Greendex

„Nem rúgta ránk az ajtót a klímaváltozás” – mondja Lakatos Boglárka, az Agrárközgazdasági Intézet kutatója, legújabb podcastunk vendége. Ahogy fogalmaz, ez csak egy kattintásra csábító narratíva. A folyamatot valójában évtizedek óta jelzik a kutatók, csak épp eddig jóval kevesebbet tettünk, mint tehettünk volna.

Az adásban szót esik:

Az idei nyáron újra a szárazság, a forróság és a vízhiány vált meghatározóvá. Podcastunkban így főként kapcsolódó témákkal foglalkoztunk: szóba került a Balaton és lehetséges jövője, vízügyi kérdések és a Homokhátság helyzete, aztán Ljasuk Dimitryvel a Tisza-tóról beszélgettünk, és a megoldási lehetőségekbe is bepillantást nyerhettünk a marispusztai elárasztás történetével.

Aktuális adásunkban a rekord alacsony vízszintet elérő Velencei-tó múltját, jelenét és lehetséges jövőjét jártuk körbe.

Vendégem, Dr. Boromisza Zsombor, a MATE Tájvédelmi és Tájrehabilitációs Tanszék egyetemi docense, tájépítész és természetfotós volt, aki évtizedek óta foglalkozik a Velencei-tóval, és meggyőződése, hogy nem a vízhiány a legfőbb gond, hanem az, hogy nem jól alkalmazkodunk az új helyzethez.

A Homokhátság mára gyakorlatilag félsivataggá vált. A vízhiány nyomán a gazdálkodás az ellehetetlenülés határán áll, az őshonos élővilág pedig jórészt eltűnt. Az elmúlt időszakban kicsúcsosodó folyamatban a melegedő és szárazodó klíma mellett az évszázados emberi beavatkozás negatív hatásai is közrejátszottak. Bár sokak szerint a huszonnegyedik órában vagyunk, vannak néhányan – és egyre többen –, akik úgy gondolják, hogy ideje a kezünkbe venni a sorsunkat. Új podcastunkban Nagyapáti Oszkárral, a kiskunmajsai Marispusztai Önkéntes Vízőrzők vezetőjével beszélgettem.

„Amikor én még kissrác voltam, akkor a kútban 2-3 méter mélyen volt a víz. Ez azóta lement 8 méterre” – mondja Oszkár, érzékeltetve azt is, hogy milyen gyorsak a változások. Mivel családja generációk óta gazdálkodik Kiskunmajsa környékén, a családi történetekből is képet tudunk alkotni a múltról. Például az 1960-as években olyan magasan volt a talajvíz, hogy a kútban le sem kellett engedni a vödröt, elég volt megmeríteni, hogy megteljen vízzel.

Ehhez képest ma ott tartunk, hogy – az önkéntes vaditatást is végző – vendégem szerint, már a vadakat is muszáj itatni, hogy ne pusztuljanak el.

Persze mindehhez hozzájárul az is, hogy az eleve nagyon száraz vidékre csapadék is alig érkezik. Évi 250 milliméter alatt számít egy terület sivatagnak. Kiskunmajsán tavaly 289 milliméter csapadék esett.

Újraéled a természet, ha visszatér a víz

Oszkár és társai 2024 végén kezdtek arról beszélni, hogy komoly problémák lesznek a víz kapcsán, ha nem tesznek valamit. A közös gondolkodást a WWF filmje, az „Eltékozolt vizeink” termékenyítette meg, ahonnan ötletet merítettek a cselekvéshez. Néhány deszka, egy kis gát és hosszas hivatali egyeztetés után 2025 elején megtörtént az első elárasztás egy kéthektáros területen.

A hatás már az első évben mérhető és csodaszerű volt. Egyrészt a közeli talajvízszint-mérő kútban jelentős emelkedést regisztráltak, másrészt a környékbeli gazdák szénahozama is megemelkedett, sőt a legeltetés is hosszabban folytatódhatott, mint korábban. Ami pedig még ennél is elképesztőbb volt, hogy gyakorlatilag heteken belül visszatért az élet, megjelentek a ritka vándormadarak, a rovarok, a kétéltűek.

Idén tavasszal pedig megtörtént a második terület, immáron egy 5 hektáros legelő elárasztása.

A történet híre pedig bejárta a nagyvilágot: a Marispusztai Vízőrzőkról beszámolt a Los Angeles Times és New York Times, Peruból képeslapot kaptak, és a környező országokból is érkeztek megkeresések határon átnyúló vízőrző projektek megvalósítására.

Munkájuk itthon sem maradt visszhang nélkül. Tavasszal az új kormány első, kihelyezett ülése előtt Marispusztán tett látogatást, ahol az elért eredmények megismerése mellett konstruktív egyeztetések is zajlottak. Ahogy Oszkár elmondta, az új miniszterelnök még bőven a választások előtt, februárban is járt már náluk.

Mozgalommá szerveződnek a vízőrzők

Nem Oszkárék az egyetlenek, akik vízőrzéssel foglalkoznak, de az elsők között vágtak bele. Történetükben legalább két olyan pont van, mely különlegessé tette őket, és amelyek ezzel párhuzamosan elengedhetetlenek is a sikerhez. Egyfelől mindig mindent szabályosan, a hivatali utat türelemmel végigjárva csináltak, mondhatni kitaposva, kijelölve ezzel az utat másoknak.

Másrészt pedig mindent csapatban csináltak. Bár Oszkár a csapat vezetője, többször is aláhúzta, hogy amit véghez vittek, az a közösség érdeme. Ahogy mondja, az elejétől hitt a közösség erejében, a csapatban mindenki azt a feladatot csinálta, amihez a legjobban értett.

Ma pedig már ott tartanak, hogy VízÖrző Mozgalom néven egy országos hálózat felépítésében segédkeznek, ahol várják olyan emberek, illetve csoportok jelentkezését, akik szeretnék elkezdeni a vízőrzést saját területükön. Oszkárék ehhez minden szakmai segítséget meg tudnak adni.

A világ összes erdőtüzét meg tudnánk előzni, ha előre meg lehetne jósolni hol és mikor csapnak fel a lángok. Erre egyelőre nem vagyunk képesek, ám a tűzkockázatok becslése ma már lehetséges. Egy ilyen, tűzkockázatbecslő modellt épített fel a Corvinus Egyetem kutatója, Manczinger Melinda és munkatársai, akik a Kárpátok térségét – benne három észak-magyarországi megyével – vizsgálták a tűzkockázatok szempontjából, számos változót figyelembe véve.

Kutatásuk 2025-ben jelent meg a Scientific Reports tudományos folyóiratban, melyben bemutatták a modell működését. A gépi tanulási algoritmus egy 27 változót tartalmazó, igen komplex adathalmaz alapján értékeli a vizsgált területek tűzkockázati valószínűségét.

A hét országot felölelő kutatásban többek között vizsgálták a hőmérsékleti- és csapadékadatokat, a növényzet egészségével kapcsolatos mutatókat, a domborzati viszonyokat, sőt még társadalmi–gazdasági tényezőket is. A tanulmány legérdekesebb megállapítása pedig az, hogy egyáltalán nem az áll a vegetációtüzek hátterében – legalábbis a vizsgált régióban, a Kárpátok térségében – mint amire először gondolnánk.

Nem a klímaváltozás miatt lángol a vegetáció

Természetes körülmények között a vegetációtüzek mögött álló legfőbb okot a villámcsapások jelentik. Az ember által használt területeken viszont nagyon más képet látunk. A kutatás egyik legérdekesebb megállapítása, hogy a Kárpátok térségében – ahogy egyébként a világ más részein is – a vegetációtüzek kialakulásának legfőbb oka, nem a gyorsan melegedő klíma, vagy az aszály, vagy az említett villámcsapások, hanem az ember.

Egész pontosan az ember által módosított tájak, mint például a túl sűrűn elhelyezkedő szántóföldek, illetve az infrastruktúra és a városok közelsége. Persze a klímaváltozásnak is fontos szerepe van, hiszen a hőhullámok, az aszály vagy épp az alacsony páratartalom, kiváló táptalajt nyújt a tüzek kialakulásához.

Legalább ennyire érdekes megállapítás, hogy a növényzet műholdas vizsgálatai alapján meghatározott NDVI index – ami gyakorlatilag a növényzet egészségét mutatja – ott magasabb, ahol alacsonyabb a tűzkockázat. Tehát a sűrű és egészséges növényzet, képes csökkenteni a tüzek kockázatát.

Az adásban szót ejtünk arról,

Ljasuk Dimitry neve összeforrt a Tiszával és a Tisza-tóval. Készülő, Élet víz nélkül című új dokumentumfilmjében a klímaváltozás és a vízhiány drámai hatásait kutatja, Spanyolországtól az Alpokon át egészen a Homokhátságig. A sokkoló képek ellenére azonban nem a kétségbeesésre, hanem a reményre, az alkalmazkodásra és a tenni akaró emberekre fókuszál.

A Holnapután legújabb adásában Novák Zsombor beszélget Dimitryvel a forgatás megdöbbentő tapasztalatairól, a Tisza-tó túlzsúfoltságáról, az írott és íratlan vízi szabályok megszegéséről, valamint a Jóreménystég körül kialakult, példaértékű civil közösségről.

A tartalomból:

Hasznos linkek:

Műsorvezető: Novák Zsombor

Vendég: Ljasuk Dimitry, médiaszakember, független filmes

A Holnapután legújabb adásában vendégünk Bendó Zoltán, a TEX-DAN projektmenedzsere volt, akivel a körforgásos gazdaságról és a fenntartható textiliparról beszélgettünk.

Az adásban szó esett arról, hogy milyen kihívásokkal néz ma szembe a ruhaipar. Környezeti oldalról vizsgálva ezt a kérdést nem is lehetne megkerülni, hiszen az egyik legszennyezőbb ágazatról van szó. Sokatmondó adat, hogy egyetlen pamutpóló előállításához közel 3000 liter vízre van szükség.

A kérdés társadalmi oldala legalább ennyire kihívásos. A textilipar a 20. század második felében gyakorlatilag teljesen kiszorult a fejlett országokból, Magyarországon is nagyítóval kell keresnünk olyan vállalkozásokat, melyek ezen a területen dolgoznak. Ennek oka elsősorban az, hogy a jellemzően – de nem kizárólag – távol-keleti országokban nagyon olcsó a termelés: a környezet- és munkavédelmi szabályok – ha egyáltalán vannak – sokkal lazábbak, a munkabérek pedig rendkívül alacsonyak.

Ennek ellenére a ruhaboltok jelentős részében nagyon olcsóak a ruhák, ahol pedig drágábbak, ott jellemzően csak a márkanév miatt kell többet fizetni. Persze ezt az olcsóságot is megfizeti valaki: főként a kizsákmányolt természet és a munkások.

Az eldobhatóság kultúráját kellene meghaladni

Az olcsó és gyakran silány minőségű ruhák, és úgy általában a fast fashion üzleti modell arra épül, hogy egy-egy ruhadarabot csak nagyon rövid ideig viseljünk. A terméklánc abszolút lineáris, a viselt, vagy akár még az eladás előtt hulladékká váló textilek jellemzően sosem kerülnek újrahasznosításra.

A körforgásos modell célja ezzel szemben az, hogy a ruhák, az anyagok és az erőforrások a lehető leghosszabb ideig használatban maradjanak újrahasznosítás vagy újragondolt használat révén. Ez nem csupán környezetvédelmi, hanem egyre inkább pénzügyi kérdés is lehet, ha megtaláljuk a módját, hogyan forgassuk vissza őket a rendszerbe.

A változás lehetséges útjai

Az Európai Unió felismerte, hogy változásra van szükség a textiliparban is. Ezt egyfelől különböző szabályozásokkal kényszeríti ki, másrészt pedig olyan programokat támogat, mint amilyen a TEX-DAN is.

A június végén lezárult TEX-DAN célja az volt, hogy a Duna-régióban (több mint 11 országban) működő kis- és középvállalkozások transznacionális együttműködés révén a textilipari és divatipari értékláncokban a körforgást elősegítő technológiákat alkalmazzanak.

A program négy fő cél köré szerveződött: a körforgásos megoldások alkalmazása a textil- és divatipari értékláncokban; a körforgást elősegítő helyi, regionális és nemzeti politikák korszerűsítése; a transznacionális együttműködés és a tudáscsere fellendítése, valamint a különböző fenntartható transznacionális együttműködési formák létrehozása.

Az adásban ezeken túl szó esett még:

Az ultra fast fashion térhódításáról: a gyors divat mellett egyre inkább jelen vannak az úgynevezett ultra fast fashion kategóriát képviselő üzleti modellek, ahol a vásárlók sokszor csupán egyetlen alkalommal hordanak egy ruhadarabot, majd azonnal megválnak tőle.

A kiterjesztett gyártói felelősségről (EPR): az Európai Unió szabályozásának köszönhetően a gyártóknak már a hulladékká vált ruhák kezelésének költségeiből is részt kell vállalniuk.

A fogyasztói döntések erejéről: bár a vásárlók sokszor elsősorban az árak alapján döntenek, fontos felismerni, hogy a „nem vásárlás” is egy létező, radikális és nagyon hatékony fenntarthatósági válasz.

A körforgásos jó gyakorlatokról: a műsorban konkrét iparági példák is elhangzottak a textilhulladék technológiai eszközökkel történő minimalizálására, valamint a használt ruhák kreatív újrahasznosítására (például rongyszőnyegek készítésére).

A vállalkozásoknak nyújtott gyakorlati segítségről: a TEX-DAN projekt keretében több mint hatvan mikro-, kis- és középvállalkozás kapott konkrét támogatást mentorálások és workshopok formájában, hogy üzleti modelljüket a körforgásos gazdaság irányába mozdíthassák el.

A Nem víznek való vidék Youtube-csatorna alapítója, Csala Dániel szerint versenyt futunk az idővel, hogy megmentsük a kiszáradó magyar tájat.

Podcastunk legújabb adásában egy olyan emberrel beszélgetek, aki – bár nem vallja magát szakembernek – nagyon sokat tud a vízválságról, amellyel országunknak szembe kell néznie. Csala Dániel már évek óta foglalkozott a témával, amikor megalapította a csatornáját, ahova olyan filmeket és podcastokat gyárt operatőrével, amelyek nem csak a problémákat, de a lehetséges megoldási lehetőségeket is bemutatják.

A csatorna címe szándékosan provokatív. Ahogy Dániel mondja, a magyar táj ma „nem víznek való”, mert a történelmi folyószabályozásokkal, belvízmentesítéssel, a mocsaras területek lecsapolásával olyan rendszert építettünk, amelynek célja nem a víz megtartása, hanem annak minél gyorsabb levezetése. Ezt a helyzetet kell megváltoztatni, és ahogy vendégem mondja, ha sikerül, még az is lehet, hogy „át lehet brandelni a csatornát víznek való vidékre”.

A beszélgetés egyik fókuszpontját a Homokhátság helyzete adta, ahol talán a legnagyobb a baj. A terület egyes pontjain tíz méter mélyre kell ásni, mire talajvízhez érünk. Dániel szerint ez „gyakorlatilag halálos ítélet a felszíni növényeknek”. De nem csak az Alföld van nehéz helyzetben: a Dunántúlon, ha lassabban és nem is mindenütt, de már elindultak hasonló folyamatok.

A legjobb víztározó a talaj

Csala Dániel úgy látja, hogy az elmúlt időszakban, talán nem függetlenül az évek óta egyre pusztítóbb szárazságoktól, felgyorsultak az események társadalmi és szakmai szinten egyaránt.

A vízhiányt testközelből érzékelő helyiek például egyre gyakrabban szerveződnek össze, és válnak vízőrzőkké. Ilyen csoport a Nem víznek való vidék csatornáján is szereplő Marispusztai Önkéntes Vízőrzőké. Ők helyi fürdő csurgalékvizét megfogják: nem engedik elfolyni, hanem beszivárogtatják a talajba. A probléma súlyát és munkájuk fontosságát jól mutatja, hogy az új kormány első kihelyezett ülésén éppen Marispusztára látogattak el.

A vízügyi szakmában is megindultak a változások. Noha az elmúlt nagyjából 200 évben a fő prioritás az árvíz- és belvízmentesítés volt, a „káros” vizek gyors levezetése, mára a feladat egyre inkább a vízmegtartás. Ennek egyik első lépéseként indult el 2024-ben a „Vizet a tájba” program, melynek – bár még csak erősen korlátozottan, de – már vannak eredményei.

Az ilyen kezdeményezések azért is létfontosságúak, mert, ahogy vendégem mondja, a talaj a legjobb víztározó. A lábunk alatt megőrzött víz segíti a kritikus szintre süllyedt talajvíz pótlását, és szemben a víztározókkal, jóval alacsonyabb a párolgási veszteség is.

„Azt szokás mondani, hogy a legjobb víztározó a talaj. Sajnos nem a szemnek kedves víztározók jelentik a megoldást, hanem a talajban tározott víz” – hangzik el az adásban.

Az adásban a fentieken túl szó esik arról, hogy:

Egyre többet hallunk a körforgásos gazdaságról, mégsem teljesen egyértelmű, hogy pontosan mit jelent. Épp ezért készítettünk nemrég interjút a téma egyik hazai szakértőjével, Dr. Dombi Mihállyal. A Debreceni Egyetem kutatóját most elhívtuk Holnapután című rádióműsorunkba is.

Az adásban tisztázzuk, hogy pontosan mit is jelent a körforgásosság. Ahogy korábbi interjúnkban elhangzott, „a körfogásos gazdaságban a felhasznált erőforrások hosszabb ideig, és sokkal több cikluson keresztül maradnak a rendszerben, csökkentve ezzel a felhasznált nyersanyagok illetve a hulladék mennyiségét.” De mit is jelent ez?

Az lassan mindenki számára nyilvánvalóvá válik, hogy végtelen növekedésünk az ökológiai korlátok miatt nem lehetséges. A szakértő szerint épp ezért fontos, hogy a körforgásosság egyik ígérete, hogy kevesebb nyersanyaggal elérhetjük ugyanazt a jólétet, miközben a környezetszennyezés is kisebb volumenű lehet. Dombi Mihály szerint sok olyan kezdeményezés van itthon és külföldön is, amely ebbe az irányba mutat. Egyre több iparágban elérhető például a dolgok szolgáltatásként történő használata.

De a körforgásosság máshol is tetten érhető lesz a jövőben, hiszen ide tartozik például a termékek élettartamának meghosszabbítása is. Ahogy a kutató elmondja, az Európai Unió jelenleg is dolgozik olyan szabályozásokon, melyek köteleznék a gyártókat arra, hogy új termék vásárlása helyett elsődlegesen a javítás lehetőségét kínálják fel.

Az adásban sok egyéb mellett szót ejtünk még az energiaárak és a tömegtermelés összefüggéseiről, az életszínvonalunk változásairól, a folytonos növekedésre, fogyasztásra épülő szemléletről, igényeinkről és szükségleteinkről. Megtudjuk azt is, hogy áll jelenleg a világ, és benne Magyarország a körforgásossági átmenetben, és mi az, amit a mindennapokban mi is hozzá tudunk tenni ehhez a folyamathoz.

Hallgasd a Holnapután adását vasárnap 11:00-től a Manna FM-en! Ha valamiért lemaradnál róla, bármikor eléred utólag podcast-csatornánkon, melyet az összes nagyobb platformon megtalálsz! Az adáshoz tartozó cikkünket hétfőn olvashatod, vendégünkkel készült korábbi interjúnkat pedigitt éred el.

Hazánk legértékesebb természeti kincsei közé tartoznak a gyepterületek melyek fajgazdagsága, és a klímaváltozás mérséklése szempontjából kulcsfontosságú széntároló képessége kiemelkedő. Sajnos mégis mostohán bánunk a gyepeinkkel, legyenek azok a természetben, vagy épp a kerítésünkön belül. A gyepek fontosságáról, megvédésük lehetséges módozatairól és a városi gyepterületek – avagy méhlegelők – jelentőségéről Kántás Zoltánnal beszélgettünk.

Kis léptékben, 100 m² alatti területeket vizsgálva a növényfajok számában a gyepek világrekorderek: több fajt vonultatnak fel, mint az esőerdők. Mégis, ha a természetvédelem szóba kerül, mindenkinek először az erdők ugranak be. Ha valaki beruházást tervez, komoly ellenállásra számíthat, ha fákat kell kivágni az építkezés miatt. A gyepek miatt viszont nem sokan állnak ki. Talán ezért is hívják a feltöretlen területeken megvalósuló fejlesztéseket zöldmezős beruházásnak.

Pedig a gyepek jelentősége – nem is csupán diverzitásuk és szénmegkötő képességük okán – óriási. A gyepek az ízeltlábúak paradicsoma, ők pedig a természet egyik legfontosabb építőkockáját jelentik: ha holnap eltűnne az összes ember a föld színéről, túl sok dolog nem változna meg; ha eltűnnének az ízeltlábúak, minden a feje tetejére állna.

Ezek az élőlények olyan fontos feladatokat látnak el, mint a beporzás, vagy épp a lebontás. Vendégem egy pizzás példát hozott: ha eltűnnének a beporzók, akkor ugyan még tudnánk rendelni pizzát (a gabonák ugyanis önbeporzók), de a feltéttel már gondban lennénk. Einstein szerint, ha eltűnnek a beporzók, az emberiség is kihal négy éven belül. Persze, ahogy az az adásból is kiderül, a zseniális fizikus valószínűleg soha nem mondott ilyesmit, és talán a négy év is túlzás, de – bárkitől is származik a mondás – a valóságtól azért túlzottan mégsem áll messze.

Nem csak a méhek legelésznek

A beporzók között fontos szerepet kapnak a méhek, de távolról sem ők az egyetlenek, akik részt vesznek ebben a munkában. A városokban mégis méhlegelőnek hívjuk a gyepterületeket, ez azonban csak marketingfogás: a méhecskéket mindenki szereti, könnyű velük eladni valamit, ami nem feltétlenül vonzó a „rendezett” környezethez szokott ember számára.

Ahogy egy korábbi adásunkban is szót ejtettünk róla, a nyírt, műtrágyázott és rendszeresen szellőztetett pázsit iránti vonzalmunk – az angolkert-eszmény – Nagy-Britanniából kiindulva meghódította a világot. A jelenlegi klímaviszonyok mellett azonban a tökéletes zöld gyepet csak mesterségesen lehet fenntartani, ráadásul az élővilág szempontjából is zsákutcát jelent. 

Velük szemben a méhlegelőket évente csak 1–2 alkalommal kaszálják, azt is úgy időzítve, hogy az őshonos növények vegetációs ciklusához illeszkedjen – magyarul, hogy virágozhassanak és elszórhassák a magjukat. Ezzel a módszerrel, néhány év alatt gyönyörű, őshonos gyepterület jön létre, ahol nem kell tartanunk olyan növényektől, mint például a sokaknak kellemetlenséget okozó parlagfű.

Az adásban szót ejtünk arról, hogy miként lehet úgy létrehozni természetes gyepeket, hogy azok városi környezetben is vonzóak, és a többség számára elfogadhatók legyenek. A méhlegelő ugyanis nem arról szól, hogy hagyjuk, hogy a kertünk vagy a közparkok dzsumbujjá váljanak. Sokkal inkább arról, hogy a közvetlenül nem használt területeken hagyjuk, hogy a természet tegye a dolgát. Ugyanitt viszont az is elhangzik, hogy azokon a területeken, ahol szabadidős tevékenységet folytatunk, pihenünk, vagy épp a gyerekek játszanak, igenis indokolt a fűnyírás, és adott esetben a locsolás is.

Az adásban szó esik még:

Mi köze van a folpaknak a Balatonhoz? Miért veszélyesebb a tóra a magas vízszint, mint az alacsony? És tényleg fenyeget a kiszáradás? A Holnapután legújabb epizódjában dr. Vasas Gáborral, a HUN-REN Balatoni Limnológiai Kutatóintézet (BLKI) főigazgatójával beszélgettünk. A maratoni hosszúságú adásban olyan tények hangzottak el, melyek sokszor teljesen felülírják azt, ami a közvélekedésben él a Balatonról.

Szépen gondozott, élére vágott gyep, tujasor, és gondosan permetezett rózsák – ezek sokak szemében az ideális kert képét festik. Csakhogy mindez valójában egy mesterségesen életben tartott rendszer, amely tőlünk energiát vesz el, körülöttünk lévő élővilágnak pedig nem ad vissza semmit. Bereczki Anna kerttervezővel arról beszélgettünk, hogyan lehetne ezt másképp csinálni, és az embert valamint a természetet is éltető kerteket létrehozni.

Bereczki Anna biomérnök, kerttervező, a fenntartható kertek kialakításával foglalkozó BBlooms alapítója.

A nyírott, műtrágyázott és rendszeresen szellőztetett pázsit iránti vonzalmunk nem véletlenül alakult ki: az angolkert-eszmény Nagy-Britanniából kiindulva meghódította a világot. A probléma csak az, hogy egészen más mennyiségű csapadék hullik a szigetországban, mint nálunk, és a szárazság is más dimenzióban értelmezhető. Itthon, a jelenlegi klímaviszonyok mellett a tökéletes zöld gyepet csak mesterségesen lehet fenntartani – és minél hosszabb aszályos tavaszokat és nyarakat élünk meg, annál világosabb, hogy ez zsákutca.

…olyan, mintha egy ökológiai sivatag lenne a kertünk. Semmit nem táplál, hanem tőlünk várja el, hogy folyamatosan nyírjuk, műtrágyázzuk, és végezzük a gyepszellőztetést… – mondja Bereczki Anna

A fenntartható kert gondolata ezzel szemben egészen más megközelítést kíván: olyat, amelyben nemcsak mi, és a más klímáról származó esztétikai ihletésünk van jelen, hanem a talaj mikroorganizmusaitól a beporzókon át a madarakig és sünökig mindenki. Bereczki Anna szerint a kert valójában egy ökoszisztéma, és a tervezési munka lényege éppen az, hogy ennek az egész rendszernek tudjunk segíteni – nem ellenük, hanem velük dolgozva. Ez azt is jelenti, hogy az őshonos, és – ahol szükséges – a szárazságtűrő fajokat részesítjük előnyben, mulcsozással tartjuk meg a nedvességet a talajban, és időt adunk a természetes egyensúly kialakulásának.

A kertet ne csak úgy értelmezzük, hogy van a kert és mi, hanem hogy annak még van egy csomó szereplője. Indul a talajtól, a növényeken át a beporzókig, a mindenféle kis hasznos rovarig, madarakig, sündisznókig. Ez egy egész ökoszisztéma..

A fenntartható kerttervezés lényege nem az, hogy egy csettintésre magazinba illő kertünk lesz. Ez egy sokkal hosszabb, türelmet igénylő folyamat – de cserébe a végén egy valóban élő, szinte önfenntartó rendszerünk lesz. Mindez pedig nem csak miattunk és a helyi élővilág miatt fontos. Budapesten például 60 Margitszigetnyi magánkert létezik – ha ezeket fenntartható, klíma- és természetbarát módon alakítanánk ki, az összességében komoly hatással bírna a főváros mikroklímájára: élhetőbbé válna minden városlakó számára. 

Az összefüggés jól látható: ahol betonfelületek és műfű dominálnak, ott a hőszigethatás csak fokozódik – egy szélsőséges példában a Széll Kálmán téren mért műfű felszíne egy forró nyári napon 60 fokos volt, miközben a közeli árnyékos zöldfelület alig 28 fokot mutatott. Anna tapasztalatai szerint a szemlélet változóban van, úgy a köztereken, mint a magánkertekben. Budapesten például egyre több közterületen váltják fel az egynyári virágágyásokat évelő, diverz ágyások, és egyre kevesebb helyen zsákolják be ősszel a faleveleket.

Az adásban ezeken túl szót ejtünk arról:

Tudtad, hogy Európában évente 90 ezer tonna gyapjú keletkezik, amit a gazdák egy része egyszerűen elás vagy elégeti? Miközben a mezőgazdaság aszállyal, a talajok kimerülésével és az egyre drágább, és a klímaváltozást is fűtő műtrágyákkal küzd. Dr. Veres Andrea növényorvos, a Fitowool társalapítója megmutatja, hogyan lehet ebből a két problémából egyetlen elegáns megoldást csinálni vegyszerek vagy komoly kibocsátások nélkül. Az adásban ezen felül szó esik a légköri aszályról, a műtrágyák szénlábnyomáról, a gyapjúpiac abszurd helyzetéről – és arról, hogy miért lehet a jövő kertészetének egyik legfontosabb alapanyaga épp az, amit ma veszélyes hulladékként kezelünk.

Gondoltad volna, hogy minden kattintásod szén-dioxid kibocsátással jár? Minden egyes Google-kereséssel, Netflix-sorozattal vagy Instagram-pörgetéssel karbonlábnyomot hagyunk magunk után – csak éppen nem látjuk a füstöt. Huszics György, a Carbon.Crane társalapítója azt a feladatot tűzte ki maga elé, hogy a láthatatlant láthatóvá tegye: megmérje és csökkentse a digitális karbonlábnyomunkat.

Mert ez a lábnyom nem kicsi. Sőt! Becslések szerint egy átlagos földlakó éves digitális karbonlábnyoma 229 kg. Hogy kontextusba helyezzük, ez nagyjából annyi, mint elrepülni Budapestől Párizsig.

A repülésről gyakran beszélünk a fenntarthatóság kapcsán, mint az egyik legnagyobb szennyező. A digitális világ még nem került fel a mentális térképünkre, pedig – ahogy az adásból kiderül – a hozzá kapcsolódó kibocsátás már meghaladja a légiközlekedését. 

Ha az internet ország volna, a negyedik legnagyobb kibocsátó lenne a világon – hangzik el a podcastban.

Az interneten nagyjából 6 milliárdan vagyunk fenn: az emberiség túlnyomó többsége. Ráadásul az adatforgalom évről évre 20–25 százalékkal nő. Ahogy Huszics György elmondja, ez egyre kevésbé az emberek, és egyre inkább a gépek hajtják: a Nemzetközi Energiaügynökség (IEA) becslése szerint 2030-ra az adatközpontok mesterséges intelligenciához köthető energiaigénye akkora lesz, mint Japáné.

Mérd meg a saját digitális lábnyomod! Használd a 👉Carbon.Crane mérőjét👈 és tudjuk meg együtt, hogy mekkora a Greendex olvasók átlagos digitális karbonlábnyoma. 

Azt persze senki nem vitatja, hogy az AI elképesztő dolgokra képes, és az élet sok területén nagy segítségünkre lehet. Az viszont bizonyos, hogy még nem tanultuk meg megfelelően használni, miközben a környezeti lábnyoma „elképesztő”.

Olyan, mintha Einsteinnel íratnád meg a matekházidat, vagy kérnél tőle egy receptet, mondjuk, hogy a fejfájásodat, hogyan mulaszd el.

A klímaváltozás tekintetében a digitalizáció a megoldás egyik kulcsából – pl. papírmentes iroda, online megbeszélések –, egyre inkább a probléma részévé kezd válni hatalmas kibocsátásával, és tetemes vízigényével. 

Ahhoz képest pedig, hogy mekkora – és egyre növekvő! – kihívással nézünk szembe, a tudatosság egyelőre megdöbbentően alacsony, hiszen sokan még azzal sincsenek tisztában, hogy digitális térben zajló tevékenységük mekkora kibocsátással jár.

Épp ezért az adásban végigjárjuk azt is, hogy miképp lehetünk tudatosabb felhasználók, beszéljünk akár az AI-ról, akár csak olyan hétköznapi dolgokról, mint a telefonunkkal történő fényképezés.

Az adásban szóba kerül többek közt

Mit csinál egy permakultúrás tervező, ha történetesen nem kertes házban, vagy épp egy tanyán él? Hát dzsungelt varázsol a gangra! Lőrinczi István egy belső-ferencvárosi társasház folyosóján bizonyította be, hogy a természettel való együttműködés gyakorlatilag bárhol megvalósulhat. A Perma Gang projekt alapítójával a permakultúráról, a természet mintázatainak követéséről, és a bárhol megvalósítható változásokról beszélgettünk.

„Van két kislányom, és nagyon fontosnak tartottam, hogy a növények és a természet  közelségében legyenek, hiszen ha az ehető növényeket megismerik a gangon, akkor nem úgy nőnek fel Budapest belvárosában, hogy azt hiszik, hogy a szemközti boltban terem a paradicsom.”

Képzeljük el, hogy nincs kertünk, nincs talajunk, csak egy negyedik emeleti körfolyosó és a vágy, hogy a természetet közelebb hozzuk a családunkhoz. Sokan talán csak legyintenének, de István beleállt a dologba: ma közel 80-féle növény és két dézsató színesíti a gangot, rendszeres vendégek a beporzó rovarok, az álkaszáspókok és a lepkék; a szúnyogok miatt pedig a denevérek is megjelentek. 

Mindez azonban nem maradt meg a saját folyosójuk határain belül: a szomszédok elkezdtek zöldíteni, a projektnek híre ment, megbízások érkeztek óvodáktól, iskoláktól, közösségi kertektől, a gangon végzett kísérletből pedig lassan közösségek szökkentek szárba. A projekt(ek) megvalósításához vendégem a permakultúra tervezési rendszerét hívta segítségül. 

Tervezz 100 órát, ebből tölts el egy órát a kertben! Ezt az egy órát aztán nagyon hasznosan fogod eltölteni – idézi vendégem a permakultúra egyik „nagyágyúját”, Jeff Lawtont.

A permakultúra fogalmával egyre többször találkozhatunk, egyre gyakrabban merül fel a fenntarthatóságról szóló diskurzusokban. Azonban sokan tévesen azonosítják egy kertészeti módszertannal: valójában egy tervezési rendszerről van szó, amely nemcsak a kertben, hanem az élet minden területén alkalmazható. Ezt mutatja három legfőbb etikai alapelve is: a bioszféra védelme, az emberek védelme és a méltányos megosztás. A tervezési rendszer alapját pedig a megfigyelés adja: megérteni és lemásolni a természet működését az emberek szükségleteihez igazítva.

A talán az elmúlt napok esőzései folytán kissé mérséklődő aszályhelyzet kapcsán arról is beszéltünk, hogy a permakultúra erre a kihívásra is tud érvényes válaszokat adni. A kulcs ebben az esetben nem az, hogy több vizet juttatunk a rendszerbe (tehát többet locsolunk), hanem az, hogy radikálisan csökkentjük a vízigényt. Ehhez pedig megint a természettől vesszük a példákat: talajtakarás, szárazságtűrő fajok telepítése, sűrű beültetés stb. Az adásban elhangzó elvek alkalmazásával „tíz liter helyett háromra van szükség ugyanakkora területen”.

Az adásban szót ejtünk még:

„...a méhek tökéletesen szimbolizálják azt, hogy ha a kis, jelentéktelen, sárga szőrös fenekű méhecskék összefognak egy szorgos rajba, akkor felsokszorozódik a hatásuk. Ha sokan felkapjuk a fejünket, és egy szorgos rajba verődünk, akkor egy zöldebb jövő felé tudjuk venni az utat” – vallja Hegedűs Kristóf.

Az adásban a beeco nevű fenntarthatósági témájú applikáció társalapítójával beszélgetünk. Az adás apropóját az adja, hogy épp a napokban indult el a beeco új funkciója, mely az ökológiai lábnyomunk kiszámítását teszi lehetővé.

Ennek megfelelően beszélünk erről a mutatóról, és arról is, miben különbözik a karbonlábnyomtól. Ezek mellett pedig szót ejtünk majd, egy még alig ismert fogalomról. Ez az ökológiai kéznyom, mely lehetővé teszi, hogy ne a negatív, hanem a világra gyakorolt pozitív hatásunk kerülhessen a középpontba.

Itt beszéltünk korábban Hegedűs Kristóffal, ide kattintva pedig a beeco online felületét érhetitek el.

Gondoltad volna, hogy több száz éves módszerek újraélesztése – például kőhordalékfogók és rönkgátak építése – elegendő lehet egy kistelepülés megvédéséhez az évente ismétlődő villámárvizektől? És hogy ugyanez a szemlélet, amellyel a vizet visszatartják az aszályos nyarakra, a kalocsai kertvárosi régi agyaggödreiből virágzó vizes élőhelyet és játszóteret varázsol?

Podcastunk aktuális adásában dr. Szatzker Petra és Csizmadia Petra, a Közigazgatási és Területfejlesztési Minisztérium önkormányzati projektkoordinációs főosztályának munkatársai mesélnek arról, hogyan született a LIFE-pályázatok segítségével, egy mára több mint tíz évet átívelő projektfolyam, amelynek legújabb fejezete már országhatárokon is át nyúlik. 

Az adásban a következő témákat járjuk körül:

Hivatkozások és hasznos linkek az adáshoz:

Borítókép: LIFE Logos4Waters

„...a méhek tökéletesen szimbolizálják azt, hogy ha a kis, jelentéktelen, sárga szőrös fenekű méhecskék összefognak egy szorgos rajba, akkor felsokszorozódik a hatásuk. Ha sokan felkapjuk a fejünket, és egy szorgos rajba verődünk, akkor egy zöldebb jövő felé tudjuk venni az utat” – vallja Hegedűs Kristóf, a beeco társalapítója. 

Mi lenne, ha a kezünkben lévő okostelefon funkciója nem merülne ki abban, hogy beszippantja a figyelmünket? Vagy éppen abban, hogy fondorlatos – vagy néha csak nagyon bután az arcunkba tolt – marketingmegoldásokkal pörgesse tovább a fogyasztás kerekét? Az okostelefon lehetne akár egy iránytű is, amely a fenntarthatóbb világ felé vezető utat mutatja. Éppen ezzel a céllal jött létre a beeco, egy magyar fejlesztésű applikáció, amely épp a napokban bővült új funkciókkal. A Holnapután aktuális adásában Hegedűs Kristóffal, az app mögött álló startup társalapítójával beszélgetünk. 

Gyakran előfordul, hogy pusztán információhiány miatt hozunk kevésbé fenntartható döntéseket. Nem kell nagy dolgokra gondolni: megéhezel a városban, és bemész az első gyorsétterembe. Tudod, hogy ezzel magadnak és a környezetnek sem teszel jót, de nem ismered a környéket, és fogalmad sincs róla, hogy két sarokra onnan vár egy vegán gyorsbüfé. 

De hogyan kerültél egyáltalán ebbe a helyzetbe? Miért nem hoztál otthonról főtt ételt? Azért, mert előző nap nem tudtál főzni: mire odaértél a piacra, már elpakoltak az árusok. Azért késtél el, mert új dzsekit kellett venned, pedig a réginek mindössze annyi baja volt, hogy elszakadt az oldala.

Iránytűvel könnyebb lett volna

A fenti történet, bár ezúttal fiktív, teljesen áltlános: ha beszippant az örvény, nehéz visszajutni a felszínre – kivéve akkor, ha ismerjük a megfelelő módszert! A fenntarthatóbb hétköznapok esetében ilyen segítség lehet a beeco használata. Ha ott lett volna a telefonodon, rögtön látod, hogy a lakásodtól 300 méterre működik egy ruhajavító műhely. 

Ott gyorsan és olcsón megvarrták volna a kedvenc dzsekidet, te pedig közben kényelmesen bevásárolhattál volna a piacon a kedvenc zöldségeseidnél. Persze még akkor is lehet, hogy nem lett volna kedved főzni. Viszont amikor másnap megéheztél, elég lett volna újra rápillantanod a beeco-ra, és máris megtaláltad volna, azt a bizonyos vega büfét.

Mindennapi kihívások, fenntartható megoldások

A hétköznapokban folyamatosan olyan döntési helyzetekbe kerülünk, amikor – jellemzően az információhiány miatt – a legegyszerűbb, legkényelmesebb döntést hozzuk meg. Ez viszont gyakorta a legkevésbé fenntartható megoldás. Nagy meglepetést tud okozni, amikor rájövünk, hogy egy minden szempontból jobb döntéshez mindössze egy picike információmorzsára lett volna szükségünk. Ahogy az adásból kiderül, többek között épp ebben tud segíteni a beeco: legyen szó lábnyomkalkulátorról, zöld eseményekről, a közeli vegabárról vagy épp közösségi faöntözésről. 

Amikor egy elsőéves egyetemista nyakig sárosan, 1500 csemetével és egy ásóval a kezében megkérdezi, hogy „mi a túrót kell nekünk itt csinálni?”, valami fontos dolog zajlik. A Moholy-Nagy Művészeti Egyetem – a MOME – az elmúlt években komolyan nekiállt annak, hogy a fenntarthatóság a mindennapok egyik fókuszpontjává váljon az intézmény és hallgatók számára. Ennek kerete a MOME Zero program, amely 2030-ra a teljes karbonsemlegességet tűzte ki célul, de valójában ennél jóval többről szól. Vendégem Barcza Dániel egyetemi tanár, a MOME Fenntarthatósági Irodájának vezetője.

Vendégemmel arról beszélgetünk, hogy miért ültet erdőt egy dizájnegyetem, hogyan fér meg 300 ezer méh egy campus parkjában, és a cselekvés miként oldhatja a Z-generáció klímaszorongását. Szó esik arról is, hogy egy termék ökológiai lábnyomának nagyjából 80 százaléka a tervezési szakaszban hozott döntések mentén dől el, melynek fényében kulcsfontosságú, hogy a dizájnerek hogyan állnak a fenntarthatóság kérdésköréhez.

Egy olyan generációról beszélünk, akik a természetet már a Minecrafton keresztül ismerték meg, és sokaknak az első komoly természetélménye egy ilyen erdőtelepítés a MOME-n. Közben azzal néznek szembe, hogy az AI elveszi a munkájukat, és az ökológiai válság – egészen különböző területeken – már teljes társadalmi összeomlással fenyeget a század második felére – mondja Barcza Dániel.

Ám mindehez nem elegendő az, ha csak elméletben esik szó a fenntarthatóságról. Ahogy vendégem elmondja, ha maga az intézmény nem fenntartható, a hitelesség is elvész. Épp ezért kulcsfontosságú a MOME Zero program. A végső cél pedig az, hogy a program elemein, és persze a tananyagban is szerepet kapó fenntarthatóság fókuszú kurzusokon keresztül a hallgatók olyan szemléletmódot sajátíthatnak el, mely a későbbi munkájukban is visszaköszön. 

A MOME egy nagyon kísérletező, nagyon izgalmas egyetem, ami alapvetően a jövővel foglalkozik. Azzal, hogy egy élhető jövőt tudjunk kialakítani. Egy olyan világot, ami akár technológiai, akár ökológiai, akár társadalmi szempontból élhető, szerethető, működőképes és fenntartható – hangzik el a beszélgetésben.

Az adásban szó esik:

Az egyre fokozódó klímaválság, illetve az erőforrások kimerülése egyre inkább a középpontba helyezi a zöld átmenet kérdését. Ezzel foglalkozik az Európai Unió LIFE programjának egyik modulja is, a Clean Energy Transition (tiszta energiára való átállás) alprogram. Podcastunk aktuális adásában kettő plusz egy ilyen projektet nézünk vendégeimmel. 

Molnár Boglárka a Budapesti Műszaki Egyetem Villamos Energetika Tanszékének doktorandusza valamint Dr. Kaderják Péter, az egyetem kötelékében működő Zéró Karbon Központ vezetője nyújtanak betekintést egy ilyen nagy volumenű projekt mögött álló munkába. Bár az adásban tárgyalt három projekt közül kettő – egyelőre – nem valósult meg, sok tanulsággal szolgálhatnak új pályázók számára. 

Az adásban a következő témákat járjuk körül:

⠀Hivatkozások és hasznos linkek az adáshoz:

Dr. Molnár Zsolt, biológus, etnoökológus, a HUN-REN Ökológiai Kutatóközpont Hagyományos Ökológiai Tudás Kutatócsoportjának vezetőjével beszélgettünk egy mára kevéssé ismert világról. 

Létezik ugyanis egy csoport, akikről ritkán esik szó, mégis ők az „alkalmazkodás mesterei”: a pásztorok. Emberek, akik képesek a fűből húst csinálni, és akiknek a tudása több mint 7000 éve halmozódik. Vendégemmel végigjárjuk, hogy miért nem csupán romantikus hagyományőrzés a pásztorkodás, hogyan használják a mongol lovasok a GPS-t, és miért lehet ez az ősi, figyelemintenzív szemléletmód a válaszunk a klímaváltozás adta kihívásokra.

Az adáshoz kapcsolódó kísérőcikket itt olvashatod.

Vendégem Réthy Katalin a Magház Egyesület vezetője, agroökológus.

„A gyógyítás nem egyirányú. Amikor gondoskodunk a kertről, a kert viszonzásképp gondoskodik rólunk.”

A modern világ embere egyre inkább elszakad a természettől, miközben az egymásra halmozódó ökológiai, társadalmi és gazdasági válságok, azaz a polikrízis világa, egyre több terhet pakol a mentális egészségünkre. A Holnapután aktuális adásában Réthy Katalin agroökológus, a Magház Egyesület vezetője mesél arról, hogyan nyújthatnak erre a helyzetre választ a természetalapú megoldások. Egy ilyen eszköz, egy gyógyító kert létrehozásában ő maga is részt vesz.

Több mint egy egyszerű kórházpark 

A gyógyító kertek speciális zöldterületek. Egészségügyi vagy szociális intézmények esetében segíthetik az ott ápolt betegek jóllétét, és támogathatják felépülésüket. Katalin és társai az ország második legnagyobb pszichiátriai intézményében, a pomázi Boldog Gellért Szakkórházban dolgoznak egy ilyen kert megszületésén, egy Európai Uniós projekt keretében.

Itt már a tervezéstől kezdve minden résztvevőt bevontak, így a dolgozók, a betegek és a kutatók együtt, partnerként vettek részt a folyamatban, sőt abban megjelentek a nem-emberi élőlénytársak szempontjai is. A cél nem egy hagyományos, költséghatékonyan fenntartható, „szépen gondozott” park létrehozása volt, hanem egy kölcsönös gyógyító folyamat lehetőségének megteremtése.

Kölcsönös gondoskodás

A gyógyító kertben így hiába is keresnénk a formára nyírt sövényeket. Helyettük olyan élőhelyek születnek, melyek mindenki számára hívógatóak, diverzek, és segítik a természethez való kapcsolódást. Ilyen például az évszakok változásának, vagy épp a kertben élő állatoknak a megfigyelése. A magaságyások gondozásán keresztül pedig az alkotás örömének és a kertészkedés nyugtató hatásának megélése.

Gondoltad volna, hogy a hazai gyepek hatalmas mennyiségű szén-dioxidot képesek megkötni, így a klímavédelemben legalább olyan fontosak lehetnek, mint az erdők? Vagy azt, hogy a korábban kártevőként számon tartott – ma már szigorúan védett – ürge valójában egy ökológiai kulcsfaj, melynek jelenléte nélkülözhetetlen egész életközösségek számára? 

Podcastunk vendégei, Bocz Renáta, a Grassland-HU LIFE projektmenedzsere, és Dr. Váczi Olivér, a CitellusLIFE projektvezetője – mindketten az Agrárminisztérium háttérintézményeként működő Herman Ottó Intézet munkatársai. Mindkét program célja, hogy rejtett természeti értékeinkkel mindinkább tisztában legyünk, és hosszú távon is biztosítsuk a pannon gyepek és fajaik fennmaradását. Teszik mindezt az Európai Unió LIFE programjának keretében.

Az adásban a következő témákat járjuk körül:

Hivatkozások és hasznos linkek az adáshoz:

A borítókép Dr. Váczi Olivér fotója.

Dr. Halbritter András biológus, az Iskolakertekért Alapítvány alapítója és a Nemzeti Közszolgálati Egyetem docense volt a vendégünk legújabb adásunkban, ahol áttekintettük az iskolakertek szerepét, és a természetben zajló munka fontosságát, és azt, hogy miként lehet elindítani egy ilyen kertet. 

Az adás tartalmából:

Gondoltad volna, hogy a mindennapi használati tárgyaink – a fehérneműink, a gyerekek cumija, vagy akár a fejhallgatónk – egészségre káros vegyi anyagokat rejthetnek? Podcastunk vendége, Dr. Gulyás Emese, a Tudatos Vásárlók Egyesületének (TVE) munkatársa azon dolgozik, hogy ezekkel a veszélyekkel mindinkább tisztában legyünk, illetve hogy a szabályozói és gyártói oldalról is megszülethessenek a megfelelő válaszok erre a problémára. Teszi mindezt az Európai Unió LIFE programjának keretében, a ToxFree LIFE for All projektben. 

Az adásban a következő témákat járjuk körül:

Hivatkozások és hasznos linkek az adáshoz:

A mikroműanyagok mindenhol ott vannak. A tengerek mélyétől, a hegyek tetejéig, a palackozott víztől a belélegzett levegőig. Ma még nem tudjuk egészen biztosan, hogy mindez milyen konkrét veszélyekkel jár, bár egyre több a baljós jel. Az minden esetre lényeges, hogy a felesleges félelemkeltést elkerüljük, és a közszájon forgó tévhiteket – lásd a címben – elkerüljük. Ez volt a célja a beszélgetésünknek dr. Bordós Gáborral, a Eurofins Environment Testing Hungary Kft. mikroműanyagokkal foglalkozó üzletágvezetőjével, aki segített tiszta vizet önteni a pohárba

Podcastunk aktuális adásában Koczóh Levente Andrással, a Green Policy Center szenior kilímapolitikai szakértőjével vettük sorra azokat a kérdéseket, melyek a leginkább relevánsak lehetnek a hazai klímapoltika jelenét és jövőjét tekintve. A beszélgetés apropóját a hazai klímapolitikai szakmai műhely három részes vitaest-sorozata adta, melynek első két eseménye az elmúlt hetekben zajlott.

Az első vitaest (Mi a 3 legfontosabb klímapolitikai intézkedés a választások után?) itt tudod megnézni: https://youtu.be/7wjNOBVat-o?si=Hb0vgSF8NoIHCuoT

A másodikat (Miként garantálható az élelmiszer- és vízellátás változó környezeti és klimatikus feltételek között?) itt: https://youtu.be/icGq1tAmpIg?si=q07YHvt08mAPIic1

A soron következő vitaestre pedig (Klímatudomány a tények utáni világ viharában – Tudományos tények a közbeszédben és a döntéshozatalban) itt tudsz regisztrálni.

Az adásban szó esett még a neves hazai szakember által írt, A klímatudomány 10 üzenete az élhető jövőértcímű munkája, mely ide kattintva érhető el.

Holnapután című műsorunk legújabb adásában dr. Tkacsik Mártával, a Patikakert alapítójával beszélgettünk. Eredeti végzettsége szerint elméleti matematikus vendégemmel többek közt a regeneratív mezőgazdaságról, a klímaválságról, a minket körülvevő és bennünk létező mikrokozmoszról, és a mesterséges intelligenciáról is beszélgettünk.

2024 óta már fenntarthatóságból is lehet érettségizni. Az alig néhány éves tantárgy az általános iskolák ötödik osztályától egészen a középiskola végéig nyújt érdekes, hasznos és fontos ismereteket, ráadásul már a hazai iskolák körülbelül 10%-ában elérhető. A Holnapután aktuális adásában a tantárgy, illetve a hozzá tartozó tankönyvcsomag megalkotásában fontos szerepet vállaló Ütőné dr. Visi Judit, főiskolai docenssel beszélgettünk.

A Holnapután aktuális adásában az éghajlati szélsőségekről beszélgettünk dr. Lakatos Mónikával, a HungaroMet éghajlatkutatójával. A beszélgetés apropóját – a hosszú ideje nem látott, szokatlan mennyiségű hóval érkező tél mellett – a Kék Bolygó Alapítvány és a HungaroMet által magyar nyelven megjelentetett kiadvány (Szélsőségek és klímaváltozás – Újságírói útmutató) adta, mely a szélsőséges időjárási események értelmezését segíti. Ebben úgynevezett attribúciós vizsgálatokkal állapítják meg, hogy az extrém események mennyiben köthetők a klímaváltozáshoz.

A Holnapután aktuális adásában Barta Róbert Gézával, a HungaroMet tanúsítási vezetőjével beszélgettünk az ökocímkékről. Ezek a jelölések segítik a környezettudatos választást, miközben a rendszer a cégeket is hozzásegíti egy fenntarthatóbb működéshez. 

Magyarország vízgazdálkodási helyzete drasztikusan megváltozott az elmúlt években. Míg a 2000-es évek elejéig az árvíz mellett a belvíz jelentette a legnagyobb kihívást, ma már sokkal inkább az a baj, hogy nincsen víz. Az évek óta tartó aszályt a természet, a mezőgazdaság, és turizmus, és úgy általában mindenki megszenvedi. A Holnapután aktuális adásában dr. Bíró Tiborral, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Környezeti Fenntarthatósági Intézetének vezetőjével beszélgettünk hazánk vízügyi kihívásairól, az aszály kérdésköréről és arról, hogy milyen megoldási lehetőségek mentén indulhat el az ország.

Podcastunk aktuális adásában a divatvilág és a ruhaipar fenntarthatósági kihívásait tekintjük végig Szentesi Rékával. Vendégem divatkutató és márkastratéga, aki 20 éve dolgozik nemzetközi és magyar márkákkal, illetve 10 éven keresztül volt szakmai vezetője egy hazánkban működő francia divatfőiskola divatmenedzsment szakának.

Az ALTEO a hazai energiaipar és a körforgásos gazdaság ismert vállalata, amely a zöld átállás támogatására kínál okos, hatékony és megbízható megoldásokat. A 15 éve a Budapesti Értéktőzsdén jegyzett vállalat 2022-ben a hazai energetikai szektorban elsőként szerzett önkéntes, független fél általi értékelés alapján készült nemzetközi ESG tanúsítványt. 

Bár Magyarországot gyakran emlegetjük víznagyhatalomként, mégis előfordul, hogy egyetlen éven belül kell megküzdenünk az aszállyal, a belvízzel és az árvízzel. Hogyan alakult ki ez a paradox helyzet, és mit tanulhatunk az Árpád-kori őseinktől? Az adásban Németh Zoltán műszaki pedagógussal, és gazdálkodóval járjuk körül a 19. századi folyószabályozások drasztikus következményeit, és megismerjük azt a monumentális, középkori csatornahálózatot, amely a feltételezések szerint képes volt a vizet olyan módon kezelni, hogy az év minden szakaszában a legtöbbet lehessen kihozni belőle. Szót ejtünk a talajvízszint süllyedéséről, az élelmiszereink csökkenő tápanyagtartalmáról és arról, hogyan mentheti meg a jövő mezőgazdaságát a modern technológia és az ősi tudás ötvözése.

Egyre sürgetőbbé válik olyan alternatív alapanyagok keresése, melyek környezetszennyezés nélkül, minél kisebb lábnyom mellett képesek kielégíteni az ipar és a fogyasztók igényeit. Fenntarthatósági szempontból a fosszilis alapú műanyagok kora lejárt, mégis elárasztanak mindent. Talán ezen is tud majd változtatni egy magyar startup, a gombafonalakkal foglalkozó Fraxinea. Ők azt ígérik, hogy kizárólag természetes összetevők felhasználásával tartós, strapabíró, biztonságos, és nem utolsó sorban komposztálható anyagokat hoznak létre. A cég társalapítójával, Takács Emesével beszélgettem.

Az adásban többek válasz kapunk az alábbiakra:

Vajon tényleg „invázióról” van szó, vagy csak meg kell tanulnunk együtt élni az új szomszédainkkal? A Holnapután legújabb adásában Dr. Heltai Miklós, a Magyar Agrár- és Élettudományi Egyetem Vadgazdálkodási és Természetvédelmi Intézetének igazgatójával járjuk körül a városi vadgazdálkodás legégetőbb kérdéseit.

A város nem az ember felségterülete: élőhelyet jelent számos más faj számára is. Ez ellen lehet tenni, de ahhoz minden érintettre, a teljes közösség együttműködésére szükség van. Amíg pedig az állatok, és különösen a vaddisznók itt vannak, meg kell tanulnunk együtt élni velük. Félnünk nem kell tőlük, de fontos tudnunk, hogy – bár nem céljuk az embereket bántani – előfordulhatnak váratlan események. 

A műsorból pedig többek között az is kiderül, hogy mit érdemes tennünk, ha összefutunk egy vaddisznóval. Akár az utcán, akár a kertünkben.

„Az emberi élet mindig az első, az emberi tulajdon mindig a fontosabb, de az állatvilágnak is élnie kell. Ezt a hármast kell összerakni” – mondja Dr. Heltai Miklós a műsorban az előttünk álló kihívásokról.

A Holnapután legújabb adásában a klímadiplomácia kulisszái mögé pillantunk be Schaffhauser Tiborral, a Green Policy Center szakértőjével, aki az Európai Unió Tanácsának soros elnökségét ellátó ciprusi delegáció tagjaként vett részt a tavalyi, belémi COP30-on. A beszélgetés végigköveti a klímacsúcsok történetét az 1992-es riói alapoktól a 2015-ös mérföldkőig, a Párizsi Megállapodásig, amelynek célja a globális felmelegedés 1,5–2 °C alatt tartása. Bár a közvélemény gyakran szkeptikus, a diplomáciai erőfeszítéseknek köszönhetően a korábban jósolt 4-5 fokos melegedés helyett jelenleg 2,1–2,8 fok körüli érték várható, amennyiben az országok tartják magukat vállalásaikhoz.

A belémi csúcs különösen feszült légkörben zajlott, amit nemcsak az esőerdei helyszín logisztikai nehézségei, hanem az Egyesült Államok távolmaradása miatti pénzügyi bizonytalanság is jellemzett. Az Európai Unió azonban a korábbinál határozottabb fellépéssel akadályozta meg a folyamat megtorpanását, kiállva a fosszilis energiahordozók kivezetése mellett. A találkozó egyik legfontosabb eredménye a finanszírozási célszámok rögzítése volt: 2035-ig évi 1,3 billió dollárt kell mozgósítani a fejlődő országok zöld átállásának segítésére. Az adás rávilágít, hogy bár a nemzetközi alkuk lassúnak tűnhetnek, minden tizedfoknyi különbség kritikus jelentőséggel bír a bolygó éghajlati stabilitása szempontjából.

Borítókép: Schaffhauser Tibor

A Holnapután legújabb adásában egy igazán különleges világba nyertünk betekintést, a viharok, szupercellák és extrém időjárási jelenségek kulisszái mögé. Vendégünk Komjáti Kornél, a Szupercella Egyesület elnöke volt, aki nemcsak megfigyelője, hanem aktív kutatója és dokumentálója a legkeményebb hazai viharrendszereknek. A beszélgetés során szó esett adrenalinnal teli pillanatokról, tudományról, felelősségről és arról is, hogyan változik a viharok természete a klímaváltozás hatására.

A Holnapután legújabb adásában vendégünk Gacsályi József, az Országos Vízügyi Főigazgatóság műszaki főigazgató-helyettese volt, akivel hazánk vízügyi helyzetéről és szerepéről beszélgettünk. A magyarországi vízgazdálkodás ma rendkívül összetett kihívásokkal néz szembe, miközben nőnek a szélsőségek (súlyosbodnak az aszályok, egyre intenzívebbek az esőzések), a táj vízháztartása történelmi mélypontra került.

A Holnapután legújabb adásában a vendégünk Duics-Korosecz Lilla meteorológus, a
HungaroMet Magyar Meteorológiai Szolgáltató Nonprofit Zrt. munkatársa volt. Lillával
a beszélgetésünk során megvizsgáltuk hazánk klímatrendjeit, a városi időjárás
modellezését és az éghajlati változásokhoz való alkalmazkodási lehetőségeinket.

A Holnapután soron következő beszélgetéséhez olyan vendéget hívtunk, aki egyszerre
gazdálkodó, gondolkodó és szemléletformáló szakember. Kulcsár Balázs, a Magyar
Permakultúra Egyesület elnöke, a Valaha Tanya alapítója. 12 hektáros gyümölcsösét
permakultúrás szemlélettel műveli. Ebben az adásban a klímaváltozás korában egyre
fontosabbá váló kérdésekre keresi a választ: Hogyan maradhat életképes a
mezőgazdaság egy egyre szélsőségesebbé váló világban? Milyen módszerekkel lehet úgy
termelni, hogy a megművelt területet ne csak kihasználjuk? Beszélgetésünk során ezt a
témát jártuk körül.

A Holnapután legújabb adásában vendégünk Illés Olivér erdőkerttervező, az Ehető Kert
alapítója volt, akivel az őszi-téli kerti munkával, a talaj regenerálásával, valamint a
fenntartható kertgondozás gyakorlatával foglalkoztunk. Vendégünk filozófiájának
meghatározója a permakultúra, egy olyan kert, ahol az elsődleges cél nem az emberi
kontroll, hanem az együttműködés a természettel. Ez a szemlélet egyre fontosabb, hiszen
a klímaváltozás, az aszályos időszakok és a talajromlás miatt minden csepp víz, minden
megőrzött levél és minden tudatos döntés számít.

A Holnapután legújabb adásában a vendégünk Kántás Zoltán, környezetvédelmi
technikus, természetvédelmi szakember és a Greendex szerzője, aki segített az adásunk
során abban, hogy megértsük: mit is jelent ma valóban „közel lenni a természethez”, és
miért múlik rajtunk a jövő élhetősége. Beszélgetésünk során érintjük a környezetünkkel
való kapcsolatainkat, a természet rendszereit és az alapjait is!

A Holnapután legújabb adásában a vendégünk dr. Gál Izóra, agrármérnök, egyetemi
docens , akivel a természet egyik legérdekesebb, sokszor alábecsült témájáról a
gyomokról beszélgettünk. Pontosabban arról, hogy amit ma sokan kártevőnek tartanak,
az valójában táplálék, gyógyír és ökológiai szempontból is nélkülözhetetlen része a
természeti rendszernek. A műsorunk során szó esett továbbá a kiskerti
gyomszabályozásról, illetve a talaj és a biodiverzitás kapcsolatáról.

A Holnapután következő adásában a vendégünk újra dr. Bíró Tibor, a Nemzeti
Közszolgálati Egyetem tanára és a Magyar Hidrológiai Társaság alelnöke, akivel
folytattuk előző heti beszélgetésünket. Az előző részben érintettük vendégünk szakmai
pályáját, a tavalyi árvíz tapasztalatait, a vízhiány és a víztöbblet kérdését és az árvízi
kockázatokat. Most pedig hasonló módon négy témakört fogunk átbeszélni Tiborral a
vízgazdálkodás témakörében a holtágak szerepétől indulva az aszálykezelési
lehetőségekig.

AHolnaputánkövetkező adásában a vendégünk dr. Bíró Tibor, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem tanára és a Magyar Hidrológiai Társaság alelnöke, akivel beszélgettünk a vízgazdálkodás jelenéről és jövőjéről. A víz egyszerre jelent bőséget és hiányt Magyarországon, így egyre sürgetőbb kérdés, hogyan tudunk alkalmazkodni a szélsőséges időjárási eseményekhez, árvízi kockázatokhoz és aszályokhoz. Tibor több évtizedes tapasztalata alapján mutatta be, hogyan formálódik át a hazai vízgazdálkodás a klímaváltozás nyomására, és milyen lehetőségeink vannak a fenntartható jövő felé vezető úton.

A Holnapután podcast rendhagyó epizódjában vendégünk Novák Zsombor kollégánk
volt, aki a Greendex.hu újságírója. Zsomborral arról beszélgettünk, hogy milyen ma
tudatosan gyereket vállalni, hogyan lehet a mindennapi nevelésben érvényesíteni a
fenntarthatóságot, és milyen új szerepeket, kihívásokat hoz az apaság. Műsorunk során
érintettük a gyermekvállalás dilemmáit, az otthonmaradó apa tapasztalatait, a tudatos
étkezési megoldásokat, valamint a mosható pelenkák és a gyerekruhák fenntarthatósági
kérdéseit is.

A Holnapután legújabb epizódjában Révai Mátyás környezetkutató és permakultúra-
tervező volt a vendégünk. Mátyás évek óta azon dolgozik, hogy megmutassa: a természet
nem legyőzendő akadály, hanem partner, amellyel együttműködve hosszú távon
fenntartható rendszerek hozhatók létre. A beszélgetésünk során végigvettük, mi a
permakultúra lényege, hogyan segíthet a talaj helyreállításában, miként erősítheti a
vidéki közösségeket, és hogyan illeszthető be a jövő mezőgazdaságába.

A Holnapután legújabb adásában egy rendkívül izgalmas témát jártunk körbe, az ökofalvak hazai helyzetét. Vendégünk dr. Farkas Judit, a Pécsi Tudományegyetem Néprajz – Kulturális Antropológia Tanszékének oktatója, aki hosszú évek óta kutatja a fenntartható közösségeket és ezek társadalmi beágyazottságát. A beszélgetés során szó esett az ökofalvak kialakulásáról, működéséről, kihívásairól, valamint arról, milyen jövő várhat ezekre a közösségekre Magyarországon.

A Holnapután podcast következő epizódjában a vendégünk Deli Daniella, az Energiaügyi Minisztérium Klímapolitikáért felelős helyettes államtitkára, akivel a LIFE kapacitásépítési programról beszélgettünk. Ez a pályázat az Európai Unió egyik legfontosabb környezetvédelmi és klímavédelmi finanszírozási programjához kapcsolódik. A beszélgetés során nemcsak a LIFE program működését és lehetőségeit jártuk körbe, hanem kitértünk arra is, hogyan tudnak a magyar pályázók sikeresebben élni ezzel a forrással, milyen jó példák születtek eddig és mire érdemes figyelni egy pályázat megírása során.

A Holnapután podcast legújabb epizódjában dr. Vasas Gábor, a HUN-REN Balatoni
Limnológiai Kutatóintézet igazgatója volt a vendégünk. Gábor évek óta kutatja a
Balaton ökológiai állapotát, a klímaváltozás hatásait, valamint a tóhoz kapcsolódó
félreértéseket. Az adásban a jelenlegi helyzetképtől a jövőbeli forgatókönyvekig
jutottunk el, mindezt tudományos alapokra helyezve, de közérthetően.

„A LIFE programban olyan új, innovatív megoldások támogathatók, amelyek az EU
környezetvédelmi és éghajlat-politikájának megvalósításában példamutatók, és uniós szinten
hozzáadott értéket képviselnek.” A Holnapután című rádiós podcast vendége Sashalmi Éva, a LIFE
programok nemzeti kapcsolattartója volt.
A LIFE (L’Instrument Financier pour l’Environnement) program az Európai Unió pénzügyi eszköze,

amelyet 1992-ben hoztak létre. A program dedikáltan környezet- és természetvédelmi, valamint energia-
és klímapolitikai célkitűzések megvalósítását támogatja. A LIFE olyan uniós pénzügyi finanszírozási

eszköz, amely 33 éve már több mint 6000 sikeres projektet támogatott annak érdekében, hogy a köz- és
magánszféra bevonásával valósulhassanak meg a tagállamok által közösen kitűzött célok és prioritások.
Sashalmi Éva, a LIFE programok nemzeti kapcsolattartója elmondta: jelenleg a LIFE Program 2021–
2027-es időszakának megvalósítása zajlik, évente megjelenő pályázati felhívásokkal. Ebben az
időszakban összesen mintegy 5,4 milliárd euró pályázati forrás áll rendelkezésre. Ebből 2,143 milliárd
euró (40%) a négy alprogram közül a természetvédelmi alprogram kerete, amely a legnagyobb az
alprogramok keretei közül.
„Ennek történelmi okai vannak, ugyanis a LIFE abban az évben – 1992-ben – jött létre, amikor az
élőhelyvédelmi irányelv hatályba lépett, és éppen azért hívták életre, hogy az irányelv végrehajtását és a
Natura 2000 hálózat megvalósítását segítse.”
Sashalmi Éva kiemelte, hogy a LIFE programnak 2021 óta 4 alprogramja működik két fő területen belül.
A környezetvédelem témakörében a „Természet és biodiverzitás”, valamint a „Körforgásos gazdaság és
életminőség” alprogram. A klímapolitika témakörében pedig „Az éghajlatváltozás mérséklése és
alkalmazkodás”, valamint a „Tiszta energiára való átállás” alprogram.
A LIFE kapacitásépítés-projekt kapcsán Sashalmi Éva hangsúlyozta, hogy a fő cél a sikeres magyar LIFE
pályázatok számának növelése és a minőségük javítása, illetve az, hogy a projekt keretében részletes és
célzott tájékoztatást és képzést nyújtsanak a potenciális LIFE pályázóknak. További prioritás a LIFE
nemzeti kapcsolattartó pontok már meglévő kompetenciáinak és ismereteinek bővítése, hogy még inkább
érdemben segíthessék a magyar pályázókat és érdeklődőket.
A projekt keretében megvalósuló tevékenységek közé tartoznak többek között az információs napok,
tematikus képzések szervezése, célzott információterjesztési kampányok digitális csatornák segítségével
(pl. a https://lifepalyazatok.eu/ honlap frissítése és fenntartása, illetve podcast-felvételek készítése),
valamint jó gyakorlatok cseréje a külföldi kollégákkal együttműködve.
„Már eddig is számos projekttevékenység megvalósult, többek között információs napok, képzések,
valamint egy spanyolországi tanulmányút, de az idén is hasonlóan változatos események várhatók.”
A legfontosabb időpontokkal és határidőkkel kapcsolatban Sashalmi Éva ekképpen nyilatkozott: „A
pályázatok benyújtása minden évben ősszel történik. A határidő általában szeptember közepe
(megjegyzés: az egyes projekttípusok között ebben van minimális eltérés), idén a legtöbb projekttípus
esetében a határidő szeptember 23. lesz. Az integrált pályázatok sajátossága, hogy ősszel egy előzetes,
áttekintő jellegű, majd következő tavasszal egy részletes pályázati anyagot szükséges elküldeni a CINEA
bíráló bizottságának. A határidőket minden évben a pályázati kiírások tartalmazzák” – zárta gondolatait
Sashalmi Éva.

A Holnapután podcast legújabb epizódjában egy egyre gyakoribb és aggasztóbb jelenségről beszélgettünk: az erdőtüzekről, ezek ökológiai hatásairól, valamint arról, hogy Magyarországon miért kell egyre komolyabban venni a vegetációtüzek problémáját. Vendégünk Valkó Orsolya, a HUN-REN Ökológiai Kutatóközpont egyik Lendület csoportjának vezetője volt, akivel nemcsak a száraz adatokon mentünk végig, hanem arról is szó esett, hogy mit tehetünk egyéni, közösségi és döntéshozói szinten az erdőtüzek megelőzése és hatásainak csökkentése érdekében.

A Holnapután podcast legújabb epizódjában vendégünk Mirgai Zita, dietetikus és táplálkozási tanácsadó, akivel a táplálkozásról, a bélflóráról és a testi-lelki egyensúlyról beszélgettünk! Ha azt gondoljuk, hogy az egészséges életmód a kalóriák számolgatásában, a „jó” vagy „rossz” ételek listázásában merül ki, ideje újragondolnunk az egészet. Zita ebben az adásban közérthetően, mégis tudományosan alátámasztva vezet be minket abba a világba, ahol a rostok, a mikrobák, az alvásminőség és a tudatosság nem csak divatszavak, hanem valódi lépcsőfokok egy fenntartható egészség felé vezető úton.

A Holnapután legújabb epizódjában vendégem Azari Katalin volt, akivel a vízfogyasztásról, a víztisztítókról és a csapvíz valódi minőségéről beszélgettünk, nemcsak környezetvédelmi, hanem egészségügyi és társadalmi szempontból is. Katalin évek óta foglalkozik az ivóvizek minőségének ellenőrzésével és a víztisztító berendezések szakmai vizsgálatával. A beszélgetés során tisztáztuk, hogy milyen félreértések léteznek az ivóvizeink körül, és mi az, ami tényleg veszélyt jelenthet, ha nem figyelünk eléggé.

A Holnapután podcast legújabb epizódjában vendégünk volt Juhász Árpád, geológus, aki évtizedeken át hozta közelebb a természet világát a magyar közönséghez expedíciókon, képernyőn és könyvek lapjain keresztül. Az adás során időtálló kérdésekről beszélgettünk vele: a Föld aktuális helyzetéről, az ember nyomairól a természetben, és arról, mit mesélnek nekünk a jégmezők, hegységek és erdők, ha figyelünk rájuk.

A Holnapután podcast legújabb epizódjában ismét vendégünk volt Bokor Károly, a hazai horgásztársadalom egyik legismertebb arca. Szakíró, a MOHOSZ volt alelnöke és nem utolsó sorban szenvedélyes horgász. Tavaly már járt nálunk a stúdióban, akkor a horgászat örömeiről, a természethez való viszonyáról és a halételekről beszélgettünk. Most viszont egy sokkal komolyabb, ugyanakkor rendkívül aktuális témát érintettünk, azt, hogy mit tesz a felmelegedés és a vízhiány a hazai halakkal.

A Holnapután podcast legújabb epizódjában vendégünk Szlatényi Dóra, mezőgazdasági kutató, akivel a talaj szerepéről, állapotáról és jövőjéről beszélgettünk. Dóra története inspiráló példa arra, hogyan válhat egy mindennapi érdeklődésből szakmai elköteleződés és hogy mi minden rejlik a talpunk alatt, amire hajlamosak vagyunk nem is gondolni. A beszélgetés négy blokkban járta körül a talaj témakörét a személyes indíttatástól a laikus vizsgálatokon és a klímaváltozáson át egészen a talajéletig.

A Holnapután újabb adásában vendégünk Bendó Zoltán, a TEX-DAN projekt menedzsere volt, akivel a körforgásos gazdaságról és a fenntartható textiliparról beszélgettünk. Szó esett arról, hogy hogyan lehet átalakítani a divatipart úgy, hogy az ne terhelje tovább a környezetet, milyen technológiai újítások vannak jelen, új fogyasztási szokásokat vizsgáltunk, és természetesen a jövő textiliparáról is beszélgettünk.

A Holnapután podcast legújabb epizódjában Nagy Krisztina gombaszakellenőrrel, a Banyaerdő közösség alapítójával beszélgettünk a gombák világáról. Aki azt hiszi, hogy a gombászat csupán az erdő alján rejtőzködő vacsoralehetőségről szól, az nagyot téved. A mai adásunk megmutatta, mennyire színes és lenyűgöző az élővilág. Szó esett arról, hogyan lesz valakiből gombaszakellenőr, milyen veszélyeket rejtenek a mérgező gombák, mennyire megbízhatók az applikációk, és miként segítheti a gombák világa az embert abban, hogy újraépítse a természethez fűződő kapcsolatát.

A Holnapután podcast újabb epizódjában vendégünk Kolossa József, a Magyar Környezettudatos Építés Egyesületének (HuGBC) vezető szakmai tanácsadója volt, akivel a zöld épületek jelenéről és jövőjéről, a klímasemleges városok kihívásairól, a Green Policy Center által szervezett „Klímasemleges Magyarország 2050” konferenciáról beszélgettünk, valamint arról is, hogy mit tehet a következő  generáció egy élhetőbb jövőért.

A Holnapután újabb adásában a vendégünk Orbán Zoltán, a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület szóvivője. Vendégünkkel izgalmas témákat jártunk körül, mint például a tavalyi „fecskevész” kialakulását és elkerülhetetlenségét, a tavaszi lehűlés hatását a vonuló madarakra, és az egyesület által kezdeményezett madárbarát gyakorlatokat, amelyeket mi is végezhetünk az otthonunkban. A beszélgetés világosan megmutatta, hogy a madarak nemcsak díszei a tájnak, hanem élő indikátorai annak, hogy mennyire jól bánunk a környezetünkkel.

A Holnapután új epizódjában ismét vendégünk volt Imre Tamás természetfotós, akinek képei nemcsak esztétikai élményt nyújtanak, hanem mély társadalmi és környezeti üzenetet is hordoznak magukban. Ezúttal viszont úgy beszélgettünk vele, mint a 2025-ös Planet Lens Környezet- és Természetvédelmi Filmfesztivál fotópályázatának zsűrielnökével, hiszen Tamás nyerte el ezt a tisztséget. Ebben a szerepben nemcsak a saját objektívjén keresztül, hanem más alkotók munkáinak értékelésével is reflektál a természet szépségeire.

A Holnapután legújabb adásában két vendégünk is volt, Viszló Levente, a Vértesi Natúrpark igazgatója és Klippel Dávid, a ProVértes munkatársa. A Vértes Natúrpark különleges térség, mivel egyszerre őrzi a Vértes természeti értékeit, támogatja a fenntartható gazdálkodást, és mintaként szolgálhat más vidékek számára is a természet és az ember együttélésére. Beszélgetésünk során érintettük többek között a természetalapú vízmegtartási megoldásokat, a klímastratégiát és a fogoly visszatelepítési programot. Zárásképp pedig Klippel Dávid elmesélte a klímastratégiájuk kialakításának folyamatát.

A Holnapután legújabb adásában a vendégünk Nagyapáti Oszkár, a Kiskunmajsai- Marispusztai Önkéntes Vízőrzők vezetője. Vendégünk gépészmérnökként dolgozik, de szabadidejében egyre több időt és energiát szentel egy különleges természetvédelmi kezdeményezésnek a Homokhátságon! Ez a projekt a vaditatás és megfigyelései szerint naponta több, mint száz állat használja az általa kihelyezett itatókat, többek között őzek,rókák, borzok és különféle madarak is. Oszkár ezzel a tevékenységével nemcsak a természetvédelemért tesz, hanem tudományos értéke is van, hiszen ez visszajelzést ad arról, hogy mekkora a vízhiány a térségben.

A Holnapután újabb adásában a vendégünk dr. Pásztor Szabolcs, országos főállatorvos. Ebben az epizódban egy olyan állatbetegségről beszélgettünk, amelynek már a neve is aggodalmat kelthet és nem véletlenül. A ragadós száj- és körömfájás nemcsak az állattartók, hanem a teljes élelmiszerlánc számára komoly veszélyt jelenthet, ha nem vesszük elég komolyan. Vendégünk közérthetően és részletesen mutatta be, miért különösen fontos most a figyelem és a szabályok betartása!

A Holnapután legújabb adásának vendége Várkonyi Gábor, autópiaci szakértő. Az
autózás, amely egy évszázadon keresztül szinte érinthetetlen stabilitással működött, most olyan fordulóponthoz érkezett, amely alapjaiban rengetheti meg mindazt, amit a közlekedésről, a mobilitásról vagy éppen a fenntarthatóságról gondolunk. Tényleg a villanyautóé a jövő? Mi lesz a benzinesekkel? Ezekre a kérdésekre kerestük a válaszokat a vendégünkkel!

A Holnapután legújabb adásának vendége dr. Tábi Tamás, a bioműanyagok kutatásával és fejlesztésével foglalkozó iPLA Tech Kft. K+F igazgatója és egyben a BME Polimertechnika Tanszék docense. Vendégünkkel arról beszéltünk, hogy a műanyagok mennyire elengedhetetlen részei a mindennapjainknak, miközben a környezeti hatásaik egyre nagyobb aggodalomra adnak okot. Az egyszer használatos műanyagok és a mikroműanyagok problémája sürgető megoldásokat kíván, és egyre többen keresik a fenntartható alternatívákat. A bioműanyagok lehetséges megoldásként merülnek fel, de vajon tényleg tud környezetbarát alternatívát jelenteni? Kiderül a mai műsorunkból!

A Holnapután legújabb adásának vendége Tóth Zoltán, önellátásra törekvő tanár és az „Így neveld a tyúkodat” könyv szerzője. A háztáji állattartás, különösen a tyúktartás, egyre nagyobb népszerűségnek örvend azok körében, akik szeretnének egészségesebb, fenntarthatóbb és önellátóbb életmódot kialakítani. De hogyan lehet belevágni? Mire kell figyelni? Tényleg olyan egyszerű a tyúktartás, mint ahogy elsőre tűnik? Erről beszélgettünk ebben podcast epizódunkban a vendégünkkel, aki megosztotta velünk tapasztalatait, gyakorlati tanácsait és a fenntartható állattartásról alkotott nézeteit.

A Holnapután következő adásának vendége dr. Földvári Gábor biológus, aki kullancskutatással foglalkozik. A kullancsok évről évre egyre nagyobb figyelmet kapnak, hiszen nemcsak kellemetlen élősködők, hanem komoly betegségek terjesztői is lehetnek. A klímaváltozás és az élőhelyek átalakulása miatt, pedig egyre több területen jelennek meg. De valójában mennyire kell félnünk tőlük? Hogyan változik a kullancspopuláció Magyarországon és a világban? Milyen kutatások zajlanak a veszélyek csökkentése érdekében? Ezekre a kérdésekre keresünk választ a vendégünkkel a mai adásunkban.

A Holnapután újabb adásának vendége Sitányi László, a Kék Bolygó Klímavédelmi Alapítvány projektigazgatója, akivel a régiós klímavédelmi és fenntarthatósági programokról beszélgettünk. A fenntarthatóság kérdése ma már elkerülhetetlen téma, legyen szó gazdasági, társadalmi vagy környezeti kihívásokról. A világ egyre inkább felismeri, hogy a lineáris gazdasági modell, amely a termelés és fogyasztás után hulladékot hagy maga után, hosszú távon nem fenntartható.

A Holnapután újabb adásának vendége Matolcsy Miklós, aki a Fenntarthatósági Témahét vezetője. Különösen fontosak azok a kezdeményezések, amelyek a jövő generációinak szemléletformálását segítik. Miklós segítségével beszélgetésünk során körbe jártuk, hogy hogyan lehet a fiatalokat aktívan bevonni ebbe a témába. Az adásunk során négy fő blokk mentén érintettük a fenntarthatóság oktatásának jelentőségét, a program lehetőségeit és hatásait.

A Holnapután következő adásának vendége Szöllősi Réka, független élelmiszer-politikai elemző és fenntartható élelmezési szakértő. Egyre többen ismerik fel, hogy a fenntartható élelmezési rendszerek kialakítása nemcsak a bolygónk védelmét szolgálja, hanem hosszú távon az emberi egészség megőrzéséhez is hozzájárul. De mit is jelent pontosan a fenntartható táplálkozás, és hogyan valósíthatjuk meg a mindennapokban? Műsorunkban erre fogunk választ kapni Rékától!

A Holnapután legújabb adásának vendége Pál Tamás, a Green Assistance műszaki vezetője, akivel az elektromos autózásról fogunk beszélgetni. A világ számos pontján, így Magyarországon is egyre jobban megfigyelhető elektromos járművek térnyerése, hiszen ezek a technológiák hozzájárulhatnak a károsanyag-kibocsátás csökkentéséhez és az energiatakarékossághoz. Műsorunk során beszélni fogunk az előnyeiről, hátrányairól, tévhitekről és a jövőjéről.

A Holnapután adásának újabb vendége Dr. Bakó Gábor, az Interspect társalapítója, aki légi felmérések segítségével támogatja a természetvédelmet. Vendégünk drónok és repülők használatával készít olyan nagy felbontású multisprektrális felvételeket, amelyek jelentős áttörést jelentenek a mezőgazdaságban, erdőgazdálkodásban és infrastruktúra-fejlesztésben egyaránt. Beszélgetésünk során hallhatunk eddigi projektjeikről, alkalmazási területeikről, jövőbeli terveikről és innovációkról.

A Holnapután legújabb adásában a vendégünk Szomor Dezső, a Szomor Farm alapítója és tulajdonosa, akivel beszélgettünk az állattartásról és a biogazdálkodásról. Vendégünk farmja egy olyan hely, ahol a természet tisztelete és a minőségi élelmiszerek iránti szenvedély találkozik. Rengeteg érdekességet hallhattunk az állattartásról, az állattenyésztés jövőjéről, a magyar piacról és gasztronómiáról, illetve érdekes fogyasztói szokásokkal ismerkedhettünk meg.

A Holnapután újabb adásában a vendégünk Lányi Eszter, a Nemzeti Filmintézet képzési igazgatója, akivel a fenntartható filmgyártásról beszélgettünk. Ennek a kettőnek a találkozása elsőre szokatlannak tűnhet, azonban szerepe a modern filmgyártásban egyre jelentősebb. Műsorunk során vendégünk segítségével körül járjuk a forgatások környezeti hatásainak témakörét, majd zöld megoldásokat sorolunk fel és foglalkozunk az iparág jövőjével. A fenntartható filmgyártás folyamata már elkezdődött és csak idő kérdése, hogy ez váljon normává nemzetközi szinten is.

Az év első Holnapután adásában a vendégünk Mukics Dániel, tűzoltó alezredes, az
Országos Katasztrófavédelmi Főigazgatóság szóvivője. Műsorunkban részletesen
körbejárjuk, hogyan válik valaki kéményseprővé, milyen teendői vannak az embereknek a kéményük karbantartásával kapcsolatban, és miért nélkülözhetetlen ez a szolgáltatás. Megvizsgáljuk, milyen veszélyeket rejthet magában a szén-monoxid, és hogyan lehet megelőzni a baleseteket. Kitérünk a kéményseprők mindennapi kihívásaira és a szakma jövőjére, valamint megosztunk néhány érdekességet is a kéményseprés történelméről.

A Holnapután legújabb adásában a vendégünk Skultéti Bernadett, a MÁS Kert alapítója és vezetője, aki ezek mellett lelkes konyhakert népszerűsítő is. Műsorunk során beszélni fogunk a friss hazai zöldségek és gyümölcsök kínálatáról, a kamrák kincseiről, kertészeti tippekről és a tudatos fogyasztásról. Az egészséges táplálkozás a téli időszakban különleges kihívások elé állít minket, hiszen a friss, hazai zöldségek kínálata szűkösebb, és a boltok polcain egyre több import termékkel találkozunk. Vendégünkkel a beszélgetésünk során erre a kihívásra keresünk megoldásokat.

Az idei év utolsó Holnapután adásában a vendégünk Czibula Mihály, az MVM Paksi
Atomerőmű Zrt. További Üzemidő Hosszabbítás kiemelt projekt vezetője.
Műsorunkban beszélünk általánosságban az atomenergiáról, a Paksi Atomerőműről és a hosszútávú fenntarthatóságról. Magyarországon a Paksi Atomerőmű az ország villamosenergia-termelésének egyik legmeghatározóbb pillére, a teljes hazai termelés több mint felét biztosítja, azonban megítélése még mindig megosztó lehet. Az atomenergia kritikusai az atomhulladék kezelésének kérdését és az esetleges balesetek kockázatát hangsúlyozzák, azonban a mai napon Mihály segítségével szétoszlatjuk a tévhiteket.

A 2024-es év utolsó előtti adásában, a Holnapután vendége Bokor Károly, horgász
szakíró, akivel a horgászatról és a halászatról beszélgettünk. A horgászat nemcsak
hobbi, hanem szenvedély, amely sokak számára életre szóló elköteleződést jelenthet, mint például mai vendégünknek is hiszen Bokor Károly, a magyar horgászvilág egyik meghatározó alakja, mivel a Magyar Országos Horgász Szövetség alelnöke. Beszélgetésünk során elmélyedünk a tél és a horgászat kapcsolatában, megemlítjük a halak vetélytársait és számos halételt sorolunk fel.

A Holnapután legújabb adásában szokatlan módon kettő vendégünk is érkezett,
Tornyánszki Éva és Weisz Szilvia, akik a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem
munkatársai. A velük folytatott beszélgetés során foglalkoztunk az intézményük
fenntarthatósági céljaival, hitvallásával és programjaival. Megismerkedtünk a MOME Erdő programjával, ahol a hallgatók több tízezer facsemetét ültettek már el az évek során. A fatelepítések során prototipizált és létrehozott Zöldbölcső projektjükről is meséltek a vendégeink, majd ezután a fenntarthatósági aktivitások integrálásáról volt szó az oktatásban.

A Holnapután legújabb adásában Belayane Najoua, a Munch globális PR-vezetője volt a
vendégünk, akinek segítségével megoldásokat kerestünk az ételpazarlás csökkentésére,
főként a hamarosan beköszöntő karácsonyi időszakra való tekintettel. Műsorunkban
foglalkoztunk a pazarlás Magyarországra és más európai országokra jellemző
mértékével, a rossz szokásokkal és a globális tendenciákkal. Najoua tanácsokat
fogalmazott meg arra nézve, hogy milyen módon tudnánk csökkenteni
túlfogyasztásunkat egyéni szinten, és nemzetközi példákat is említett. A Munch
tevékenységéről, céljairól és jövőjéről is hallhattunk az eddigi terveket alapul véve.

AHolnaputánlegújabb adásában Cseh Orsolya vegyészmérnök volt a vendégünk, akivel azt a témát boncolgattuk, hogy hogyan is hatnak életünkre a gyógyszerek. Miután áttekintettük, hogy az emberiség mióta kezeli a különböző betegségeit gyógyszerekkel, foglalkoztunk az állatok öngyógyító képességével, és azt is megnéztük, milyen gyógyszereket nem érdemes keverni egymással. Ezt követően az orvos által felírt gyógyszerszedés idő előtt való megszakításának veszélyeiről beszélgettünk, majd azt tártuk fel, hogyan szennyezhetik bolygónkat a természetbe hulladékként kikerülő gyógykészítmények, és hogy miként kerülhetjük el az ilyen jellegű környezetkárosítást.

AHolnaputánlegújabb adásában egy aktuális eseménnyel, az ENSZ 2024-es klímavédelmi konferenciájával foglalkoztunk, mely a november 19-én rögzített felvétel pillanatában még javában zajlott Azerbajdzsán fővárosában, Bakuban. A november 11. és 22. között tartott, röviden csak COP29-nek nevezett globális szintű eseményről, pontosabban annak a felvétel idején aktuális helyzetéről, valamint személyes tapasztalatairól Kőrösi Csaba, a Kék Bolygó Alapítvány stratégiai igazgatója, az ENSZ közgyűlésének volt elnöke mesélt nekünk, aki mindemellett a COP29 nemzetközi tanácsadó testületének is tagja volt.

AHolnaputánlegújabb adásában a klímaválság, valamint a fenntarthatóság nehézségeire megoldásokat kínáló vállalkozásokba történő kockázati tőkebefektetésekről beszélgettünk. Vendégünk Török József, a Kék Bolygó Klímavédelmi Kockázati Tőkealap befektetési igazgatója volt, aki már több mint egy évtizede foglalkozik kockázati tőkebefektetésekkel. Miután kitekintettünk arra, hogy milyen finanszírozási formák érhetők el a vállalkozások számára, megnéztük, hogy az alapítók milyen módon indíthatják el a forráskeresést, és mit szükséges tenniük azért, hogy meggyőzzék a befektetőket arról, hogy megéri őket támogatni. Emellett rávilágítottunk a kockázati tőkebefektetés és az egyéb pénzszerzési lehetőségek főbb különbségeire, majd a kockázati tőkepiac múltjában, jelenében és jövőjében merültünk el.

AHolnaputánlegújabb adásában a minden nyáron megismétlődő szúnyoggyérítésről beszélgettünk, mert bár a szúnyogszezonnak kétségkívül vége van, egy fenntarthatósággal és természetvédelemmel foglalkozó műsorban nem mehetünk el amellett szó nélkül, hogy milyen komoly ökológiai károkat okozott ennek a kémiai alapú gyakorlata idén is. Vendégünk Kántás Zoltán környezetvédelmi méréstechnikus volt, aki mindemellett aktív természetvédő, hiszen több cikket írt a témában a Greendex.hu-ra, melyeknek nem titkolt célja az volt, hogy tudatosítsa az emberekben az egyéni cselekvés fontosságát. Ennek szellemében vettük végig, hogy pontosan miért lehet ártalmas a kémiai szúnyoggyérítés az élővilágra és a lakosság egészségére, majd pedig arra is kitértünk, hogy mit tehetünk mi egyénileg azért, hogy ne kelljen nyaranta menetrendszerűen fogadnunk az égből hulló áldásként beharangozott vegyszerpermetet.

AHolnaputánlegújabb adásának vendége Imre Tamás többszörösen díjnyertes fotóművész volt, akinek köszönhetően a természetfotózás kulisszái mögé nyerhettünk betekintést. Miután végigvettük, hogyan lesz valakiből hivatalosan is elismert fotóművész, valamint hogy mi az, ami megkülönbözteti az alkotóművészeket a bérmunkákat vállaló fotósoktól, megnéztük, miként születik meg egy természetfotó a téma keresésétől a kiállításon történő bemutatóig. Beszéltünk továbbá arról, hogy mennyire etikus „megrendezni” egy-egy természetfotót, és az is szóba került, hogy milyen károkat okozhatunk a természetben, ha fotózás közben nem vagyunk kellőképpen elővigyázatosak. Szintén téma volt még az extrém helyzetekben történő természetfotózás, Imre Tamás pedig tippeket is adott azoknak, akik érzik magukban a késztetést, hogy természetfotókat készítsenek.

AHolnaputánlegújabb adásában a vendégünk Dr. Wégner Krisztina volt, aki a Kék Bolygó Klímavédelmi Alapítvány környezetvédelmi szakértőjeként és szakjogászaként vesz részt az alapítvány Európai Uniós támogatást nyert projektjében, mely Észak-Macedónia hulladékgazdálkodásának megtervezésével foglalkozik. A műsorban részletesen beszéltünk a Kék Bolygó Alapítvány projektjéről, a globális és a balkáni hulladékgazdálkodás legfőbb problémáiról, kihívásairól, valamint arra is kitekintettünk, hogy milyen úton és hogyan kell elindulnia annak, aki a Balkánon szeretne partnereket szerezni egy fenntarthatósággal kapcsolatos projekt vagy technológia elindításához.

AHolnaputánlegújabb adásában a borászat és a fenntarthatóság kapcsolatáról beszélgettünk. Vendégünk Dóber László volt, aki a Balatonnál található kéthelyi Kristinus Borbirtok szőlésze és farmmenedzsere. A Kristinus Borbirtok pár éve még konvencionális borászatként működött, azonban egy ideje áttért a biodinamikus gazdálkodásra. Ennek előnyeibe, nehézségeibe, elméleti és gyakorlati ismereteibe avatott be minket vendégünk, de azt is megtudtuk tőle, miben különbözik ez a típusú gazdálkodás a fenntartható mezőgazdasági működés egy másik válfajától, az organikus gazdálkodástól és borászattól.

A Holnapután aktuális adásában egy korunkat jelentős mértékben meghatározó szenvedélybetegséggel, a munkafüggőséggel foglalkoztunk. Amikor ugyanis az internet és az ezáltali távmunka megannyi lehetőséget kínál a munkavégzésre, nem nehéz azon kapni magunkat, hogy időről időre egyre többet túlórázunk, sőt egyenesen addikció alakult ki bennünk a munkánkkal kapcsolatban. De mik ennek a furcsa betegségnek a sajátosságai, milyen típusú foglalkozások válthatják ki, mennyire lehet veszélyes a mentális, a lelki vagy akár a fizikai egészségünkre nézve, és meg lehet-e vele küzdeni úgy, hogy ne kelljen közben feladni a napi betevőt biztosító munkát? Ezekre a kérdésekre Kürti László okleveles pszichológus, narkológus és addiktológiai konzultáns válaszolt nekünk.

Aki úgy érzi, érintett lehet a témában, ne féljen segítséget kérni! Akár műsorunk vendégét, Kürti László pszichológust is fel lehet keresni. Hozzá az alábbi weboldalon találunk elérhetőségeket: www.kurtilaszlo.eu

A Holnapután aktuális adásában azt jártuk körül, hogy milyen szinten van jelen hazánkban az egyik legnagyobb környezeti lábnyommal rendelkező iparág, vagyis a vendéglátás életében a fenntarthatóságra, a zöldebb működésre való törekvés. Ebben Juhász András fenntarthatósági szakértő, a környezetbarát tisztítószerekben utazó BIBO nevű vállalat alapító tulajdonosa és szakmai igazgatója volt a segítségünkre, akivel kitértünk a vendéglátásban keletkező hulladék egyes típusaira, a beszállítással járó környezetszennyezésre, a szociális tényezőkre, és listáztuk azt is, hogy milyen megoldási lehetőségek kínálkoznak az iparág kizöldítésére.

AHolnaputánaktuális adásában Sódar Gabriellával, a Kék Bolygó Klímavédelmi Alapítvány igazgatóhelyettesével beszélgettünk az alapítvány egyik fontos projektjéről, a 2022-ben indult WAVE (World Added Value Equity) akcelerációs programról. A program elsődleges célja a környezeti fenntarthatóságot elősegítő innovatív üzleti megoldások támogatása Magyarországon és a Kárpát-medencében. Ebben a szellemiségben fejlesztenek startup-vállalkozásokat, amelyek egy-egy fenntarthatatlanná vált szokásunkra kínálnak környezetbarát alternatívákat, technológiákat.

AHolnaputánlegújabb adásában egy sokak által félreértett tevékenységgel, a vadászattal foglalkozunk. A témába Murányi Zsolt, vadgazdálkodási szakmérnök, valamint a Trivenator Kft. vadásztanfolyam-vezetője avatott be minket, akitől nemcsak azt tudtuk meg, hogy mi a különbség vadász és vadász között, hanem azt is, hogy – a sztereotípiákkal ellentétben – a vadászat valójában nem más, mint alkalmazott természetvédelem. Azaz a lényege nem a természet öncélú kizsákmányolása, hanem a fenntartható állapotok biztosítása mind a vadállomány és az erdőgazdálkodás, mind pedig a mezőgazdaság, illetve a lakosság szempontjából.

Egy igazi nagyragadozó, a Magyarországon fokozottan védett hiúz áll a Holnapután legújabb adásának középpontjában. Burányi Virág, a Budakeszi Vadaspark munkatársa, valamint az intézmény kárpáti hiúzának gondozója mesélt nekünk arról, mit kell tudni erről a rejtőzködő életmódot folytató nagymacskáról, egyúttal pedig abba is beavatott minket, hogy miért van fontos szerepe a tréningeknek a vadasparkban tartott állatok gondozásában.

2021-ben jött létre a Szabályozott Tevékenységek Felügyeleti Hatósága (SZTFH). A szervezet feladatköre igen sokrétű, a szerencsejátéktól, a bányafelügyeletig, a kiberbiztonságtól a dohányügyig számos terület tartozik hozzá. Fenntarthatósági szempontból a legfontosabbak az ESG-hez és a geotermikus energiához kapcsolódó feladataik. Ezekről beszélgettünk Molnár Csaba Gáborral, az SZTFH ESG igazgatóságának vezetőjével.

Egyre többször hallani, hogy veszélyben a kakaó vagy épp a kávé – egyre kisebb termőterületekre szorulnak vissza a klímaváltozás, vagy épp az annak nyomán megjelenő kártevők miatt. De mi a helyzet itthon? Hazánkban is megvannak azok az ikonikus gyümölcsök és persze zöldségek, melyektől fájó lenne a búcsú. Vajon vannak-e olyan fajok, melyek korábban nem voltak itthon megtalálhatók, de a jövőben helyük lehet a mezőgazdaságban vagy épp a kiskertekben? Ezekről a kérdésekről beszélgetünk Dr. Gyuricza Csabával, a Magyar Agrár- és Élettudományi Egyetem rektorával. 

Az utóbbi időben megszaporodtak az SUV-nak nevezett autók az utcákon. Ez már csak azért is különös, mert az autóiparban az elmúlt években meghatározó szemponttá vált a kibocsátás-csökkentés és a környezetvédelmi megfontolások, ezek a nagytestű (vagy legalábbis annak tűnő) autók viszont nem feltétlenül ilyen szellemben születtek. Hogy mi hozta el az SUV-k sikerét, milyen hátrányaik vannak, és jelentenek-e valódi környezetvédelmi problémát a klasszikus autókhoz képest, arról Várkonyi Gábor autópiaci szakértővel beszélgettünk.

Ruháinknak nagyon fontos szerepük van életünkben. Nem csak egy plusz réteget jelentenek, melyek közöttünk és a külvilág között feszülnek: saját stílusunk is testet ölt bennük, az önkifejezés eszközei is. Nem utolsó sorban pedig azért is fontos kérdés a ruházkodás, mert a fenntarthatósági kérdésekkel is szorosan összefügg. Aktuális adásunkban Gózon Eszterrel beszélgetek, aki fenntartható szemléletű szín- és stílustanácsadóként a mindennapokban azon dolgozik, hogy az emberek minél jobban érezzék magukat a bőrükben, és közben a gardróbjuk is fenntarthatóbb legyen.