki elnöke a Magyarországi Evangéliumi Testvérközösségnek és az Oltalom Karitatív Egyesületnek, no meg rektora a Wesley János Lelkészképző Főiskolának. Beszélgettünk vele hajléktalan-ellátásról, szociális munkáról, a hazai kisegyházak helyzetéről és finanszírozási kérdésekről is. Megható, szomorú, nehéz és fontos beszélgetés volt.

Két kozoktatási nagyágyú volt a vendégünk, az egyik Prof. Dr. Gyarmathy Éva klinikai és neveléslélektani szakpszichológus, egyetemi tanár, az Apor Vilmos Katolikus Főiskola oktatója, több egyetemen óraadó volt. Harminc éve foglalkozik a neurodivergens fejlődéssel, így az átütő vagy többszörös különlegességű tehetséggel, a tanulási zavarral, figyelemzavarral, hiperaktivitással és autizmus spektrumzavarral. Ő az alapítója az Atipikus Fejlődés Módszertani Központnak, szakmai támogatásával a gyakorlatban is megjelennek a 21. század kihívásainak megfelelő fejlesztési és tanulási módszerek. A másik nagyágyú Radó Péter oktatáskutató volt. Szakterülete az oktatási rendszerek elemzése, oktatáspolitikai elemzés, tervezés és értékelés, az oktatási egyenlőtlenségek kutatása. November elején jelent meg Az oktatáskormányzás jövője című könyve. Mindketten rengeteget publikálnak, rengeteget nyilatkoznak, rengeteget beszélnek az oktatásról. Mi is az oktatásról beszélgettünk.

Iványi Gábor lett volna a vendégünk, de sajnos nem ért rá (később rá fog majd persze), ezért kettesben beszélgettünk mindenféléről.  Környezetről, környezettudatosságról, klímaszorongásról.

A műsorban Hungler Sára, az ELTE ÁJK Szociális és Munkajogi Tanszékének habilitált docense és a Társadalomtudományi Kutatóközpont Jogtudományi Intézetének kutatója volt az egyik vendégünk. Kutatási érdeklődése a munkajog széles spektrumán mozog, a nemek közötti egyenlőség jogi és szociálpolitika kérdéseitől a romák és a nők foglalkoztatáspolitikai stratégiáján át a szociális párbeszéd hazai és uniós intézményéig. Legutóbbi kutatása a visegrádi országok szociális integrációjával foglalkozik, a témában írt könyve 2024-ben jelenik meg az Edward Elgar kiadónál. Számos hazai és nemzetközi kutatócsoport tagja ő, tudományos eredményeit rendszeresen publikálja szakfolyóiratokban és könyvekben. A másik vendégünk pedig Havas Bence volt, aki szintén jogász, a Magyar Szakszervezeti Szövetség munkatársa, no meg ugyanott PhD-hallgató ő, ahol Sára docens. Bence a munkája során a hazai és nemzetközi munkaügyi kapcsolatokkal foglalkozik, de érdeklődési köre kiterjed az egyéni és kollektív munkajog számos területére, így különösen a munkaidőre, szakszervezeti jogra és sztrájkjogra, valamint a munkajog társadalmi-gazdasági környezetére. Mindenféle jogi kérdésekről, lehetőségekről és esetekről volt szó.

Nem biztos, hogy Szily Lászlót olyan sok embernek kell bemutatni, de azért bemutatjuk. Laci a 444.hu jelenlegi, kronológiailag visszafelé a Cink, az Index, a Magyar Hírlap és a Népszava volt újságírója. Szóval végigkísérte és írta az elmúlt közel 20 évet, és mivel nemcsak újságot, de könyvet is írt, méghozzá a szülőségről és az állatokról, ezért aztán elég jó ismerője ő a közélet zegeinek és zugainak. Így beszéltünk vele újságírásról, könyvírásról, horgászásról, de leginkább woke-izmusról és cancel culture-ről beszélgetni.

Eljött hozzánk Ignácz Judit, aki társalapítója az "Ame Panzh" ("Mi Öten") nevű informális roma aktivista csoportnak, ami online beszélgetéssorozatot indított rasszista, szexista, homo- és transzfób retorikáról és gyakorlatokról. 2023. szeptember elsején jelent meg a kollektíva kiadványa is Ame Panzh - Az ébresztőkönyv címmel, amit a Tea Kiadó jóvoltából bárki elolvashat. Judit mindemellett aktívan ír és publikál a BIPOC közösséget (black, indigenous and people of colour) érintő emberi jogi, nemi és társadalmi kérdésekről, cikkei megjelennek vezető magyar médiafelületeken. Oláh Norbert neve már előkerült egy korábbi adásban, az ő esszéjéből olvastunk fel korábban, de most személyesen is el tudott jönni, hogy meséljen a munkáiról. Ő 2016-ban végzett a Magyar Képzőművészeti Egyetemen. „Fal” koncepciójának első részével a 2021-es Off-biennalén szerepelt A cigány művész szorongása című köztéri installációval és az ahhoz tartozó manifesztummal. Idén áprilisban mutatta be a Bura Károly Galériában e koncepció folytatását a Darabok című kiállításán, melyben az identitást és a művész szerepét vizsgálta. Szeptemberben nyílt meg a Ludwig Múzeum Vigyázat törékeny című kiállítása, ahol Oláh Norbert bemutatta a harmadik „fal” munkáját. A 4x6 méteres olaj-vászon festmény A művészet szorongásos rendszere címet viseli, ami a művészet intézményes rendszerének kritikája. A kiállítás 2024 január 14-ig volt látogatható. Norbert a Józsefvárosban működő Bura Galária vezetője.  Velük beszélgettünk arról, hogy mit tesz és mit tehet a roma értelmiség és arról, hogy mikor, hogyan és miért érdemes használni a roma szót és mikor, miért és hogyan nem. (A Juditról készült kép Stephanie Ballantine munkája.)

Ebben a beszélgetésben Kuslits Gábor volt a vendégünk, aki szociális munkás, 26 évet töltött a gyermekvédelmi szakellátásban, először beosztott szociális munkásként, majd vezetőként, ő 2013 és 2021 között ő volt a fővárosi Területi Gyermekvédelmi Szakszolgálat (Tegyesz) igazgatója. Onnan eljött, most a hajléktalan ellátásban dolgozik. Szakmai érdeklődése középpontjában a gyermeki (ellátotti) jogok érvényesítése és az ehhez szükséges segítői magatartás áll. A szociális munka és a szociális munkás megítéléséről beszélgettünk. Arról, hogy mit is csinál a szociális munkás és arról, hogy miért nem eléggé látható az az iszonyúan fontos munka, amit elvégeznek.

Életbe lépett a státusztörvény, dübörgött és dübörög a tanárhiány és a túlhajszolt Nemzeti Alaptanterv, romlanak a kompetenciaeredményeik a gyerekeknek, rohadnak az iskolaépületek, a pedagógusok megbecsültsége továbbra sem ott van, ahol lennie kellene, volt hát miről beszélnünk a soron következő, immár hetedik Apaparagrafusban. Velünk volt Nagy Erzsébet, aki tanár, közoktatási vezető, szakértő, szakíró, a Pedagógusok Demokratikus Szakszervezetének fontos embere, és velünk volt Totyik Tamás is, aki tanár, közoktatásvezető, oktatásinformatikus, pedagógiai értékelő és mérő, 2023. július 1-jétól a Pedagógusok Szakszervezetének elnöke. Velük beszélgettünk a közoktatás helyzetéről, a szakszervezetek lehetőségeiről, korlátairól, feladatairól. Mellesleg ez volt az adás, amiben az egyik műsorvezető bekapcsolva hagyta a mikrofonját, amikor azt hitte, ki volt kapcsolva.

Az adásban Eredics Lilla, szociológus volt a vendégünk. A Romaversitas Alapítványt a felsőoktatásban tanuló roma fiatalok támogatására hozta létre egy romákból álló értelmiségi kör 1996-ban, az alapítvány működéséről, céljáról, sikereiről és nehézségeiről volt szó, de roma identitás is szóba került Lillával, akinek szakmai érdeklődése elsősorban a rassz, gender és osztályviszonyok mentén marginalizált társadalmi csoportok mindennapi élete és társadalmi valósága. Vele beszélgettünk roma identitásról, lehetőségekről, egyéni és társadalmi sorsokról, előítéletekről és sztereotípiákról.

Arról beszélgettünk, hogy milyen problémákkal küzd a hazai mentálhigiénés ellátás. Pszichológia, pszichoterápia, pszichiátria. Velünk volt Oriold Károly, a Lélekben Otthon Közhasznú Alapítvány alapítója, művészetterapeuta, csoportanalitikus csoportvezető, betegjogi aktivista, könyvkiadó és Dr. Nehéz-Posony Kata, a TASZ és a HVG állandó megbízott ügyvédje, jogvédő, az alapjogok, azon belül a személyiségi jogok és a politikai szabadságjogok szakértője. (A NPK-ról készült fotó Bazánth Ivola munkája.)

Meghívtuk Baross Dorottyát, aki a Dorogi Magyar-Angol Két Tanítási Nyelvű és Sportiskolai Általános iskolaiskolapszichológusa és az AKG pszichológia és japán nyelvtanára. És meghívtuk Berta Beáta tanárt, irodalomterapeutát is. Ő korábban a Karinthy Frigyes Gimnáziumban dolgozott, de már nem. Hogy miért, azt elmondta. Szóval iskolai és iskolán kívüli életről, státusztörvényről, iskolapszichológiáról, irodalomterápiáról, az ellenállás jogosságáról, arányosságról és aránytalanságról beszélgettünk. Az adás (okkal és joggal) zenével indul, ha kihagynád, akkor tekerj kicsit bele a műsorba, 10.09.32-kor kezdődik a beszélgetés.

Ebben a műsorban Képes György ügyvéd, európai jogi szakjogász, az Aradszky és Képes Ügyvédi Iroda alapítója, az ELTE ÁJK egyetemi docense volt a vendégünk. Akinek nem mellesleg alkotmány- és jogtörténeti tárgykörben számos publikációja jelent meg, aki az Európai alkotmány- és parlamentarizmus-történet című tankönyv társszerzője, a Magyar alkotmány- és közigazgatás-történet a polgári könyvben című egyetemi jegyzet szerkesztője és egyik szerzője. Könyvet írt az Egyesült Államok és Dánia alkotmánytörténetéről, Buchinger Manó szociáldemokrata politikus életéről. Szerkesztője és egyik szerzője az Abszolút monarchia című tanulmánykötetnek. Európai szakjogász, habilitált doktor. Vele beszélgettünk az alapjogokról és ezek pszichológiai relevanciájáról.

Labancz Dániel klinikai szakpszichológus, tapasztalati tanulás tréner, a Nyugi! című, 2023 tavaszán megjelent könyv szerzője volt a vendégünk. Vele beszélgettünk mindenféle, a kamaszokat foglalkoztató és a kamaszokat érintő pszichoógiai és jogi kérdésekről, a magyar társadalom kamaszokkal kapcsolatos elvárásairól, sztereotípiáiról és félelmeiről, no meg arról, hogy mikre érdemes a kamaszokkal kapcsolatban nagyon figyelni. És mikre nem. Mi van, ha kileng az inga és mi van, ha nem. Vagy ha kilengve marad.

Ez itt az Apaparagrafus Pilot adása volt, rögtön dallal indult a műsor, utána pszichológiai és jogi tudatosságról beszélgettünk. Meg mindenféléről, amikről majd ez a műsor szólni fog.