Eljátszott jövő

Az Eljátszott jövőben lezárjuk aktuális kerekasztal beszélgetésünket. Rácz Ráchel, színháztörténésszel és Paár Ádám, történész-politológussal az előző két adásban már több filmet, illetve színdarabot elemeztünk, amelyek vagy konkrétan a mohácsi csatáról szóltak, vagy az azt követő időszakot mutatták be. Most zárásul beszélgetünk a Szaffiról, A koppányi aga testamentumáról és talán meglepő, de még a Gyula vitéz télen-nyáron című film is előkerül.

Az Eljátszott jövőben második részével jelentkezik aktuális kerekasztalbeszélgetésünk. A mohácsi csata 500. évfordulója apropóján az ellenségábrázolás filmes és színpadi evolúcióját vizsgáljuk meg Rácz Ráchel, színháztörténésszel és Paár Ádám, történész-politológussal. Lesz itt operett Jávor Pállal és a Várkonyi Zoltán rendezte Egri csillagok többek között.

Mohács 500 Az Eljátszott jövőben ismét összeül kerekasztalunk, hogy egy jelentős eseményt történelmi és művészettörténeti oldalról is megvizsgáljunk. Rácz Ráchel, színháztörténésszel és Paár Ádám, történész-politológussal olyan filmes és színházi alkotásokat gyűjtöttünk össze, amelyek a mohácsi csata utáni hazai állapotokról szólnak.

Az Eljátszott jövőben elértünk a rendhagyó adások utolsó epizódjához. Darvas Ivánnal búcsúztatjuk a nyarat, akiről nem olyan nehéz talán feltételezni, hogy a legnemesebb értelemben igazi punk volt. Rácz Ráchel, színháztörténész beszél Darvas munkásságáról, fontosabb szerepeiről, Várkonyi Zoltánnal való barátságáról, az ’56-os forradalomban vállalt szerepéről, és annak megtorlásáról.

Az Eljátszott jövőben folytatjuk Egri István történetét. A műsor Thália punknői című egysége a nyáron rendhagyó módon a punkokra fókuszál, vagyis azokra a legendás színészekre és rendezőkre, akiket komoly nehézségek vagy dilemmák elé állított a szakmai életük. Tehetségük mellett rátermettségük is érdemessé teszi őket arra, hogy megemlékezzünk róluk. A színész-rendező munkásságának és magánéletének főbb pontjait vesszük sorra Rácz Ráchel, színháztörténész segítségével.

Az Eljátszott jövőben ígéretünkhöz híven ismét egy punk lesz a főhősünk Thália punknője helyett. A korszakon nem változtatunk, sőt a művészkörön sem. Az előző alkalommal Várkonyi Zoltán munkásságát vizsgáltuk a kezdeti színész évektől a rendezésen át egészen a színházigazgatásig. Akkor kiderült, gyakran sodorta össze az élet mai alanyunkkal, Egri Istvánnal. Rácz Ráchel, színháztörténész minden alkalommal bebizonyítja, hogy az aktuálisan választott művész igazi punk, a szó legmenőbb értelmében. Ez most sem lesz másként.

Továbbra is a punkoké a terep az Eljátszott jövőben. Nekik ígértük ugyanis a nyarat. Thália Punknői most bizonyára hűsölnek valahol, így jelenleg kiemelkedő férfi színészeinek munkásságát vizsgáljuk meg közelebbről. Rácz Ráchel, színháztörténésszel az előző adásban Várkonyi Zoltánt választottuk elemzésünk tárgyául. Akit megdöbbent, hogy a szakma punkjai közé soroltuk a legtöbbek emlékezetében konszolidált, középkorú színházigazgatóként élő urat, az mindenképpen pótolja a korábbi adást. Ezen a héten ugyanis kiderül, hogy a hatalmas igazságérzetből fakadó fiatalkori meggondolatlanságok után egy olyan szakasz következik az idősebb Várkonyi Zoltán életében, amelyben semmit sem változtat korábbi szokásain.

Az Eljátszott jövőben ahogy közeledünk a nyár végéhez, a műsorban is egyre kevesebb rendhagyó adásnak marad hely. Most azonban még újabb epizódot hallhatnak a Thália Punknői című műsorelem nyárra átalakított változatából, a Thália Punkjaiból, amelyben olyan csodás színészek, színházcsinálók sorsát, munkásságát foglaljuk össze, mint amilyen Ráday Imre volt a korábbi két hétben. Rácz Ráchel, színháztörténésszel ez alkalommal átbeszéljük Várkonyi Zoltán sokrétű pályáját, amelyben nem csupán a Vígszínház vezetése és történelmi filmek rendezése kap figyelmet, hanem a pályakezdő, de annál izgalmasabb évek is.

Folytatjuk nyári rendhagyó adásaink sorát az Eljátszott jövőben. A műsor egyik szegmensének, a Thália punknőinek egy kifordított változatában kivételesen a „punkoknak” biztosítunk helyet. Rácz Ráchel, színháztörténésszel az előző héten már elkezdtünk beszélgetni Ráday Imréről. A színművész fordulatos életének csupán a feléig jutottunk, így annak megtárgyalását most folytatjuk. Többek között az is kiderül, milyen különleges tudást adott át a színészhallgatóknak és általában a fiataloknak Ráday Imre az 1960-as években.

Anyár végéig tartjuk magunkat ahhoz, hogy nem tartjuk magunkat a műsor szabályaihoz. Az Eljátszott jövőben az utóbbi hetekben hallhattak közös beszélgetést visszatérővendégeinkkel, akik a szakmájuk egy közös keresztmetszetét vizsgálták, a történelmi filmet; természetesen történelmi és filmes szempontból. Most pedig néhány adás erejéig a Thália punknői olyan nagyvonalú lesz, hogy punkokat is beenged. Vagyis a hőségre vagy a szabadságokra tekintettel – tetszés szerint választható – jeles férfi színészeinkről is megemlékezünk Rácz Ráchel, színháztörténésszel. A sort Ráday Imrével kezdjük.

Aktuális minisorozatunk záró epizódjához érkezünk ezen a héten. Az Eljátszott jövő nyári rendhagyó adásaiban is állandó vendégeinkkel találkozhatnak a hallgatók, a szokványostól eltérően azonban most egyszerre vannak jelen a stúdióban. Rácz Ráchel, színháztörténész és Paár Ádám, a Méltányosság Politikaelemző Központ főmunkatársa ugyanarra a témára, illetve művekre reagál, csak éppen ki-ki a saját szakterületének szempontjából. Trilógiánk a Rákóczi szabadságharcra, és annak filmes, valamint színházi feldolgozására fókuszál, mindezt párhuzamba állítva a művek bemutatásának időpontjával, az ötvenes évek első felével. A császár parancsára és a Rákóczi hadnagya című filmek mellett ebben az adásban már a Vígszínház II. Rákóczi Ferenc fogsága című előadására is kitérünk.

Az Eljátszott jövőben folytatjuk rendhagyó nyári minisorozatunkat, amelyben egyszerre látjuk vendégül a műsor két állandó megszólalóját, és olyan témát vesézünk ki, amely érinti mindkettejük szakterületét. Rácz Ráchel, színháztörténésszel és Paár Ádám, történésszel, a Méltányosság Politikaelemző Központ főmunkatársával a Rákóczi-szabadságharc idején játszódó két filmet és egy színdarabot hasonlítunk össze. A trilógia második részében a stúdióbeszélgetés kiindulási pontjának szánt A császár parancsára című alkotás mellett már nagyobb hangsúlyt kap a szintén az 1950-es évek első felében készült Rákóczi hadnagya című film, amely sokkal inkább a harci műveletekre összpontosít, szemben a másik, emberi kapcsolatokat ábrázoló művel.

Az Eljátszott jövőben egy újabb különleges trilógiával indítjuk el nyári rendhagyó adás sorozatunkat. Első, de remélhetőleg nem utolsó alkalommal egyszerre lesz a műsor vendége Rácz Ráchel, színháztörténész és Paár Ádám, történész, a Méltányosság Politikaelemző Központ főmunkatársa. A történelmet, a filmművészetet és a színházi kultúrát egy fogalom köti most össze, ez pedig a forradalom. Annak ténye és a róla való gondolkodás, amelynek fontos része az esemény művészi ábrázolása. A népfelkelés kora és az azt bemutató alkotás megszületésének időpontja között nem ritkán, és nem véletlenül fedezhető fel analógia. Ezt vizsgálandó választottuk a stúdióbeszélgetés kiindulási pontjának A császár parancsára című 1957-es magyar filmet, amely a Rákóczi-szabadságharcnak állít emléket.

Az Eljátszott jövő e heti adásában záró epizódjához érkezik trilógiánk, amelyben a két világháború közötti mindennapokat vizsgáljuk több korabeli, illetve utólag a korszakot bemutató alkotáson keresztül. Így az Illatszertár című tévéjátékot is több szempont szerint elemezte és elemzi tovább Paár Ádám, történész. A Méltányosság Politikaelemző Központ főmunkatársa a város és a vidék különbségeit bemutatandó veti össze a korábban már említett alkotásokat az 1944-ben készült A két Bajthay című filmmel.

Az Eljátszott jövő e heti adásában második részéhez érkezik trilógiánk, amelyben az Illatszertár című alkotáson, valamint jó pár, a két világháború között készült filmen keresztül a korszak mindennapjaiba kapunk betekintést. Paár Ádám, történésszel korábban már néhány alapvető területet megvizsgáltunk, most ezt folytatjuk más szempontok szerint. A Méltányosság Politikaelemző Központ főmunkatársa a házasodás menetéről, a polgárok közötti hierarchiáról, illetve a város és a vidék különbségeiről foglalja össze az ismereteit.

Az Eljátszott jövő e heti adásában egy három részes minisorozatba kezdünk Paár Ádám, történésszel. Egy sokak által kedvelt tévéjátékon, László Miklós Illatszertár című alkotásán keresztül ismerjük meg a két világháború közötti Magyarország mindennapjait. A Méltányosság Politikaelemző Központ főmunkatársával még jó néhány korabelifilmet felhasználunk példaként, de az említett tévéjátékot szinte minden szempont – a házasság, a társadalmi hierarchia, a szórakozás vagy éppen a munkavállalás feltételei– szerint sorvezetőként tudjuk használni.

Az Eljátszott jövő aktuális adásában az előző héten elkezdett témánkat fejezzük be. Akkor Greta Garbo és a korabeli Hollywood volt a beszélgetés középpontjában. Rácz Ráchel a Thália Punknőiben a legendás filmcsillag munkásságát állítja párhuzamba a némából épp hangosfilm készítésre váltó álomgyárral. A színháztörténész azt is elmondja, miért és hogyan fejezte be amerikai karrierjét Garbo és tért vissza Svédországba.

Az Eljátszott jövő aktuális adásában még maradunk a színház világában, és annak női képviselőiből mutatunk be egy újabb belevaló művészt. A Thália Punknői újabb fejezete Greta Garbo életét, munkásságát és hasonló részletességgel a korabeli Hollywoodot idézi meg. A mai csupán az első része egy két darabból álló egységnek. Rácz Ráchel, színháztörténész elmondja, miként fedezték fel Greta Gustafssont, és hogyan került a filmipar fővárosába, de az is kiderül, milyen magyar kötődése van a művész nevének.

A színháztörténész ez alkalommal a korábbi példákhoz képest talán kevésbé ismert női színészt mutat be. Ha Varsányi Irén neve nem cseng kifejezetten ismerősen, senki ne hibáztassa magát; hiszen a művész a 19. és a 20. század fordulóján kezdte a pályáját, ami 1932-ben ért véget. A kortalan szépség meghatározó alakja volt a két világháború közötti Vígszínháznak. Ahhoz, hogy mozisztár legyen, túl korán született, azonban néhány némafilmben feltűnt; köztük az első magyar alkotásban, a mára sajnos megsemmisült A táncz című filmben.

Az Eljátszott jövő aktuális adásában, a Thália Punknői egy újabb fejezete következik. Főszereplőnk most Natalie Wood, akinek pályája és karaktere sokban hasonlít az előző alkalommal elemzett színművész, Domján Editéhez. Rácz Ráchel, színháztörténész többek között olyan érdekességekről is beszél, mint Wood szibériai származása, egy jóslat beteljesedése vagy éppen a fiatalon, váratlanul bekövetkezett halála, amelyek mind hozzájárultak a vele kapcsolatos legenda gyártáshoz.

Az Eljátszott jövő e heti adásában a női színészek sorsát bemutató sorozatunkkal jelentkezünk. A Thália Punknőiben most egy tragikus végkifejletű, ugyanakkor ragyogó munkásságot ismertet meg velünk Rácz Ráchel, színháztörténész. Domján Edit sorsát, szerelmeit és fontosabb alakításait címszavakban sokan ismerik, de hogy mi vagy éppen ki állt sikerei, esetleges döntései hátterében, már nem olyan köztudott. Rácz Ráchel szerint, a korszakos művész egy kicsit mindig kilógott a sorból – épp úgy a családi közegében, mint az akkori, sztárkultuszt elítélő színházi és filmes világban –, és talán ezért is válhatott belőle legenda már életében. Kiemelkedő és időtálló játéka a hatvanas évek Magyarországának kultikus alakjává tette Domján Editet. Róla beszélgetünk színháztörténész vendégünkkel.

Az Eljátszott jövő e heti adásában folytatjuk a beszélgetést Paár Ádám, történésszel, és egyben befejezzük aktuális sorozatunkat, melyben a hazai országgyűlési választások és a képviseleti rendszer történetét követtük végig, témába vágó filmeken keresztül. Az előző adásban bemutattuk a történelmi korszakot, amelyben az elemzésre szánt, sorozatzáró filmünk játszódik. A Méltányosság Politikaelemző Központ főmunkatársa az 1950-es és az 1980-as évek közötti időszakot, a fokozatosan puhuló Kádár-rendszert elemezte, hogy most Az ügynökök a paradicsomba mennek című alkotás átélhetőbb és könnyebben értelmezhető legyen.

Az Eljátszott jövőben zenetörténeti kitérőnk után folytatjuk a beszélgetést Paár Ádám, történésszel, és szokásunkhoz híven bemutatjuk azt a korszakot, amelyben az aktuálisan kiválasztott filmünk játszódik. A Méltányosság Politikaelemző Központ főmunkatársa az előző adásban az ötvenes évek jellegzetességeire mutatott rá a Tegnapelőtt című alkotáson keresztül. A következő példának szánt mű, Az ügynökök a paradicsomba mennek már egy későbbi világra fókuszál, ezért most az ötvenestől a nyolcvanas évekig tartó időszakot foglalja össze Paár Ádám.

Az Eljátszott jövő következő adásában az előző héten indított harmadik szegmens területén, a zenetörténetben vizsgálódunk tovább. Az Egyesült Államok zenei gyökereinek feltárása, valamint a különböző műfajok számbavétele a célunk. Ehhez nagyjából száz évet utaztunk vissza eddig az időben, és mivel szerencsére a Dalok időugráshoz címet kapta ez az egység a műsorfolyamon belül, ma közel kétszáz évvel napjaink előtt indulhat a történet. Balogh Károly, zenei szakíróval korábban már elkezdtük megvizsgálni a hangrögzítés evolúcióját, annak mentén pedig az adathordozók fejlődését is sorra vettük a kézzelfoghatótól a digitális változatokig. Az aktuális epizódban azokat a kapcsolatokat keressük, amelyek közvetlenül a technika és a zene között jelentek meg, ezzel alakítva a hangszerek és a zenei műfajok kialakulását. Balogh Károly ma arról is beszél, hogy a technikai fejlesztések bizonyos esetekben a társadalmi csoportok közötti differenciákban is változásokat hoztak.

Az Eljátszott jövő következő adásában ismét műfajt váltunk. Az előző héten már eljutottunk a második világháború utáni évek Magyarországára Paár Ádám idegenvezetésével. Most visszakanyarodunk a műsor harmadik szegmenséhez, és zenetörténeti utazásunkat folytatjuk, vagyis alapvetően nemzetközi szinten, de hangsúlyozottan az Egyesült Államokban keressük napjaink zenéjének gyökereit. Balogh Károly, zenei szakíróval korábban már elkezdtük megvizsgálni a hangrögzítés technikájának evolúcióját. Ezt folytatjuk most, hogy majd rákanyarodjunk az átlagos befogadót is érintő változásokra. Nevezetesen azokra a jól ismer adathordozókra, amelyek gyerek- és kamaszkorunk ritmusát adták. Audio kazetták, CD-k, békebeli walkmanek és használhatatlan discmanek után Balogh Károly a zenék digitális kezeléséről is mesél. Ezzel előre vetítve azt, hogy miként hat a technika fejlődése a hangszerhasználatra vagy éppen az előadói attitűdre.

Az Eljátszott jövő következő adásában folytatjuk a beszélgetést Paár Ádám, történésszel. Szokásunkhoz híven az előző adásban bemutattuk a történelmi korszakot, amelyben az elemzésre kiválasztott filmünk játszódik. Paár Ádám a második világháborút közvetlenül követő éveket, a lerombolt ország helyreállításának eszközeit és általában a Rákosi-rendszer első szakaszát foglalta össze. A Méltányosság Politikaelemző Központ főmunkatársa most a Tegnapelőtt című Bacsó Péter rendezte alkotásról beszél, amelynek háttere a korábban ismertetett történelmi időszak.

Az Eljátszott jövő következő adásában maradunk még a történelemnél. A Mozgóképizmusban a Só Mihály kalandjai című alkotás, és az annak hátteréül szolgáló két világháború közötti Magyarország ismertetése után, most az 1945-ös és az 1947-es országgyűlési választásokról lesz szó. Fontos szerep jut természetesen a kettő közötti várakozásteli időszaknak is Paár Ádám, történész, politológus összefoglalójában. A Méltányosság Politikaelemző Központ főmunkatársa a nevezett történelmi korszak bemutatásával a következő vizsgálandó film, a Tegnapelőtt megértését kívánja segíteni.

Az Eljátszott jövő következő adásában, a Thália Punknői című két epizódos intermezzo után visszatérünk a történelemhez. A Mozgóképizmusban a korábban már ismertetett, két világháború közötti időszak a háttere az aktuális mű elemzésének. A Só Mihály kalandjai című regényt, valamint az abból készült filmet vizsgálja Paár Ádám, történész, politológus. A Méltányosság Politikaelemző Központ főmunkatársa Szabó Pál írásának nem csupán hősét mutatja be, hanem a közeget is, az 1930-as évek Magyarországát, továbbá azt, hogy ekkor a hatalmi és társadalmi viszonyok miként formálhatták egy átlagember jövőjét.

Az Eljátszott jövő következő adásában folytattuk a beszélgetést Rácz Ráchellel. A színháztörténész Kiss Manyi után egy amerikai pályatárs munkásságát elemzi a Thália Punknőiben. Habár Európában a legtöbben filmsztárként gondolnak Lauren Bacallra, az Egyesült Államokban színházi karrierje sokkal jelentősebb volt. Hogy a színművész mely alakításaival nőtte ki a „Humphrey Bogart özvegye” skatulyát, erről is beszélgettünk az interjúban Rácz Ráchellel.

Az Eljátszott jövő előző heti adásában elérkezünk a Horthy-korszakhoz. Műfajt váltunk, de maradunk ennél az időpontnál; női színészek sorsát bemutató sorozatunkkal jelentkezünk. A Thália Punknőiben most Kiss Manyi egészen egyedülálló karaterének megszületését, annak fejlődését Rácz Ráchel, színháztörténész tolmácsolásában hallgathatjuk meg. Annie kalap szalonjától Mici néniig minden fontosabb szerepét megvizsgáljuk, és arra is kitérünk, Kiss Manyi számára mit jelentett a vészkorszak, valamint közszereplői mivoltában okozott-e változást, hogy a két világháború között, vagy már az új rendszerben vagyunk.

Elérkezünk a Horthy-korszakhoz ezen a héten az Eljátszott jövő adásában. A millenniumi időket megidéző Katonazene után a Só Mihály kalandjai című alkotással ugrunk 20-30 évet, hogy a két világháború közötti Magyarországot mutassa be Paár Ádám. A Méltányosság Politikaelemző Központ főmunkatársa az eredeti regény, valamint az abból készült 1969-es film aktuális vizsgálatunkkal, a képviseleti rendszer történetével kapcsolatos vetületeit ismerteti, majd szokásához híven körülírja azt a világot, amelyet a mű ábrázol, és azt, amelyikben készült.

Az Eljátszott jövő következő adásában folytatjuk a beszélgetést Paár Ádámmal. A Katonazene című filmet elemezzük, az alapjául szolgáló Bródy Sándor novellát, az ábrázolt millennium korabeli Magyarországi viszonyokat, valamint az alkotás bemutatásának időpontját figyelembe véve. A történész a legutóbbi epizódban bevezette a hallgatókat az említett részletekbe, ezzel megkönnyítve a mű értelmezését. A Méltányosság Politikaelemző Központ főmunkatársa ismerteti a Katonazenében bemutatott korabeli választójogot is, amely szorosan kapcsolódik a Mozgóképizmus aktuális sorozatához.

Az adásban visszatértünk a filmekkel illusztrált történelem leckéhez. Paár Ádámmal legutóbb a 20. századi eleji Magyarországon vizsgáltuk meg a képviseleti rendszer kialakulását A Noszty fiú esete Tóth Marival című alkotáson keresztül, amelyben a belterjes, szívességeken és rokonságokon alapuló ispánválasztás kerül elő a témánk kapcsán, most a Katonazene című filmet választottuk. A Méltányosság Politikaelemző Központ főmunkatársa először a korabeli környezetet, a társadalmi osztályok közötti különbségeket mutatta be, hogy hamarosan a filmről is részletesen beszélhessünk.

A gramofonnal és a bakelittel már foglalkoztunk az előző héten, így az Eljátszott jövőben most az orsós magnó és a magnókazetta is előkerül. Műsorunk zenetörténeti sorozatában Balogh Károly, zenei szakíróval eddig a hangrögzítési technika fejlődését vizsgáltuk, amely szakaszt ebben az adásban le is zárjuk, hogy hamarosan kiderítsük, milyen hatása volt ennek a folyamatnak az előadói attitűdre és a közönség elvárásaira.

Az  következő adásában műfajt váltunk. Az előző héten már eljutottunk a múlt század fordulójáig Magyarországon. Most innen folytatjuk, csak éppen az Egyesült Államokban, és azzal a különbséggel, hogy a filmes példák helyett az amerikai könnyűzene történetén keresztül nézzük meg a helyi kultúra fejlődését. Balogh Károly, zenei szakíróval az első rögzítésre került dallamoktól indulva vizsgáljuk a technika nyújtotta lehetőségek bővülését, amely tényező komoly hatással volt összességében a zenei kultúra alakulására.

Az Eljátszott jövő következő adásában folytattuk a beszélgetést Paár Ádámmal. A történész a legutóbbi epizódban bemutatta a múlt század fordulójának Magyarországán a képviseleti rendszert, valamint a korabeli néprétegek jogait és kötelezettségeit. Mindezzel megalapozva aktuális filmes példánk elemzését. A Noszty fiú esete Tóth Marival című alkotásban egy főispán választást láthatunk. Paár Ádám segítségével pedig betekintést kapunk a politikai esemény részleteibe.

Az Eljátszott jövőben a filmművészeté marad még a terep, és folytatjuk a beszélgetést Paár Ádámmal. A történész a legutóbbi epizódban A kőszívű ember fiai című filmen keresztül vizsgálta az egyes korabeli néprétegek jogait és kötelezettségeit. Most időben tovább haladunk, és A Noszty fiú esete Tóth Marival című alkotásban ábrázolt főispánválasztás jelentőségének megértéséhez a mű cselekményének időszakát ismerteti Paár Ádám. A választások közeledtének apropóján indított Mozgóképizmus sorozatban olyan filmeket válogatunk, amelyekben megjelenik a képviseleti rendszer, illetve a parlamentarizmus.

Az Eljátszott jövő következő adásában visszatértünk a filmművészethez, és folytattuk a beszélgetést Paár Ádámmal. A történész a legutóbbi epizódban már említette az alkotást, amely alkalmas bemutatni a 19. századi társadalmi viszonyokat Magyarországon. A kőszívű ember fiai című legendás filmen keresztül vizsgáltuk meg, hogy akkoriban az egyes néprétegeknek milyen jogok és kötelezettségek jártak. A választások közeledtének apropóján indított Mozgóképizmus sorozat olyan filmeket válogat, amelyekben megjelenik a képviseleti rendszer, illetve a parlamentarizmus.

Az Eljátszott jövő következő adásában még maradtunk a Thália Punknői című sorozatunknál. A jeles női színészek életútját és munkásságát áttekintő széria előző adásában Bajor Gizi volt vizsgálatunk tárgya, ez alkalommal egy hollywoodi híresség a 20. század közepi aranykorból.  Az év utolsó napján Ava Gardner amerikai sikereit, majd európai, végtelen fiestaként pörgő mindennapjait, mentorait, szerelmeit, vagyis életének fontos szereplőit és eseményeit mutatta be Rácz Ráchel, színháztörténész.

Az Eljátszott jövő következő adásában a műsor színháztörténeti szegmensére kanyarodtunk. A Thália Punknői című sorozatunkban olyan jeles női színészek életútját és munkásságát tekintettük végig, akik példamutatók lehetnek az utókor számára is.  Szenteste napján, az első epizódban Bajor Gizit, a 20. század első felének meghatározó tehetségét mutatta be közelebbről Rácz Ráchel, színháztörténész.

Az Eljátszott jövő következő adásában még maradtunk a filmművészeti szegmensnél, és folytattuk a beszélgetést Paár Ádámmal a Dózsa féle keresztes felkelésről. Az 1970-ben készült Ítélet című film szolgál mintául, hogy a történész bemutassa, miként jeleníti meg az alkotó a 16. századi magyarországi viszonyokat, miközben reagál a saját korára is. A választások közeledtének apropóján indított Mozgóképizmus sorozat olyan filmeket válogat, amelyekben megjelenik a képviseleti rendszer, illetve a parlamentarizmus.

Eljátszott jövő – Timár Ágnes szakértő vendégek segítségével három művészeti ágban keresi a múlt lenyomatait, hogy aztán összevesse azokat a jelen eseményeivel, majd mindezekből a jövőre vonatkozóan igyekszik levonni következtetéseket. A film, a zenetörténet és a színházi kultuszok bemutatása és elemzése követi egymást. Az első adásban Paár Ádám, politológus, aki a Mozgóképizmussal tagozódik be a műsorba. A téma aktualitása miatt olyan magyar filmeket vizsgál, amelyek a kezdeti időkben a képviseleti rendszer kialakulását mutatják be, illetve napjainkig több olyan alkotást vesz majd górcső alá, amelyekben komoly szerep jut a választásoknak és az országgyűlésnek. Hogy eljussunk a Blokádig, a nyitó epizódban Ludas Matyi története is felbukkan, mint egyfajta előzménye a későbbi parlamentáris rendszernek. Valamint Dózsa György akciója, amelyet ma már keresztes felkelésként tanítanak.